Utazás a múltba

Talán nem lövök vele le nagy poént, de egészen kicsiként is nagyon szerettem az atlaszokat, az ismeretterjesztő kiadványokat. Az ezredforduló környékén, mikor kisiskolás voltam például teljesen odavoltam a Csodálatos állatvilág című lefűzhető kiadványért, bőszen és lelkesen gyűjtögettem az állatokról szóló információkat a lefűzhető mappába.

Utazás a múltba

Móra Könyvkiadó, 2025, 96 oldal

Fordította: Béres Ákos

Csillagérték: 7

De nagyjából minden (is) érdekelt, legyen az az élővilág vagy a kultúra szegmenseivel kapcsolatos lefűzhető gyűjtemény, vagy legyen az ismeretterjesztő enciklopédia. Azt hiszem, az enciklopédiák voltak a kedvenceim, különösen egy – amin egyébként látszik is, mennyire előszeretettel forgattam időről-időre.

Roxanne de Bastion: A budapesti zongorista

Mindjárt az elején szeretném leírni: A budapesti zongorista az év egyik legjobb választása volt és az egyik leginkább magával ragadó, legletaglozóbb története számomra. Nem áll tőlem messze a holokausztirodalom, ezek közül is a memoárok, a személyes történetek azok, melyek rendre mély benyomást tesznek rám.

Roxanne de Bastion: A budapesti zongorista

Athenaeum, 2025, 288 oldal

Fordította: Falvay Dóra

Csillagérték: 10

Az emberségük, az embertelenségük, az újrakezdés és a semmi alól való felállás szüntelen és élő bizonyítékai, az embernek maradás képességének lenyomatai, melyek példaként szolgálhatnak olyan korokban, mikor a (vagy egy képzelt) hatalomért, a (vagy egy ideiglenes) pozícióért, az (oly könnyedén elillanó) anyagiakért emberek minden – még talán valahol a mélyben leledző – elvüket képesek sutba vágni, megbélyegezni, kirekeszteni, lenézni csoportokat, embereket.

Alex Donovici: Hol bujkálsz, Remény?

Alex Donovici szárnyaszegett madárkája immár három mesekönyvben bizonyította be, hogy a lehetetlen csak egy szó. Sokat morfondíroztam – különösen a legutóbbi történet kapcsán –, hogy talán mégis felhagyok a sorozat követésével, mert egy picit sarkosnak és sztereotipizálónak éreztem az elbeszélést és a karakterek ábrázolását.

Alex Donovici: Hol bujkász, Remény?

Sorozat: Csudi, a pacsirta (4)

Móra Könyvkiadó, 2025, 112 oldal

Illusztrálta: Stela Damaschin-Popa

Fordította: Koszta Gabriella

Csillagérték: 9

De tudjátok, vannak azok a kapcsok vagy élmények, melyeknek érdemes még egy esélyt adni, ezért talán némi kétellyel, de mégis belevágtam Csudi legújabb kalandjaiba, ami végül egészen pozitívan zárult és jó döntésnek bizonyult. Még akkor is, ha ennek a mesekönyvnek is akadtak mélypontjai.

Richard Scarry: Tesz-vesz a farmon

Egyszer láttam egy mémet – amit nyilván most véletlenül sem sikerült megtalálnom –, miszerint a generációm (millennial) egyik fő traumája a harmincas éveikre, hogy észre kellett venniük: az élet nem olyan egyszerű, ahogy azt gyermekkorukban a Tesz-vesz városban látták.

Richard Scarry: Tesz-vesz a farmon

Fordította: Géczy Attila

Móra Könyvkiadó, 2025, 18 oldal

Csillagérték: 9

Ennélfogva – mint a harmincasok egyik tagja – némiképp talán érdekesen hathat, hogy miért ajánlom mégis újra és újra a legfrissebb vagy újrakiadott Scarry-köteteket. Valamiféle perverz naivitás vezet talán? Még mindig azt gondolom, hogy a világ igazából egy Tesz-vesz város, csak mi bonyolítjuk túl? Esetleg valami sémakövetésre buzdítom a következő generációt?

