Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz

Balzsam a léleknek. Az otthon melege. Gyermekkorom bársonnyal bélelt világa. A tücsökciripelős nyarak unalma. Az unalom lehet megnyugtató, biztonságos – és szükséges velejárója a mindennapjainknak. Szinte szüntelen keresem, néha rátalálok, s akkor nagyon vigyázok rá. Ez a fajta unalom nem jelenti azt, hogy nem történik semmi. Ülünk dédipapával a szőlő alatt egy padon, vasárnaponként náluk játszom a górén. Bogár kutyát messziről elkerülöm, a kukoricacsövek közül lesek le rá. Komisz. Pedig biztos nem bántana. Benyitok a gangra, csend van…de közben annyi minden történik. Minden, ami lényeges ilyenkor történik. Ebben a csendes unalomban.

Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz

21. Század Kiadó, 2025, 464 oldal

Csillagérték: 10

Csepelyi Adrienn könyvét nem lehet úgy olvasni, hogy ne hívjon elő olyan emlékeket, amiket már ott és akkor – akármennyire is gyerek voltál – ne helyeztél volna el szíved különleges kis fiókjába. Talán elfelejtkezel róla életed sodárban, de egy váratlan esemény, egy szófordulat, egy könyv eszedbe juttatja a fiókot. Ha kihúzod, visszaröppensz az időben, s ott vagy azok körében, akik meghatározták az életed. Akik szeretetükkel, a maguk saját történetével, esendőségükkel és emberségükkel körülöleltek. Hogy az ország épp melyik szegletében születtél, e szempontból kevéssé meghatározó, s ez talán a kötet legnagyobb varázsa. Csepelyi Adrienn könyve úgy univerzális, hogy közben a szabolcs-szatmári jegyeket viseli magán, a terület nyelvjárását, kultúráját, gasztronómiáját, jellegzetességeit. S mégis: úgy viseli magán a szabolcs-szatmári jegyeket, a terület nyelvjárását, kultúráját, gasztronómiáját, jellegzetességeit, hogy közben mégis univerzális. 

Légrádi Gergely: Éppen annyi

Mennyi az annyi? Éppen annyi? Túl sok? Túl kevés? Másmennyi? A Falaink kapcsán tavaly tavasszal egészen jól eljátszadoztam (előzetesen és a könyv olvasása után is) Légrádi Gergely könyvének címével. Az Éppen annyi ismét egy olyan címválasztás, ami sok kérdést vet fel – csakúgy, mint maga a novelláskötet.

Légrádi Gergely: Éppen annyi

Kalligram, 2025, 160 oldal

Csillagérték: 7

Annak ellenére, hogy a Falaink magával ragadó, különleges világa után kíváncsi voltam a szerző legújabb könyvére (azzal együtt is, hogy a novellákat kevéssé kedvelem), sokáig nem lapoztam fel. Illetve: fellapoztam, de az első blokk végén be is fejeztem. 

Lengyel Dénes: Királyok kora

Ha a monda vagy a mítosz szót halljuk, sok esetben asszociálunk globális történetekre, mondavilágokra vagy épp az ókor ismert történeteire, s talán inkább második körben futunk rá az egyes népek, nemzetek eredetmondáira vagy korábbi évszázadokhoz köthető elbeszéléseire. 

Lengyel Dénes: Királyok kora

Móra Könyvkiadó, 2025, 240 oldal

Illusztrálta: Czuczor Eszter

Csillagérték: 7

A magyar mondák, mondavilág talán kisiskolás korunkban kerül a figyelmünk homlokterébe. Saját emlékeimből legalábbis nagyon erősen dereng, ahogy az olvasókönyvben a csodaszarvasról vagy épp Attila kalandozásairól olvasunk. Ezt követően – ahogy a popzenében mondanánk – mixekben és felújított változatokban (avagy a szépirodalomban, a költészetben) kerültek elém, immár mint tananyag ezek a történetek, a kalandozások és királyok pedig a történelemórákon. Melyből volt néhány az eddigi életutamon.

Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

Az életrajzokat, önéletrajzokat nagyon szívesen forgatom. Mások élményei, megélései, tapasztalatai és nézőpontja által – úgy hiszem – az olvasó is több lehet, fejlődhet, szélesedhet a világlátása, empátiája, adott esetben nyitottabbá válhat, választ kaphat bizonyos kérdéseire. Persze, mondhatjuk, hogy ez az irodalom egészére érvényes megállapítás lehet, én magam nagyon kedvelem, ha az írás személyes jellegű, ha áthatja a saját igazságérzet, látásmód és egy kicsit a nosztalgia.

Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

Corvina Kiadó, 2025, 304 oldal

Csillagérték: 10

Különösen meghitt élmény olyanok társaságában, a sorait és fotóit böngészni, akik valahogy mindig is léteztek. A kortalanná váló művészekre gondolok elsősorban, akik tudjátok: tényleg mintha mindig is léteztek volna, és valószínűleg – a maguk mögött hagyott jelentős lábnyomok révén: mindig is fognak.

Fabcaro: A fehér írisz

Az a helyzet, hogy a korábbiakban – mielőtt nekiestem volna az Asterix-sorozatnak – nem is gondoltam bele, hogy milyen régóta van jelen generációk életében ez a két fura gall a rómaiknak tűzön-vízen álló falujukkal. Pedig az Asterix, a Gall sorozatkezdő rész óta már kis híján hetven év telt el.

Fabcaro: A fehér írisz

Sorozat: Asterix (40)

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Illusztrálta: Didier Conrad

Fordította: Bayer Antal

Csillagérték: 10

A hatvanhat év alatt összesen negyven rész jelent meg, szerzői között hosszú ideig René Goscinny író és Albert Uderzo illusztrátor nevét láthattuk a borítón, ám – annak ellenére, hogy Goscinny 1977-ben, Uderzo pedig 2020-ban hunyt el mint a sorozat megalkotói – azóta is a borítók előkelő helyén szerepelnek. Nekik köszönhetjük őket.

Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka

Snöfrid immár harmadik alkalommal hümmögte  be magát az olvasmányaim közé – ha szigorúan vesszük, az egy szem karácsonyi kiadással, négyszer – és annak ellenére, hogy az előző kalandjaival is jól elvoltam a társaságában, ez a harmadik számomra valami pluszt is adott az eddigiekhez.

Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka

Sorozat: Snöfrid Virágvölgyből (3)

Manó Könyvek, 2025, 224 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Nem szeretnék annyira előreszaladni, így egyet és még egyet hátralépek. Méghozzá amiatt, mert az első két részben élményként elkönyvelt nyelvi megformáltság, játékosság (melynek magyar nyelvre ültetése Szalay Zsuzsanna fordítói munkáját dicséri) és a képi megjelenítés (ami pedig szintén a szerző alkotása) ebben a részben is tökéletesen megjelenik, csakúgy, mint az általam korábban szintén emlegetett ismerősség-érzés. Azt gondolom, talán ez utóbbi terén léptünk előre, és kicsit mintha az otthonosság-érzés került volna előtérbe.

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája

A nyár vége és az ősz kezdete elég megterhelő volt, így igencsak meggyűlt a bajom az alvással – illetve, annak hiányával. Egy rég bevált megoldáshoz nyúltam, s a napokat egy bögre citromfűtea társaságában zárom. Egyik este, miközben a konyhából csoszogtam a háló felé, valahogy a kezembe akadt Cyril Gely könyve. 

Cyril Gely: Szohó mester utolsó teája

Trend Kiadó, 2025, 160 oldal

Fordította: Pacskovszky Zsolt

Csillagérték: 10

Arra gondoltam, míg hűl a tea, belekezdek – aztán majd folytatom. De ismeritek ezt a folyamatot, igaz? Mikor hűlni kezdett a tea, arra gondoltam: míg kortyolgatom, akár folytathatnám is a történetet. Miközben kortyolgattam, arra gondoltam: kortyolgathatnám lassabban is, akkor tovább tudnám olvasni a történetet. Mikor a csésze aljára értem, arra gondoltam: ezt a pár oldalt már nem hagyom olvasatlanul.