Vendégségben József Attilánál

Az első költő, akit igazán megkedveltem életem során, József Attila volt. Az ő verseskötetét kértem ajándékba, az ő életéről szóló könyvet kaptam karácsonyra, minden érdekelt vele kapcsolatban...s noha ez már több, mint tíz éve történt, ez a szerelem sosem múlik el. És most hétvégén újra lángra lobbant.

Történt ugyanis, hogy hétvégi kirándulásunk alkalmával épp Balatonszárszón gördültünk át, mikor felvillant, hogy még sosem jártam a József Attila Emlékházban. Régóta szerettem volna eljutni oda - eddig valahogy mindig kimaradt. Az útbaigazító táblák segítségével nagyon hamar és egyszerűen sikerült megtalálnunk az egykori Horváth-panziót, ahol József Attila töltötte utolsó napjait. Ebben az épületben hoztak létre tiszteletére egy kiállítást, mely igyekszik bemutatni a költő nem csupán itt töltött idejét, de egész életét, munkásságát és költészetét.

Még itt, a bejegyzés elején szeretném előrebocsátani, hogy az egész kiállítás nagyon tetszett, s csak néhány morzsát villantanék fel, melyekkel próbállak téged, kedves Olvasó arra hangolni, hogy - ha teheted - látogass el te is Balatonszárszóra.

Az Emlékház már az utcáról is hívogató. A kiállító térbe lépve ugyanakkor egy egészen más atmoszférába érkeztem. A kiállítás magával ragadó, szemléltető, interaktív és nagyon mai. A nagy terek, a felületek teljes kihasználása azt az élményt nyújtotta számomra, mintha belecsöppentem volna József Attila életébe, költészetébe. Nem egymásra épülő, kronologikus kiállítást álmodott a tervező, az egyes életszakaszok itt-ott felbukkanó létezők.

A számomra legmegnyerőbb a hatalmas képek és a hozzájuk rendelt versek, idézetek roppant esztétikus megjelenése volt. Sok olyan fotót is találtam, melyekkel eddig nem találkoztam. Illetve, ami még igazán tetszett, az egy írógép mellett található iratgyűjtemény, melyben sok-sok hivatalos irat (anyakönyvi kivonatok, stb.) és levelezés is olvasható.

...a fentiek mellett, a kiállítás számos interaktív elemet is felvonultat. Így, példának okáért verset hallgattam a kihelyezett fülhallgatókkal, családi fotókkal kirakóztam, és még egy írógéppel is pötyöghettem. Igaz, ez utóbbi nem működőképes, de mégiscsak ott ültem! Játszottam, írógépeztem, lenyűgöződtem, s hogy könyvmániám se maradjon kielégítetlen, az összes József Attila verseskötet első kiadását is megtekinthettem. Fantasztikus élmény volt.

A legmaradandóbb pedig azt hiszem az volt, mikor odaértem AZ inghez. Egy gondosan elkülönített kis helyen tárolják, magasan. Próbáltam közelebb férkőzni, hogy picit jobban szemügyre vegyem...s ekkor...egy vonat haladt el a síneken...elég szürreális pillanat volt, de biztos nem fogom elfelejteni.

Itt a nyár, hamarosan mindenki megindul a Balaton felé. Ha kedveled József Attilát és költészetét, szánj rá egy kis időt, és látogass el Balatonszárszóra, a József Attila Emlékházba.

Számomra nagy élmény volt, köszönöm!


(A fotókat a József Attila Emlékházban készítettem)