A telihold nyomában

Nos. Nem tudom, mi történt az elmúlt időszakban, de úgy tűnik, a Manó Könyvekkel együtt én is ráfüggtem a teliholdas-mackós témára a mesekönyvek terén, ugyanis két és fél hónapon belül immár a második ilyen tematikájú könyvet lapozgatom a kiadó kötetei közül.

Helena Kraljič: A telihold titka

Manó Könyvek, 2024, 24 oldal

Illusztrálta: Jane Chapman

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 8

A medve, az angyal és a telihold című mesekönyv után 2024 elején megérkezett A telihold titka, én pedig valahogy ugyanúgy megbabonázódtam a borító és a fülszöveg által, mint az előbb jelzett kiadvány esetében – ennélfogva pedig (sajnos, vagy sem) elkerülhetetlen, hogy egy picit össze is vessem a történetket. Lássuk!

Brigitte Weninger mesekönyve kapcsán megjegyeztem, hogy milyen régen olvastam már német mesekönyvet, úgyhogy a Helena Kraljič nevéhez köthető kiadványnál szögezzük le: szlovén mesét meg aztán pláne régen olvastam (ha olvastam már egyáltalán). A telihold titka külső megjelenésében a hagyományos, nagy alapú és keményborítós trendet követi, lapjai fényesek, egészoldalas illusztráció borítja őket, komfortérzetet keltve a történetben való előrehaladásban. A képi megjelenítés Jane Chapman munkáját dicséri, s mivel roppant tájékozatlan módon első blikkre a Hatalmas kis hazugságok Jane Chapmenjére asszociáltam, utánanéztem az illusztrátornak, akinek a nevéhez (szerzőként is) olyan hazánkban is megjelent mesekönyvek fűződnek, mint a Teljes szívemből szeretlek, az Olyan leszek, mint te, a Medve enne még, a Medve horkol, vagy a Medve ébren marad. Lessetek rá bátran akár csak a borítókra, bár azt hiszem, hogy a címekből is jól látható, hogy nem csak a Manó Könyvektől és tőlem, de az illusztrátortól sem áll messze a maci téma! A telihold titkának a képi- és színvilága számomra nagyon megnyerő volt. Ez egyrészt adódik abból, hogy az esti meseként is bevethető könyvek esetében különösen kedvelem a kék árnyalatainak megjelenését, Chapman pedig ügyesen játszik ezekkel. A másik pedig, hogy – egyetlen dolog kivételével, ami inkább a történethez kapcsolódik – nagyon szerettem a szereplők megjelenítését, mert játékos, jól ismert és szépen rajzolt alakok jelennek meg a lapokon.

A történet maga kedves keretbe ágyazottan jár végig egy hónapot. A mese kezdetén az erdő lakóinak egy estéjébe pillanthatunk be, mikor Medve Marci rendez szülinapi zsúrt lányának, Bettinek. A buli végül közös meseolvasással zárul, amit a mackók, rókák, farkasok, borzok és baglyok könnyedén kivitelezhetnek naplemente után is, hiszen a telihold szépen bevilágítja az erdőt. Egy este aztán Betti és testvérei észreveszik, hogy a szülinapon olvasott mesekönyvnek nyoma veszett a parti óta, Medve Marci pedig – jó szülő lévén – még az éjjel elindul, hogy megkeresse az elveszett könyvet. Ekkor veszi észre, hogy míg pár napja könnyedén járhattak-kelhettek éjszaka is az erdő árnyai között, addig mostanra a Hold nem világítja meg számára az ösvényeket. Medve Marcit elfogja a rettegés, s aggodalmát az egyre sötétedő éjszakákról megosztja az erdő további lakóival. Telnek-múlnak a napok, s éjszakánként egyre többen és többen gyűlnek össze, hogy aggódva figyeljék a fogyó Holdat. A rejtélyre végül Bagoly Bianka derít fényt, megnyugtatva mindenkit, hogy a Hold nem tűnik el végleg, s az erdő lakói ismét békésen hajtják álomra a fejüket, teliholdkor pedig megkerül az addigra elveszettnek hitt mesekönyv is.

A telihold titka tehát – ahogy várható volt – boldog befejezést kap, a legkisebbek pedig megismerhetik, hogy miért is hasonlít a Hold bizonyos napokon sajtkoronghoz, máskor pedig kiflihez (emlékszem, kis koromban mindig megígértettem a nagymamámmal, hogy leszedi nekem onnan fentről azt a kiflit). A medve, az angyal és a telihold című mesekönyvvel ellentétben – melynek társaságában akár apránként is kivárhatjuk, míg ismét dagadni kezd a Hold az égen – A telihold titka „egyszerre elolvasós” mese. Szerintem nem szabad félbehagyni, főleg nem az aggódó Medve Marci arcának képével a mesét (ez lett volna a fentebb is említett kritikai megjegyzésem). Maga a mese és a szöveg hossza is abszolút lehetővé teszi egyébként, hogy végighaladjunk a történeten. A telihold titka kedves kis történet a Holdról és az erdő lakóiról. Picit rávilágít arra is, hogy az örömeinket és az aggodalmainkat is megoszthatjuk egymással, mint ahogy azt az erdő lakói is tették. Az illusztrációk lekövetik az eseménysort, az erdei karakterek képi megjelenítése nagyon édes, néhol vicces kis jelenetek rajzolódnak ki a lapokon – mindenképp érdemes ezek társaságában is elidőzni. A könyvecske nyelvezete egyszerű, elsősorban az ovis korosztálynak szól, esti mesének vagy délutáni szundi előtt is jó választás (így este közösen csekkolhatjuk is, hogy milyen fázisban van éppen a Hold, amihez egyébként a belső borítók grafikái is támpontot nyújthatnak). Két macis-Holdas mese után is kíváncsian várom, milyen történettel lep meg még minket a Kiadó a témában. 

Blogturné Klub

Ti ismeritek a telihold titkát? Ebben a bájos mesekönyvben az állatok aggódva figyelik, hogy a hold egyre csak fogy és fogy, majd egyszer csak eltűnik. Vajon mi történik ilyenkor, mi az oka a hold változásának? Tartsatok velünk, merüljünk el együtt Helena Kraljič kedves meséjében, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát. 

A turné állomásai

02.08. Szembetűnő

02.10. Csak olvass!

02.12. Könyv és más

02.14. Milyen könyvet olvassak?

02.16. KönyvParfé

Nyereményjáték

Mostani játékunkban az erdőben élő állatokra koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy állatot, ám a betűk valahogy összekeveredtek. Nincs más dolgotok, mint kibogozni a helyes sorrendet és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik állatra gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

K Ó S M U

a Rafflecopter giveaway