2016. február 2-án jelent meg az Athenaeum gondozásában Roboz Léna: Balkáni árnyak című regénye. A 21. század küszöbének történetében a korrupció és annak felderítése áll a középpontban. De vajon sikerül-e leleplezni a háttérben zajló ügyleteket, és a múlt árnyai hogyan befolyásolhatják a jelen eseményeit?
Megjelent: 2016. február 2.
Kiadó: Athenaeum
Megrendelhető: ITT
Téma, műfaj: politikai thriller
Oldalszám: 256 oldal
Csillagérték: 9
Fülszöveg:
Az ezredforduló Budapestjén járunk.
A harmincéves, kisiklott életű újságírónő a kávéját szürcsölgeti a szerkesztőségben. Főszerkesztője új üggyel bízza meg, hogy bizonyítson: egy hazai korrupciógyanús ügyletet kéne felgöngyölíteni, melynek szálai a Balkánra vezetnek. Miközben a lány egyre mélyebbre ás, egy balkáni gyilkossági ügybe is beleszalad, és saját múltjában is szörnyű titkokra lel. A Balkáni árnyak című krimi a társadalom egyik fontos rákfenéjét, a korrupciót járja körül.
Hol is kezdjem? Talán érdemes lenne a korrupció fogalmát megmagyarázni, hiszen nyilvánvalóan ez a kifejezés teljesen ismeretlen kis hazánk köz - és politikai életében. Vagy talán tévedek? Elképzelhető. Roboz Léna mindenesetre ezt a fogalmat, jelenséget állította néhány napja megjelent regénye középpontjába. Bár a cím első blikkre talán nem, a könyv borítója azonban azonnal rávilágít arra, hogy a történet nem feltétlenül csak és kizárólag a Balkánon játszódik. Mai. Magyar. Valóság. Három mondatszó, mely kétségkívül az egész regényt lefedi. Persze-persze, maga a sztori a 20-21. század fordulóján játszódik, a cím szerint ráadásul nem is kis hazánk berkein belül, és regény lévén: fikció. De valóban így van?
A történet főszereplője Sára. Utolsó sanszai egyikeként ugrik be egyik kollégája helyett, hogy utánajárjon egy balkáni korrupciós esetnek. A nő előtt kevésbé ismeretlen a diplomácia és a politika, nem csupán annak okán, hogy az újságírás e terén tevékenykedik, hanem apja révén is, aki néhány éve hunyt el. A tényfeltáró riport végül igazi nyomozós sztorivá válik, ráadásul nem is a szelídebb, jóval inkább annak az igen veszélyes változatává. Gyilkosság, követések, fenyegetések és bántalmazások. És egy olyan titok, melynek felderítése egyáltalán nem volt a pakliban. Legalábbis, Sára szemszögéből egészen biztosan nem. Az újságíró a balkáni nyomozások közepette - melyek szálai egyenesen Budapestre vezetnek - olyan múltbéli morzsákat is felfedez, melyek saját életére - múltjára és jövőjére is - rányomják bélyegüket.
A politikai ügyleteket nem minden esetben értem, a tiszta dolgokat szeretem, így volt, hogy picit nehéz volt ráállítanom az agyam a piszkos ügyletek megértésére (lehet, hogy így sem sikerült teljesen), de nagyon szerettem a fordulatokat a könyvben. Szerettem Sára talpraesettségét és elhivatottságát a munka területén. Ugyanakkor - bepillantva a magánéletébe is - szinte tökéletes ellentétét véltem felfedezni a főszereplőnek. Míg hivatástudata tulajdonképp elvarázsolt, addig magánemberként nem igazán találtam őt szimpatikusnak. Sára megveti anyját, mert az megcsalta az apját, miközben ő egy gyermekes családapával találkozgat - évek óta. Ennél a képmutatásnál már csak bizonytalansága nagyobb. Sokáig nem is szerettem olvasni az őrlődéseit. Aztán jöttek a pofonok, és mintha Sára kezdett volna magára találni. A történet végére pedig megbarátkoztam vele. És talán ő is megbarátkozott saját magával. Helyére kerültek a dolgok.
Sokáig nem tartottam fontosnak a fülszöveg bibliai idézetét, illetve: nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Azt gondoltam, sikerült egy jó kis idézetet választani a korrupcióra, mennyire menő! A történet előrehaladtával, az események és a múlt felderítésével azonban ez az apró mondat új színezetet kapott (amit most itt nem árulok el, de tudni fogod, mire gondolok) - imádtam, hogy ilyen kis részletekre is ügyeltek. És azt hiszem, a könyv erősségét is ebben látom: a részletekben. A Balkáni árnyakkal tettem egy apró kirándulást a politikai ügyletek birodalmában, ami - teszem hozzá azonnal - még mindig kevésbé befogadható számomra, ugyanakkor a könyv által ez a kirándulás egyáltalán nem volt unalmas, vagy fordulatoktól mentes...
 |
A politikai ügyleteket nem minden esetben értem, a tiszta dolgokat szeretem, így volt, hogy picit nehéz volt ráállítanom az agyam a piszkos ügyletek megértésére (lehet, hogy így sem sikerült teljesen), de nagyon szerettem a fordulatokat a könyvben. Szerettem Sára talpraesettségét és elhivatottságát a munka területén. Ugyanakkor - bepillantva a magánéletébe is - szinte tökéletes ellentétét véltem felfedezni a főszereplőnek. Míg hivatástudata tulajdonképp elvarázsolt, addig magánemberként nem igazán találtam őt szimpatikusnak. Sára megveti anyját, mert az megcsalta az apját, miközben ő egy gyermekes családapával találkozgat - évek óta. Ennél a képmutatásnál már csak bizonytalansága nagyobb. Sokáig nem is szerettem olvasni az őrlődéseit. Aztán jöttek a pofonok, és mintha Sára kezdett volna magára találni. A történet végére pedig megbarátkoztam vele. És talán ő is megbarátkozott saját magával. Helyére kerültek a dolgok.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése