Jeannette Walls: Az üvegvár

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Jeanette Walls: Az üvegvár című regényét, melyben a világszerte népszerű szerző a saját gyermekkorába enged bepillantást, fájdalmas őszinteséggel. Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Jeannette Walls: Az üvegvár
Eredeti megjelenés: 2005.
Hazai megjelenés: 2016. május 26.
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Fordította: Bozai Ágota
Téma, műfaj: életrajzi, női sors
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 336 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:

Jeannette Walls szüleivel nőtt fel, akiknek ötleteik és makacs meg nem egyezésük átok és megváltás volt egyben. Rex és Rose Mary Wallsnak négy gyermeke volt. A kezdetekkor nomádok módjára éltek, ide-oda költözve a délnyugati sivatagi városokban, kempingezve a hegyekben. Rex egy karizmatikus, briliáns férfi volt, aki józanul gyorsan ráérzett gyermekei képzeletére, és fizikát, földrajzot tanított nekik, valamint mindent, ami egy félelemtől mentes élethez kell. Rose Mary, aki festett és írt, azt mondta, hogy ő izgalomfüggő. De sosem szabadult az aggodalomtól, hogy megfelelő életet biztosítson gyermekeinek. Ennek ellenére a művészet iránti szenvedélye mindig felülírta anyai kötelességeit. Később, amikor kifogytak a pénzből, és megfakult a vándorló élet romantikájáról kialakult kép, a Walls családnak vissza kellett térnie a lehangoló, nyugat-virginiai bányászvárosba. Rex Walls elkezdett inni. Ellopta a félretett pénzt, és napokra eltűnt. Ahogy a család élete egyre jobban szétesett, Jeannette-nek és testvéreinek meg kellett tanulniuk megvédeni magukat, valamint támogatni egymást a szülők árulásai közepette. És végül, amikor az akaratuk és minden forrásuk is megvolt, el tudták hagyni otthonukat. Jeannette Walls két évtizeden át titkolta gyökereit. Most azonban elmeséli igaz történetét, amelyből a Paramount hamarosan filmet is készít.

Hiszek abban, hogy egy könyvet jókor és jó helyen kell leemelni a polcról ahhoz, hogy igazán hasson rám. Hogy igazán átérezzem, elmerülhessek benne, azonosuljak a karakterekkel, és átéljem a katarzisát. Hogy a részem legyen, bebújjon a bőröm alá, elkezdjen dolgozni bennem. Hogy segítsen. Az üvegvár épp egy ilyen történet...

"A taxiban ülve azon tűnődtem, vajon nem öltöztem-e túl a partira. 

Aztán kinéztem a kocsi ablakán és megláttam anyámat. 

Kukában turkált."

Ritkán fog meg regény már az első mondataival, itt azonban rögtön padlót fogtam. Mintha fejbe kólintottak volna. Mi történik itt? Az anyád kukában turkál, te pedig azon tűnődsz, hogy nem öltöztél-e túl a partira? Akaratlanul is felhúztam a szemöldököm. A következő pillanatban viszont már erőteljesen azon voltam, hogy megtudjam ennek az életképnek a miértjeit. Sokszor megítélünk vagy épp elítélünk valakit egy pillanatnyi tapasztalat alapján. Nem ismerjük a történetet, s mégis azonnal felállítjuk a saját kis megrengethetetlen álláspontunkat. Jeannette Walls roppant kíváncsivá tett, s őszinte örömömre, mindjárt mesélni is kezdett. A regény ugyanis az ő - egészen elképesztő - gyermekkorát és felnőtté válását mutatja be. Egészen elképesztő alatt pedig jelen esetben nem valami ideálisat, varázslatosat vagy csodával határosat értek. Bár, a csodával határos talán nem is áll olyan messze attól és ahogyan Jeannette Walls oda jutott, ahová.

"Apa elmagyarázta, hogy ez az állandó költözködés, a hol itt, hol ott élet csak ideiglenes. 

Van terve. 

Arany után fog kutatni."

Átlagosnak tűnő élethelyzet: anyu elfoglalt, apu nincs otthon, a kis Jeannette pedig hot dogot készít magának. A fazék megbillen, a forró víz pedig leforrázza a kislányt. A kórházban az orvosok, ápolók fenntartásokkal figyelik a leányzó elbeszélését. Nem értik, hogy tud egy hároméves kislány virslit főzni magának...és itt megtorpanok: három éves! Mégis, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, magyarázza az őt hallgatóknak a hot dogkészítés mikéntjét. De így azért mégiscsak: hol voltak mindeközben a szülők? Nos, hamarosan színre lépnek, s Walls apuka ki is csempészi a kis beteget a kórházból, majd a gázra tapos, és elhagyják a környéket. Innentől kezdve pedig az egész történet egészen hihetetlenné és szürreálissá változik. A család folyamatosan változtatja lakhelyét, az apa alkoholizmusa, az anya tehetetlensége, a gyerekek éhezése állandó csupán. Mindez pedig az évek múlásával nemhogy javulna, csak egyre romlik. Kiutat a felnőtté válás, a tanulás, és a szülőkről való leválás jelenthet. Jeannette nővére New Yorkban kezd tanulmányokat, nem sokkal később pedig Jeannette is követi őt. A dolgok megoldódni látszanak, a nélkülözés kezd múlttá válni, egészen addig, míg Rose Mary és Rex Walls be nem kopogtatnak.

"- Ne légy szomorú, anya. Majd írok.

- Nem azért vagyok zaklatott, mert hiányozni fogsz, hanem azért, mert te lejuthatsz New Yorkba, én pedig itt ragadtam. Ez nem fair."

Az üvegvár roppant összetett történet, és nagyon nehéz témákat érint. Két dolgot emelnék ki, ami különösképp  megragadott. Az egyik a szülői magatartás, anyai és apai részről egyaránt. Rex Walls az alkoholista apa mintaképe. Sokszori sikertelen leszokási kísérlet, ragaszkodás egy soha el nem érhető célhoz (az üvegvárhoz), a gyerekek pénzének kikuncsorgása vezeti a mindennapjait. Az anya pedig maga a rejtély. Elviseli a férje életmódját, a bántalmazásokat, az állandó költözködést - az élet számára így és ettől izgalmas. Végül, mikor épp megoldódna a család anyagi helyzete, ő inkább önmegvalósít. Mindeközben elvitathatatlan, hogy szeretik a gyerekeiket. A kérdés már csak az, hogy mindezekkel a tulajdonságokkal, életmóddal beszélhetünk-e szeretetről, felelős szülői magatartásról. Beszélhetünk-e gondoskodó és szerető családról, miközben a szülők szerint minden jó úgy, ahogy van...és egyébként sem fontos a mindennapi étkezés? Kérdés kérdés hátán. A másik pedig, amit kiemelnék - mindezzel szoros összefüggésben -, az a gyermeki oldal. A már felnőtt író őszinte kitárulkozása. A fájdalom, a múlt súlya ott rejtőzik az író minden sorában. Együtt növünk fel vele, együtt éljük át vele a történteket, a szürreális pillanatokat. Mekkora lelkierő szükségeltethetett ahhoz, hogy sok évnyi hallgatás után egy ilyen megrendítő könyvvel lépjen az olvasóközönség elé. Én szeretnék hinni abban, hogy e történet által kicsit felfigyelünk arra, hogy a gyermekéhezés, a szülői hanyagság - vagy az ebbe az élethelyzetbe való kényszerítettség - nem csak és kizárólag a regények világában rejtőzik. És nem is csak Amerikában. Itt van körülöttünk. Tehetünk ellene.

"Vannak nyelvek, amelyeket csak az Úr Isten érthet."

Jeannette Walls regénye nagyon mélyen megérintett (ahogy a bejegyzés elején említettem, bebújt a bőröm alá). Sokszor nem tudtam napirendre térni az események felett, sokszor éreztem szánalmat a szülők iránt, még többször egyáltalán nem értettem meg cselekedeteik mozgatórugóit. Bosszankodtam miattuk, és aggódtam a gyerekekért. Abszolút a regénnyel éltem. Maradandó, felkavaró olvasmány volt számomra. Amit jókor emeltem le a polcról.

Blogturné Klub

A turné állomásai

05.22. - Media Addict

05.25. - Szembetűnő

05.28. - Zakkant olvas

05.31. - Kelly&Lupi olvas

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy várost kell felismernetek, amelyek fontos szerepet játszanak a regényben, a Wells család több kevesebb időt eltöltött ezeken a helyeken. A jellemző épületek, részletek alapján könnyű a megoldás, írjátok be ezeket a rafflecopter megfelelő sorába.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway