Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

A kézműveskedésnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ha egy picit el akarok merülni az alkotás örömében – az olyan alkotáséban, melynek gyakorlatilag azonnal láthatom, a kezemben tarthatom az eredményét –, előkészítem a festéket, a szalvétát, a gipszet vagy a kerámiaport és nekilátok. Amellett, hogy nem csak üldögéléssel töltöm el a „túlgondolós időmet”, kikapcsol és feltölt. Persze, néha bosszankodni is lehet rajta, mikor elkenődik a festék, letörik az öntés, nem illeszkednek a minták, vagy egyáltalán nem megvalósítható, amit kigondoltam.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

Athenaeum, 2024, 208 oldal

Fordította: Németh Nikoletta

Csillagérték: 7

Ilyenkor más utakat keresek, újrafestek – és igen, meg kell tanulni kidobni is azt, aminek már nem vesszük (esztétikai, gyakorlati) hasznát. Számomra még mindig ez a legnehezebb. Kezdetben igyekeztem mindent ki- és megjavítani, valamilyen formában újrafelhasználni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig lehetséges. És nem is mindig szükséges. És már tudjátok: ez nem csak a kézműveskedésről szól.

Andreas H. Schmachtl: Teljesen ​hihetetlen utazás a Köd-szigetekre

Hm. Ami pedig annyit jelent, hogy szinte pontosan egy éve egy fatális véletlennek – és a bloggertársaim felém tanúsított bizalmának – köszönhetően ismerkedtem meg Snöfriddel, és általam egy ismerősnek ható, szórakoztató és bájos szerzői világgal. Nem volt tervben, hogy Andreas H. Schmachtl könyvét olvassam, de olykor olyan hozadéka is van, ha túlvállalod magad az olvasmányok terén: gyöngyszemre bukkansz.

Andreas H. Schmachtl: Teljesen ​hihetetlen utazás a Köd-szigetekre

Sorozat: Snöfrid Virágvölgyből (2)

Manó Könyvek, 2025, 236 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Hm. Ami annyit jelent, hogy ennek megfelelően teljesen egyértelmű volt, hogy amint megérkezik a kis hódszerű lény következő kalandja, akkor szeretnék vele tartani. Most épp egy teljesen hihetetlen utazáson ügyködtünk együtt Snöfriddel, újdonsült barátaival – és azokkal, akik mindebben igyekeztek meggátolni minket.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Mitől jó és mitől működik egy gyerekeknek szóló mesesorozat? Nehéz megfogni. Téma, szereplők, stílus és a kalandok mind befolyásolóak. Ha Bella Swift kiskutyás történeteire gondolok, engem elsősorban a hagyományos elbeszélés és történetvezetés fogott meg. Talán ennek tudható be, hogy a széria immár harmadik kötetére csaptam le a Manó Könyvek újdonságai között.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Sorozat: A kiskutya, aki...(11)

Manó Könyvek, 2025, 160 oldal

Fordította: Boczán Bea

Csillagérték: 9

Mindezekkel együtt nem árt némi tanulság sem: a méhecskés mesekönyvben a természetről tudhattunk meg egy csomó adalékot, a boszorkányosban arról, hogy vannak gyerekek, akik zárkózottabbak – mindazonáltal ez nem jelenti, hogy ne lenne szükségük barátra. A szülinapos, legújabb rész számomra az összetartásról és a megbecsülésről szól.

Kertész Ákos: Makra

Az életünk medre gyakran egészen apró döntések mentén képes más irányt vetni. Tizenévesen gyakran töprengtem az élet értelmén, az utunk folyásán – mi máson, ugye (és ez miért változott volna azóta, ugye 2.0). Egy kedves barátom akkoriban vázolt egy képet, mely azóta is gyakran eszembe jut. Sétálgatsz a városban, gurul előtted egy labda. De mi van, ha a labda hirtelen letér az útról, és egy kapualjban eltűnik? Utánamész? Vagy elfogadod, hogy nem gurul tovább előtted?

Kertész Ákos: Makra

Trend Kiadó, 2024, 248 oldal

Csillagérték: 9

Az a helyzet, hogy szerintem mindkét esetben a saját utunkat járjuk. Ha önazonosak, magunkkal szemben őszinték vagyunk. Lehet, hogy a kapualjban egy új lehetőség vár. De lehet, hogy ez (vagy egy másik) lehetőség ugyanúgy rád talál (vagy te találsz rá), ha nem térsz le a labda után. Hiszek abban, hogy akivel vagy amivel dolgod van, még összehoz az út. 

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út; Az aranyecset és más mesék

Egy picit messziről fogok kezdeni – mint ahogyan az nem áll tőlem túlságosan távol. A mesterképzésen írt szakdolgozatomban a magyar irodalomtanítás női szempontjairól írtam. Ehhez megvizsgáltam az akkor érvényen alaptantervet, kerettantervet és két tankönyvet is. Nem meglepő módon, nem igazán találtam bennük női tartalmakat.

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út

Móra Könyvkiadó, 2023, 96 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék

Móra Könyvkiadó, 2024, 104 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Az akkori Nemzeti Alaptanterv a 97 megismerésre ajánlott szerző között három írónőt említett meg, közülük egy a kerettantervig már nem jutott el. A kerettantervben két magyar női szerző, Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes szerepelt. Legnagyobb megdöbbenésemre, a Nemes Nagy Ágnessel foglalkozó tankönyvi lecke a „legférfiasabb költőnő” címet viselte. Hát, így juthat be valaki a gimnáziumi törzsanyagba.

Fekete István: Hú

Nem ez volt az első alkalom (és reményem szerint, nem is az utolsó, mikor egy szerzői életmű több darabját rövid időn belül, sorjában olvasom. Teljesen új élményt és megfigyelési lehetőségeket kínál ez a belső olvasói utazás, amit már akár Szabó Magda, akár Kertész Erzsébet történeteit sorjázva figyeltem meg.

Fekete István: Hú

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Nem arról van szó természetesen, hogy „nagyüzemben” vágtázok végig az életművön (az előző példákban sem ez történt), hanem lehetőségem nyílik rá, hogy egy hónap alatt kicsit többet kapjak abból, ami adott esetben az addigiakban nem történt meg. Fekete István négy könyve kapcsán is ez történt velem.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Az olvasói utamban újabb és újabb felismerésekkel találkozom, és ezeket egyre bátrabban vállalom és mondom ki. Korábban nem gondoltam, hogy mondhatom azt, hogy a klasszikus és magasan jegyzett műfajokra illik azt mondani, hogy nem szeretem. Most. Éppen. Aztán lehet, hogy évek múltán mást sem fogok olvasni. Nem tudhatom, és ez valahol teljesen rendben van.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

A novellákkal hasonló a helyzet, viszont Fekete István Csí és más elbeszélések kötete felé pontosan ez húzott. A Tüskevár és a Vuk mentén nagyon kíváncsi voltam azokra a természetábrázolásokra, leírásokra, melyek számomra talán egy-egy novella keretein belül még hatásosabbak lehetnek.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Gyerekkorunkban sokféle mondókát, verset és dalt tanulunk meg. Ezek a mondatok és dallamok gyakorta emlékképekként raktározódnak el a lelkünk egy fiókjában, melyet felnőttként olykor teljesen váratlanul és véletlenül húzunk ki. Nem is azt kerestük…aztán valahogy rájövünk: mégis ott rejtőzik a válasz.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Móra Könyvkiadó, 2024, 72 oldal

Csillagérték: 10

A versekkel elég hullámzó a viszonyom, a dalszövegek között pedig mintha egyre ritkábban találnánk olyat is, melyek mondanak is valamit, nem csak beszélnek. De vannak kivételek. És vannak olyan kivételek is, mikor a vers és a dalszöveg kézen fogják egymást és tanítanak valamit. Valamit az élet nagy dolgairól.

Fekete István: Tüskevár

Fekete István történetei észrevétlenül ivódnak az olvasmányműveltségünkbe – ez az, amit két könyv sorjában olvasása után megállapítottam. Persze, talán a két legismertebbel kezdtem. Vuk és Tüskevár. A gyermekkor és az ifjúkor. S hogy mindjárt egy beismeréssel kezdjek: „ifjúként” egyáltalán nem szerettem a Tüskevárt.

Fekete István: Tüskevár

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 9

Tutajos, Matula bácsi és a többiek kalandjait nem igazán éreztem magamhoz közel. Fiúkról szóltak, velük történhettek izgalmas vagy suta dolgok, miközben én apukámmal jártam pecázni, a dédi papához a górén játszani vagy a papámmal traktorozni. Ne értsetek félre, szerintem nem voltam „fiús lány”, de nem éreztem és soha nem is éreztették velem kicsiként, hogy a hagyományosan fiús dolgokhoz nekem semmi közöm.

Annabel Abbs: Az ízek költészete

A 19. században különösen nehéz volt annak a dolga, aki nőként olyan pályán szeretett volna érvényesülni, ami az otthona falain kívül esett. Korábban persze szinte szó szerint elképzelhetetlen. Nem volt ez másként azzal sem, aki az irodalom oly területeire tévedt, melyet kizárólag férfiak uraltak. 

Annabel Abbs: Az ízek költészete

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 400 oldal

Fordította: Réti Blanka

Csillagérték: 7

A 19. század elején jórészt az sem volt mindegy, hogy a nők mit olvashatnak, nemhogy mit írhatnak, így mikor Miss Eliza költőként keresi fel egy neves könyvkiadó tulajdonosát, hamar kiadják az útját. Verset? Még mit nem! Talán szakácskönyvet!

Fekete István: Vuk

Fekete István a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, művei közül több, mint ötven éve több is szerepel a kötelező olvasmányok listáján – ami gyakorlatilag garantálja, hogy több generáció is fel tudjon idézni néhány jelenetet, szereplőt vagy beszédes állatnevet a műveiből. 

Fekete István: Vuk

Móra Könyvkiadó, 2022, 118 oldal

Illusztrálta: Balogh Péter

Csillagérték: 8

S ha még valaki oly „szemfüles” is, hogy egy könyvét se olvasta soha, a Vuk talán olyan egyetemes rajzfilm, melyet aztán tényleg senki emberfia ki nem tud kerülni. A fürge róka lábak idestova 44 éve csengnek ismerősen füleinknek, noha maga a történet sokkal korábbra, 1965-re tekint vissza. Már, ami az első kiadást illeti, ugyanis a kis róka története már 1940-ben napvilágot látott.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

A vidrás történetekről – illetve azok hiányáról az olvasmánylistámon – tavaly hosszabban is írtam A vidrák éneke kapcsán. Noha az a történet nem igazán ragadott magával, biztos voltam benne, hogy a vidrákban sokkal több van mesék egyszerű mellékszereplőinél.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

Maxim Könyvkiadó, 2024, 288 oldal

Fordította: Ladányi-Turóczi Csilla

Csillagérték: 8

Nyugi, nem indítottam, „Vidrákat főhősnek!” kampányt vagy ilyesmi, egyszerűen csak úgy hiszem, hogy annyira sok, szép és érdekes élőlény vesz minket körül még úgy, ha nem utazunk egzotikus tájakra, hogy vétek (lenne) nem bemutatni őket a gyerekeknek egy-egy (vagy több) mese által. Miért a maciké az állandó fókusz? 

Miriam Margolyes: És ez mind igaz

Szeretem a memoárokat. Az egyéni életút, világlátás, a történelem vagy épp a jelen hatása az egyén tapasztalataira és megéléseire éppolyan jelentős tanulságul szolgálhat az olvasónak, mint a nagy egész, a háborúk és politikai csatározások ismerete. Sőt!

Miriam Margolyes: És ez mind igaz

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 480 oldal

Fordította: Sziklai István

Csillagérték: 8

Épp ezért állok mindig nehezen ellen annak, hogy a memoárok újabb és újabb darabjával ismerkedjek meg, legyenek azok több tíz, vagy száz évvel ezelőtt lejegyzettek, vagy kortárs szerzőtől származóak. Olykor még az sem érdekes, hogy van-e bármiféle háttérismeretem a sorok írójáról. Miriam Margolyesről ugyan tudtam, kicsoda – de a szerepeinek egy részén kívül nem sok mindent tudtam az életéről.

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Az év végén, az új év elején sokan vonnak mérleget (szó szerint és átvitt értelemben is) az elmúlt évvel, időszakkal kapcsolatban, tesznek újévi fogadalmat vagy tűznek ki a következő december 31-re elérendő célokat. Én alapvetően ilyen vagyok, de mégsem. Inkább időszakokban gondolkozom, mint években (bár sokszor e kettő pontosan fedi egymást). S annak ellenére, hogy nem hiszek az egyik napról a másikra való változásban, az év utolsó és első napját mindig valamiféle reménnyel a szívemben várom.

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 475 oldal

Csillagérték: 9

A változások szerintem alap- és ideális esetben nem egyik napról a másikra következnek be. S általában, folyamatosan fejlődünk és tanulunk, átgondoljuk, mi az, ami nekünk (a testünknek és a lelkünknek) jót tesz, vagy előrevezető. 2024 utolsó napján például rövid időn belül többször és más-más helyen botlottam abba, hogy „ne felejtsd el kidobni a szemetet”. Ennek nyomán egy hirtelen lendülettel cselekedtem, de nem gondolom, hogy ennek ne lenne gyászfolyamata. 

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

A minap szembejött velem egy gondolat – Tóth Erzsébet Fanni oldalán –, miszerint az emberiségnek még sosem állt rendelkezésére az önsegítő, önismereti és pszichológiai könyvek olyan széles tárháza, mint amekkora a jelen emberének – vagyis nekünk. A poszt szövege különösen megragadott, mert (egyrészt) épp akkor találkoztam vele, mikor a Megsebzett gyermekkor bevezetőjén gondolkodtam, másfelől pedig, mert nagyon is egyezett a szöveg íve azzal, amit én is gondolok erről az egészről.

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 213 oldal

Csillagérték: 10

Jelesül, hogy gyakorlatilag mindenkinek módjában áll, ha nem is terápiába járni, de olyan könyvet leemelni a polcról, ami számára gondolatébresztő, tanácsokat ad, segíti az önreflexiót, feltárhat traumákat – de legalábbis elindulhat egy olyan úton, ami a fejlődéshez vezethet, ami által tanulhat nem csupán magáról, hanem a világ folyásáról, hogy mi hogyan befolyásolhatja az emberi működést. Szóval: tanulhat róla és általa, de vajon miért nem tanul belőle a nagy egész?

Buda László: Mit üzen az életed?

Nem mondanám egyik évemre sem, hogy kifejezetten az önelemzés éve lett volna. Nem. Már csak azért sem, mert folyamatosan önelemzek. Az önismereti kérdések, a saját magam felfedezése, az önmagam és a környezetem túlgondolása gyakorlatilag a velemjárói (ha van ilyen szó).

Buda László: Mit üzen az életed?

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Az önismereti, pszichológiai könyvek olvasása így nem kifejezetten állnak messze tőlem (igen, tudom, már csak azon a bizonyos ajtón kéne végre bekopogtatnom). Volt időszak, nem is olyan régen, mikor úgy éreztem, megcsömörlöttem ezeknek a könyveknek az olvasásában. Kicsit azt éreztem, bűnbakot keresek. Még ha az a bűnbak én magam vagyok.