Erin Butler: Mr. Darcy nyomában

Egész kellemes dolog lenne megint tizenhatnak lenni (no, nem úgy, mint a Megint 17 című filmben). Ha lehetne egy tanévet újraélni eddigi iskolai pályafutásomból, akkor tutibiztos, hogy tizedikEs lennék (az E direkt E). Erin Butler 2014-ben megjelent ifjúsági regénye, a Mr. Darcy nyomában főhősnője is épp ebben a korban jár. Lizát sok mindenben találtam szerencsésnek (s sok mindenben nagyon szerencsétlennek), de alapvetően nem az a leányzó, akit ne lehetne kedvelni.

Erin Butler: Mr. Darcy nyomában
Hazai megjelenés: 2014.
Kiadó: Studium Plusz
Téma, műfaj: ifjúsági, romantikus
Oldalszám: 288 oldal
Csillagérték: 7

Fülszöveg:
A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik...
Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért - elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és szív rejtelmeit...Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját...

Kis főhősnőnk irodalmi érdeklődése igazán figyelemreméltó. Például, én örültem volna, ha 16 évesen olvastam volna az összes Austen-regényt. Igazából, akkor még egyet sem olvastam, és emlékeim szerint - azon kívül, hogy élt és írt - mást nem is nagyon tudtam Jane Austenról (itt nyugtatnám meg minden leendő tanítványomat, hogy velük ez nem fog előfordulni). Bár egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy Liza olvasta volna akármelyiket is, mert állandóan valamelyik filmre hivatkozik, ha pedig a könyvre, akkor totál képzavarban van. De végülis, csak 16. Nézzük el neki! Sőt, ha már itt tartunk, igazából arról sem vagyok meggyőződve, hogy nem volt-e jobb az én szempontomból, hogy csak 19-20 éves koromban ismerkedtem meg Austennal. Lehet, hogy ha korábban olvasom, csak a szerelmi történetre tudnék összpontosítani a regényei kapcsán, holott az csak egy mellékszál.

Mivel ez egy könnyed ifjúsági regény, ráadásul még csak nem is szeretne Austenra hajazni (csak Darcy nyomába eredni), így még szerethető és élvezhető is volt számomra. Emellett a kötet még suta tanulsággal is zárulhatott volna: nem a regényekben élünk címszó alatt. Nagyjából ez is lehetett a koncepció:

"Azt hiszem, sokkal inkább hasonlítok Jane Austenre, mint regényeinek alakjaira. Szereztem magamnak egy Tom Lefroyt - egy ellenszenves alakot, akiből az értem érzett szerelme kiváló úriembert faragott." 

De, mint tudjuk, Jane és Tom sosem voltak igazán egy pár, nem éltek boldogan, míg meg nem haltak (legalábbis együtt), Lefroy elvett egy nőt, gyerekei lettek, Austen pedig vénlányként hunyt el. Ha ezt nem tudjuk, akkor persze, hiteles lehet ez a gondolatmenet is. Talán már a fenti picurka részletből is kitűnik, mi volt az egyik legnagyobb problémám a könyvvel: a fordítás. Általában nem valakiért érzünk szerelmet, hanem valaki iránt - javítsatok ki, ha tévedek. A könyv számos ilyen alapvető nyelvhelyességi problémával küzd, s ami még ennél is sokkal dühítőbb, Austent folyamatosan Jean Austenként említi. Lelik Krisztina meglehetősen felületes munkát végzett, ez persze nem az eredeti könyv számláján mínuszos, viszont az olvasás élvezetét sok helyen akasztja meg (és akasztja ki egyúttal az olvasót).

Azt gondolom erről a könyvről, hogy már-már kiváló ifjúsági lányregény. Könnyed, szórakoztató, picit kedvet ad a megemlített könyvekhez, ugyanakkor akkor is érthető és világos a történetvezetés, ha egy regényt sem olvastunk az írónőtől. Picit megmutatja, milyen fanatikus Austen-rajongónak lenni, bár azt hiszem, egy-két Pemberley-feliratú zokni és póló még semmi ahhoz képest, amit olyanoktól hallottam, akik már jártak a Jane Austen Fesztiválon. Picit megmutatja, milyen a barátság,  hogy a barátok akkor is ott vannak, mikor nincsenek ott. Picit megmutatja, milyen a fiatal szerelem, picit megmutatja, milyen tizenhatnak lenni. És tulajdonképpen megmutatja azt, hogy nem azt A bizonyos Mr. Darcyt kell magunk mellé választani, hanem a MI saját Mr. Darcynkat...aki pedig közel sem tökéletes.