Kristin Harmel: Egy lány Párizsban

Állítólag, igazi olvasómágnes, ha egy könyv címében szerepel Párizs, ha a borítón megjelenik az Eiffel-torony vagy egy klasszikus sikkben pompázó női alak háttal. Aki igazán biztosra akar menni, a kezében még elhelyez egy nagy koffert és/vagy egy pólyás csecsemőt. Az se baj, ha a fülszöveg megemlíti, hogy a történetben fontos szerepe van a holokausztnak.

Kristin Harmel: Egy lány Párizsban

Maxim Könyvkiadó, 2024, 400 oldal

Fordította: Stier Ágnes

Csillagérték: 8

Nos, az Egy lány Párizsban egyértelműen ellő jó néhányat a fentiek közül, de ha végigtekintek az eddigi, hasonló tematikájú és borítójú olvasmányaimon (s most, hogy eszembe jut: ez utóbbiból lehet, hogy készítek egyszer egy összeállítást), általában nem szoktam mellényúlni. Az van ugyanis, hogy bármennyire horkanunk fel a „tuti recepten” és a történetek naiv egyszerűségén (ez utóbbiba azért szerencsére tényleg ritkán bökök rá), az élet valahogy úgy hozta, hogy szinte minden történethez tud valaki személyes történettel kapcsolódni. Egészen biztos vagyok benne, hogy Kirstin Harmel regényével sincs ez másként.

Az Egy lány Párizsban – bár tény, hogy nagyon is megkapó a borítója – elsősorban a második világháborús sisterhood-vonal felvillantásával vonzott magához. Egyre inkább keresem azokat a második világháborús, vagy 20. században játszódó regényeket (legyenek azok fiktív szórakoztatók, vagy valós eseményeken nyugvók), melyekben a női energiák, történetek és a női összetartás dominál. Tavaly több ilyenre is sikerült rátalálnom, ilyen A remény könyvtára vagy a Jane nyomában – most pedig (reményként) itt van az Egy lány Párizsban. A történet 1939-be kalauzolja az olvasót Párizsba. Az ekkor még idillinek ható környezetben megismerkedünk a várandós Elise-szel és a szintén (immár a negyedik) babát váró Juliette-tel. A két nő egy véltelennek köszönhetően barátkozik össze, s egyik pillanatról a másikra, sorsközösséget alkotva válnak egymás mindennapjainak részévé. Juliette egy, a képzeletben egy varázsdobozra hasonlító könyvesboltot vezet férjével, míg Elise a művészvilágból érkezik. Férje elismert festő, aki a kezdeti lángoló szerelem után egyre nárcisztikusabbá válik, s a családi nyugalomra való törekvés helyett a politikai ideológiák kebelezik be. Elise szintén művész, a szobrászatban alkot, noha támogatottsága – nem meglepő módon – jelentéktelen a férjéé mellett. 

„Mindig is hittem abban, hogy a könyvek egyszerűen papírra vetett álmok, amik oda visznek minket, ahová leginkább mennünk kell.”

1939 őszén kirobban a második világháború, Elise és Juliette pedig szinte testvérként nevelik kislányaikat. A németek előrenyomulásával azonban egyre fogy a levegő, kezdetben a zsidók, majd mindenki más körül. Elise férje szocialista elveivel sodorja bajba a családját, így nincs más lehetőség, mint a menekülés. Juliette vállalja a szerepet, hogy három gyermeke mellé befogadja Elise hamis iratokkal rendelkező lányát, Mathilde-ot. A cselekménysort innen két síkon ismerhetjük meg. Egyrészt Elise-szel tartunk a száműzetésbe, ahol hátrahagyott, biztonságba adott zsidó gyermekek gondozását vállalja, másrészt pedig a párizsi könyvesboltba szorult család, illetve Juliette tragédiáját követhetjük nyomon. Egy nap ugyanis egy eltévedt bombatalálat porrá zúzza a könyvesboltot, Juliette férje és fiai életüket vesztik, Juliette-et pedig – miközben a romok alatt az egyetlen túlélő gyermeket pillantja meg – hatalmába keríti az az önzőnek ható érzés, hogy Lucie, a saját lánya legyen az, aki épp felé sétál. Anya és lánya végül New Yorkban telepedik le, és hosszú, hosszú évekre elfelejtik Elise-t. De persze, ahogy lenni szokott, a kocka mindig fordul…és mindent megváltoztat.

„Szerintem a szerelem mindig nehéz, mert megkívánja tőlünk, hogy elveszítsünk magunkból egy darabot azért, hogy sokkal többet kapjunk (…). De hiszem, hogy bármit is adunk fel, a végén megéri, ha olyasvalakinek adjuk a darabokat, aki ugyanolyan szenvedélyesen szeret minket viszont.”

Harmel regénye sodró lendületű elbeszélés, melyben egyszerre jelenik meg a két világháború közötti francia művészvilág bomlottsága, szertelensége, a zsidó gyermekek és családok, valamint a hátország tragédiája. A döntéseké, melyek nem csupán egy életre, hanem generációkra megpecsételték az életről, a fájdalomról, a kimondatlan titkokról való gondolkodást, a traumákat. Az abból való kilépés nehézségeit és lehetetlenségeit. Az elvesztett gyermekkor, az elvesztett élet felfoghatatlanságát. Megkedveltem Harmel stílusát, kifejezetten szerettem az amerikai epizódokat, annak ellenére is, hogy teljesen egyértelmű volt a regény végkimenetele. Nem kifejezetten sisterhood-regény, mint ahogy számítottam rá, de könnyed, néhol felszínes stílusa – mely talán erős történelmi korszak- és háttérismeret mellett működik jobban – egészen komoly morális kérdéseket is boncolgat.

Blogturné Klub

Kristin Harmel legújabb, szívhez szóló története ezúttal az anyaság köré épül. Elise és Juliette életét a párizsi támadások alapjaiban forgatják fel - mit tehet egy édesanya a világháború kellős közepén? Hogyan élhetik túl mindannyian a világégést? Ismerd meg Te is ezt a különleges, megindító regényt, melyet a Maxim Kiadó jóvoltából egy nyereményjáték keretén belül ki is sorsolunk köztetek!

A turné állomásai

10.30. Kitablar

11.02. Csak olvass!

11.05. Szembetűnő

Nyereményjáték

A regénynek fontos eleme az anyaság, ezért olyan könyvek fülszövegrészletét találjátok mindegyik állomáson, ahol ez a téma szintén fontos szerepet tölt be. A feladatotok kitalálni a szerzőt és a könyv címét - a megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Az 1950-es években járunk a kanadai Québecben, ahol az angol és francia közösségek együttélése csak látszólag harmonikus, a mélyben súlyos feszültségek húzódnak.”

a Rafflecopter giveaway