Sara Gottfried: Nők, hormonok, táplálkozás

Mióta ismerem magam, mindig nagyobb voltam a környezetemnél. Óvodában, iskolában, mindenhol. Nem mondom, hogy mindig is harcoltam a kilóimmal, mert mindig rájöttem, hogy ez nem az én harcom, hanem a környezetemé. Főleg tinédzser koromban biztosan volt egy csomó „tuti recept”, amit kipróbáltam, de talán az sem véletlen, hogy egyikre sem emlékszem már. Nem szeretem, ha valaki a külső alapján ítél – hogy valaki alacsony vagy magas, vékony vagy kövér, nem olyan sok mindent árul el a jelleméről (az összbenyomás, a kisugárzás teljesen más tészta).

Sara Gottfried: Nők, hormonok, táplálkozás

Lumen Kiadó, 2026, 368 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Csillagérték: 8

Mindazonáltal az utóbbi időszakban sokkal nyitottabb lettem az étkezés, az életmódváltás kapcsán. Kíváncsiság vagy kényszer hajtja az embert? Ki tudja. Engem alapvetően nem a fogyás vezérel – bármennyire lenne indokolt ez a motivációs faktor, hanem az, hogy komfortosabban érezzem magam az életemben. Nem azért, hogy könnyebben fel tudjak menni a harmadikra, az így is megy. Sokkal inkább amiatt, hogy ne szorongjak, pánikoljak és stresszeljek. Főleg ne olyan dolgokon, amikre semmi ráhatásom nincs.

Arthur C. Brooks: A boldogság-akták

A boldogság tudomány? Valamilyen értelemben bizonyosan, ha nem is a klasszikus értelemben véve – tudnunk kell boldognak lenni, néha meg kell tanulnunk, hogy ezt hogyan is kell. A boldogság befektetés? Minden bizonnyal. A boldogság üzlet? Valakinek nyilván. Sok-sok kérdés felmerült benne – köztük a fentiek is – Arthur C. Brooks könyvének fellapozása előtt.

Arthur C. Brooks: A boldogság-akták

21. Század Kiadó, 2026, 270 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 8

A könyvet alapvetően azért választottam a májusi olvasmánylistámra, mert megszólított az alcíme. Hogyan élvezzük az életünket, hogyan osszuk be az időnket? Érdekes és fontos kérdések, talán olykor a második kérdést nagyobb falatnak érezzük a gyakorlatban megválaszolni (én legalábbis sokszor így érzem), mint az elsőt. De néha persze azzal is akadnak gondok.

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka

Az utóbbi időszakban viszonylag kevés könyvet vállaltam, vállalok véleményezésre. A mesekönyveknek – mint ezen a tavaszon láthattátok – még mindig elég nehezen mondok nemet, ezek mellé pedig úgy tűnik, hogy a fikciós történelmi regények tudnak becsatlakozni. De ők sem mindig. Talán emiatt is vagyok kritikusabb ezekkel e történetekkel szemben.

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka

Next21, 2026, 304 oldal

Fordította: Widder Zsuzsa

Csillagérték: 7

Bátran csatlakoztam Fiona Valpy legújabb regényének blogturnéjához, annak ellenére is, hogy a szerzőtől még nem olvastam. A zsánert viszont – úgy hiszem –, mostanra egészen jól ismerem, a paneleivel, fordulataival és elbeszélői hangjaival. Mindazonáltal nem vallom, a „ha egyet olvastál, az összeset olvastad”-elvét.