Az
év végén, az új év elején sokan vonnak mérleget (szó szerint és átvitt
értelemben is) az elmúlt évvel, időszakkal kapcsolatban, tesznek újévi fogadalmat
vagy tűznek ki a következő december 31-re elérendő célokat. Én alapvetően ilyen
vagyok, de mégsem. Inkább időszakokban gondolkozom, mint években (bár sokszor e
kettő pontosan fedi egymást). S annak ellenére, hogy nem hiszek az egyik
napról a másikra való változásban, az év utolsó és első napját mindig valamiféle
reménnyel a szívemben várom.
Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?
Kulcslyuk Kiadó, 2024, 475 oldal
Csillagérték: 9
A változások szerintem alap- és ideális esetben nem egyik napról a
másikra következnek be. S általában, folyamatosan fejlődünk és tanulunk,
átgondoljuk, mi az, ami nekünk (a testünknek és a lelkünknek) jót tesz, vagy
előrevezető. 2024 utolsó napján például rövid időn belül többször és más-más
helyen botlottam abba, hogy „ne felejtsd el kidobni a szemetet”. Ennek nyomán
egy hirtelen lendülettel cselekedtem, de nem gondolom, hogy ennek ne lenne
gyászfolyamata.
