Az
életünk medre gyakran egészen apró döntések mentén képes más irányt vetni. Tizenévesen
gyakran töprengtem az élet értelmén, az utunk folyásán – mi máson, ugye (és ez miért
változott volna azóta, ugye 2.0). Egy kedves barátom akkoriban vázolt egy
képet, mely azóta is gyakran eszembe jut. Sétálgatsz a városban, gurul előtted
egy labda. De mi van, ha a labda hirtelen letér az útról, és egy kapualjban
eltűnik? Utánamész? Vagy elfogadod, hogy nem gurul tovább előtted?
Kertész Ákos: Makra
Trend Kiadó, 2024, 248 oldal
Csillagérték: 9
Az
a helyzet, hogy szerintem mindkét esetben a saját utunkat járjuk. Ha önazonosak, magunkkal szemben őszinték vagyunk. Lehet, hogy a
kapualjban egy új lehetőség vár. De lehet, hogy ez (vagy egy másik) lehetőség
ugyanúgy rád talál (vagy te találsz rá), ha nem térsz le a labda után. Hiszek
abban, hogy akivel vagy amivel dolgod van, még összehoz az út.