Lucy Maud Montgomery: Emily

Lucy Maud Montgomery írói világával az elmúlt egy-két évben kezdtem el tüzetesebben ismerkedni. Azért hangsúlyozom az „íróiságot”, mert annak a világnak és miliőnek a hangulata, melyet képvisel, már gyermekkoromban átjárt a különféle adaptációk, többek között a Váratlan utazás jóvoltából.

 

Lucy Maud Montgomery: Emily

Sorozat: Emily (1)

Manó Könyvek, 2025, 448 oldal

Fordította: Loósz Vera

Csillagérték: 8

Az Anne-sorozat feleleveníti a gyermekkoromban magamba szívott hangulatokat, s noha az amerikai irodalmat mindig picit távolinak éreztem, az ifjúsági regények valahogy mégis könnyebben hozzák közel hozzám. Talán nem véletlen, hogy kicsiként nem rögtön nagyregényekkel kezdjük az ismerkedést a magyar- és világirodalom berkeiben. 

Kertész Edina: Magda menekülése

Sok évvel ezelőtt egy elsőkönyves szerző magánkiadásban jelentette meg elvesztéstörténetét. Egy olyan személyről, aki mindig közel állt hozzá, meghatározója volt a mindennapjainak. Egyértelműen érzékelhető volt, hogy a szerző a traumáit írja ki magából, terápiás kötet. Nem irodalmi. Ugyancsak hasonló megkeresés érkezett egy volt hallgatómtól, aki egyelőre valóban csak magának írta le azokat a tapasztalatait, melyek nehézséget okoztak számára. 

Kertész Edina: Magda menekülése

Athenaeum, 2025, 320 oldal

Csillagérték: 6

Lelkesen küldte az írásait, miközben egyre inkább azt éreztem, nem pedagógusként vagy bloggerként olvasom a sorait, hanem praxis nélküli pszichológusként. Ezeket a helyzeteket amiatt tartottam fontosnak, mert minden alkalommal nehézséget okoz – a mai napig is, hogyha olyan könyvről kell írnom, melyek elsősorban terápiás jellegűek, s – szerintem, az én aktuális lelkiállapotomhoz és befogadókészségemhez mérten – nem feltétlenül tudnak (annyit) adni az olvasónak (mint amennyi az írói szándék lehetett).

Igaz barátok

Mindig szeretem, ha egy könyvhöz – hogy hogyan került hozzám, miért választottam, ilyesmi – akad egy kis személyes anekdota, előtörténet. Az Igaz barátok például majdnem lemaradt az olvasmánylistámról. 

Igaz barátok

Móra Könyvkiadó, 2025, 176 oldal

Fordította: Sigmond Boglárka

Csillagérték: 10

Történt ugyanis, hogy véletlenül kimaradt a Mórás pakkomból, amit jeleztem is a blogturnés kapcsolattartónknak, Veronikának – azzal a megjegyzéssel, hogy tulajdonképpen lehet, hogy túl is vállaltam magam a mostani kapacitásomhoz, ha nem szükséges az állomásom a turnéhoz, el is engedhetjük. És amúgy is, ez biztos egy jel!

Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé!

Talán vitán felül áll, hogy mind vágyunk arra, hogy szeressenek és úgy fogadjanak el minket, ahogy vagyunk. Nem a különlegességünk, az extravaganciánk, a pénzünk, a megjelenésünk vagy az ismertségünk okán. Egyszerűen: magunkért.

Yvonne Semken: Pont így vagy jó, Pénelopé!

Manó Könyvek, 2025, 32 oldal

Illusztrálta: Yvonne Semken

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 9

De mi a helyzet akkor, ha nem találjuk helyünket a világban? Ha teljesen kívülállónak tűnünk a saját szemünkben, s valamiért nem merjük a másik szemén keresztül nézni magunkat? Vajon tényleg csak ott lehetünk otthon, ahol hozzánk – külsőségekben – hasonlók vesznek körül? Kivel tudunk kapcsolódni? És hogyan?