Ismerkedés a felcseperedő Anne Shirley-vel. Lucy
Maud Montgomery neve hallatán általában gyermekkorom egyik kedvenc sorozatára,
a Váratlan utazásra szoktam asszociálni – bár, hogy őszinte legyek, fogalmam
sincs, hogy honnan és mikor ivódott belém a szerző és a sorozat közötti
kapcsolat. Az 1990-es évek sorozata az írónő több történetét adaptálja,
felhasználva egyes elemeket az Anne-sorozatból is.
Lucy Maud Montgomery: Anne Avonlea-ben
Manó Könyvek, 2024, 360 oldal
Fordította: Ruff Orsolya
Csillagérték: 8
Anne
Shirley pedig ismerősen csengő névként derengett fel az emlékezetemben. Nincs
konkrét élményem vagy benyomásom a karakterével kapcsolatban, a regényszériából
készült sorozatok is kimaradtak számomra mindeddig. Ennélfogva pedig igazán
megörültem, hogy a Manó Könyvek – jó szokásához hűen – új külsővel és új
fordításban adja ki ismét az Anne-sorozatot, így felidézve bennem is a Váratlan
utazás, vagy épp a Laura Ingalls Wilder nevéhez fűződő A farm, ahol élünk sorozat
világát.
Anne
Shirley-ről azonban első körben nem Sarah vagy Laura karaktere jutott eszembe,
sokkal inkább Eleanor H. Porter hősnője, Pollyanna. Persze, Az élet játéka
naivan kedves és jószándékú kislánya korban kissé fiatalabb Anne-nél, de pont
az említett karakterjegyek és a külső megjelenés idézték fel bennem a már
ismert történetet. Talán az sem véletlen, hogy Anne és Pollyanna sorsában is
sok hasonlóságot találunk, az árvaság, a befogadás és a szorgalom mindkét
történetben nagyon fontos szerepet kap, s hogy hasonló időszakban,
az 1900-as évek első két évtizedében jelent meg (talán megemlíthetjük még Jean Webster Judyját is, szintén ebből a korszakból).
„–
Valaki vénlánynak születik, mások elérik, hogy azzá váljanak, megint másokra pedig
rákényszerítik – csúfondároskodott az ábrándos Miss Lavendar.
–
Ez esetben maga azok közé tartozik, akik azzá váltak – nevetett fel Anne –, és
olyan gyönyörűségesen csinálta, hogy ha minden vénkisasszony olyan lenne, mint
maga, akkor egészen divatba hozná!
– Szeretem a lehető legjobban csinálni a dolgokat – mélázott el Miss Lavendar –,
és mióta kényszerűségből vénkisasszonnyá váltam, úgy határoztam, hogy nagyon
kedves leszek. Az emberek csodabogárnak tartanak; de csak azért, mert a saját utamat
járom azzal. hogy vénkisasszony maradtam, és nem voltam hajlandó beállni a
hagyományos sorba.”
A
fentiek tekintetében pedig egyáltalán nem éreztem magam idegenként Avonlea-ben,
még akkor sem, ha a sorozat első részét még nem pótoltam. A második részben a hölggyé
cseperedett Anne-nel ismerkedhetünk meg, aki a gyermeki és felnőttlét határán imbolyogva
keresi önmagát és helyét a közösségben. A történet rávilágít, hogy ez egyik
korban sem volt könnyű feladat, és picit talán párhuzamot is vonhatunk a jelen
és a múlt között. A gyermeki csínyekre és naivitásokra talán az elbeszélés bevezető
fejezeteiben találhatunk több példát, melyet a történettel előrehaladva
folyamatosan váltanak fel a felnőttlét kérdéseit érintő élethelyzetek, kezdve
az Anne tanítónőként való elhelyezkedését és ennek hullámzó megpróbáltatásait.
E tekintetben pedig maga a regény nagyon szép ívet és fejlődési utat jár be. Ami
számomra talán különösen érdekes kérdés volt, az a tanítónőként való helytállás,
a diákok és élethelyzetek vázolása. Avonlea oktatása másként működött, mint
mondjuk a hazai. A jeles növendékek – főleg, ha szerényebb sorsú lányok voltak –
hamar a katedrán találhatták magukat, s igen nagy munkájukba került az is, hogy
ne kiégett vénkisasszonyként könyveljék el őket. A közösség iskolája picit más
feladatok elé is állította őket, s szerintem ezek a történetek tökéletesen
alkalmasak arra is, hogy jobban rálássunk az amerikai és magyar oktatási
rendszer fejlődésének különbségeire (tudom, megint előjött belőlem a
neveléstörténész, de ennél könnyedebben szerintem nem is lehetne rávilágítani
ezekre).
„Valójában
ez örök rejtély: mit lát egy ember a másikban?”
Az
Anne Shirley-vel való első találkozásomat kielégítőnek mondanám, s semmiképp
sem írnám le. A kezdeti rossz érzésemet egyébként az előszó adta, ami hemzseg a
helyesírási és központozási hibáktól, amit annak fényében is elég méltatlannak tartok, hogy a
szerző unokáját kérték fel ennek megírására. Egy minimális korrektúrát azért
megérdemelt volna. A történet atmoszférája nagyon otthonos, tiszta és egyszerű,
a karakterek ismerősek, a fejezetek epizódokként követik egymást. A regény az
állandó és múlhatatlan értékek felé irányítja az olvasó figyelmét, arra a
letisztult létformára, amire sokan és sokszor nosztalgikus hiánnyal gondolunk
vissza.
„Hát
mire való a képzelet, ha nem arra, hogy mások szemén keresztül lássuk az
életet?”
Blogturné Klub
A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne Avonlea-ben című kötet. Tartsatok velünk, látogassunk el együtt a Prince Edward-szigetre és a Zöld Oromba. Legyünk társai Anne-nek, aki egyszerűen vonzza a kalandokat és legyünk társai abban, hogy miként próbál meg felelősségteljes felnőttként viselkedni. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
A turné állomásai
07.14. Csak olvass!
07.16. Könyv és más
07.17. Szembetűnő
07.20. Zakkant olvas
Nyereményjáték
Az
Anne Avonlea-ben című kötet beleolvasója már elérhető a Líra oldalán, így arra
gondoltunk, hogy ebben a játékban ezt hívjuk segítségül. Minden állomáson
találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter
megfelelő sorába beírni a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
A
pénzen kívül milyen engesztelő ajándékkal indult útnak Anne bevallani, hogy
rossz tehenet adott el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése