Merida, a Disney Marty McFly-a? Minden
alkalommal, mikor egy klasszikus történet folytatásával, újragondolásával vagy
valamiféle átiratával találkozom, gyakorta elkap az a fajta kíváncsiság vagy
vágy, hogy bárcsak egy időre kikapcsolhatnám az eredeti történettel kapcsolatos
emlékeimet, benyomásaimat – és úgy általában: az egészet, hogy valaha is
ismertem (oké, lehet, hogy ez nem csak olvasói szempontból fordul meg a
fejemben, de ebbe most ne menjünk bele…).
Farrah Rochon: Szállnék már
Sorozat: Sorsfordító történetek
Manó Könyvek, 2024, 424 oldal
Fordította: Nagy Linda
Csillagérték: 8
Vajon
másképp gondolkodnék az átiratról? Más élményt adna? Jobban meg tudnám ítélni,
hogy maga a történet olvasmányos, izgalmas? Így hát, mikor megláttam, hogy a
Sorsfordító történetek következő része Merida, a bátor átirata lesz,
felcsillant egyfajta reménysugár. A Disney-meséket viszonylag jól ismerem
(főleg a klasszikusokat), viszont vannak üresjárataim. Merida éppen az! Persze,
ha felmutatod a képét, fel fogom ismerni. De a mesét még nem láttam. Eljött az
én időm!
A
következő élménybeszámolóhoz tehát még nincs összehasonlítási alapom, ami
egészen fura élmény, kicsit talán idegesíti is a mindent sokféle szempontból
megvizsgáló agyamat, de akkor is erőt veszek magamon. Lássuk a történetet! A meseregény
alapvetően két szemszögből meséli el a történetet. Az egyik természetesen
Meridáé. Őrá bukkanunk rögtön az elbeszélés elején, miközben íjász tehetségét
pallérozza a kastélytól nem messze. Hamarosan azonban hívja a kötelesség,
hivatalos vacsorán kell részt vennie a családjával. A Sinclair család azonban a
kedvezőtlen időjárás miatt nem érkezik meg az estebédre. Ez az epizód
mindazonáltal tökéletesen alkalmas arra, hogy megismerkedjünk a családdal, némi
képet kapunk a királyságról és annak kapcsolatairól, no és persze a fiatal,
útkereső lány bukdácsolásaival és a szüleivel való nézeteltéréseivel. Az igazi
bonyodalmat azonban nem a füstbe ment vacsora, és nem is kizárólag az, hogy
Merida engedély nélkül ugrott a Játékok versenyzői közé. Inkább ennek
folyománya, az anyjával való egyre hevesebbé váló viszony és egy boszorkánnyal
való találkozás teremtett új helyzetet a cselekményfolyamban.
Merida
ugyanis a boszorkánytól kapott süteményt nem anyjának adja (bízva abban, hogy a
varázs hatására jobb viszonyba kerülhetnek), hanem ő maga eszi meg. Ezzel pedig
egy félig-meddig Rómeó és Júlia, félig-meddig Vissza a jövőbe! sztoriban találjuk
magunkat, ahol a (majdani) gyermek feladata, hogy (későbbi) szülei valamiképp
egymásra találjanak – két, csaknem ellenséges család sarjaként. A kérdések tehát adottak: sikerül-e összehoznia a két fiatalt, és vissza tud-e térni a saját valóságába/idősíkjába. S persze: mi lesz, ha egyik sem sikerül? A helyzetet fokozza
egy Meridához hasonló, csökönyös és eltökélt hercegnő és egy elsőre fafejű
katona. No, és persze az, hogy ebben a történetben a gyermek nem szépen lassan
tűnik el a családi fotóról, hanem lassan-lassan medvévé változik. Bizony. Említettem,
hogy az eseményeket két szemszögből ismerhetjük meg. Meridáé mellé Elinor
hercegnő története ékelődik be, egy kissé árnyaltabb képet adva a két hercegnő
kapcsolatáról.
A
Szállnék már mindent egybevetve nagyon klassz kikapcsolódás volt számomra,
azzal az izgalommal, hogy az eredeti történetet is szeretném megismerni. Már
csak amiatt is, mert az eddigi tapasztalatok alapján, az valahogy azért mindig
erősebb (itt néha azért elég túlírtnak éreztem a történetet, az események
sokasága valószínűleg szűkebb terjedelemben is megállta volna a helyét).
Kedveltem a karaktereket, mert nem voltak egysíkúak, klassz volt Freya
jelenléte is. S persze az is plasztikusan kirajzolódott, hogy milyen
problémákkal találkoznak a kamaszok univerzálisan: a saját helyünk megtalálása
a világban, a szülőkkel való kapcsolat, az ő életükre való rétekintés – és a
sajátunkéra egy más lehetőséget megismerve. Ez szerintem minden életszakaszban
fontos: rá tudunk-e tekinteni a helyzetünkre, tudjuk-e becsülni a
kiváltságainkat és meg tudunk-e birkózni a felelősségeinkkel. E szempontból
pedig külön jó érzéssel töltött el a mese lezárása.
Blogturné Klub
A
Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Farrah Rochon regénye, a
Szállnék már, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a
Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges, időutazásra invitáló
regényt, melyből kiderül, mi lett volna akkor, ha anyja helyett Merida eszi meg
a boszorkány sütijét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak
szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy
példányát.
A turné állomásai
07.15. Csak olvass!
07.18. Szembetűnő
07.21. Hagyjatok! Olvasok!
07.23. Utószó
07.26. Dreamworld
Nyereményjáték
Mostani
játékunk során a Merida, a bátor Disney filmé lesz a főszerep. Minden állomáson
olvashattok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az arra adható
helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Hogy hívják Merida édesanyját?
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése