Felnőni…felnőttként
viselkedni nem éppen az élet legegyértelműbb és legkönnyebb dolga. Egyáltalán:
mit jelent felnőttként viselkedni? Mit jelent a felelősségvállalás? Aki
felnőtt, már képes felelősséget vállalni? S mi van a felelősségteljes gyerekekkel?
Aki képes felelősséget vállalni a tetteiért, az élete minden terepén felelősségteljesen
viselkedik?
Sarah Turner: Stepping up - Beth felnő
Fordította: Farkas Veronika
Csillagérték: 8
A
fenti kérdések talán valamivel mélyebbek, mint amennyinek megválaszolását egy
szórakoztató regénytől elvárhatnánk, mindazonáltal Sarah Turner regényének
fülszövege és – mint utóbb kiderült – maga a regény is ezeket a kérdéseket
kapargatja. Mikor
ez a zöldborítós könyv került a könyves pakkom tetejére, hirtelen nem is
emlékeztem, mely elvetemült pillanatomban és miért is esett a választásom erre
a történetre. Ismét átfutva a fülszöveget aztán persze már sokkal jobban
derengett, viszont a kötetbe lapozva egy picit még mindig az az előítélet
munkálkodott bennem, hogy az Ilyen az élet átiratához lesz szerencsém. Ezzel
sem lett volna egyébként különösebben probléma, eléggé kedvelem a Katherine
Heigl és Josh Duhamel főszereplésével 2010-ben (ismétlem: 2010-ben) bemutatott
romkomot. Ha ismeritek a sztorit, akkor nagyjából meg is van az alapkoncepció, bár
Turner azért jócskán faragott rajta (szerencsére! – azért egy retelling mégsem
lett volna az igazi).
Beth
nagyjából korombeli, a harmincas éveiben járó nő, aki családjában arról hírhedt,
hogy semmiért nem képes felelősséget vállalni, alkalmatlan a hosszútávú célok
beteljesítésére (sőt, már eleve ezek felvázolására is). Ezt megerősítendő, a
regény elején épp egy reggeli életképbe csöppenünk, mikor Beth autója a munkába
induláskor nem indul, ezért hosszas tanakodás és öngyőzködés eredményeképp,
fogja magát és beteget jelent a főnökénél. A csíny letudva jegyében Beth be is
szambázik szülőházába, felslattyog a gyerekszobába (értsd: a saját gyerekkori
szobájába, amit gyakorlatilag sosem hagyott el), kikapcsolja a telefonját, és nekilát az édes
semmittevésnek: hiszen úgysem lepődik meg majd senki, ha ismét felad egy újabb
állást. A nap azonban váratlan fordulatot vesz, mikor kiderül, hogy a nővére és
a sógora autóbalesetet szenvedtek. A sógora nem éli túl a tragédiát, a nővére pedig kómába kerül.
A gyerekeiket, a kamaszodó Pollyt és a pöttöm Tedet Beth gondjaira bízzák. A nő
kezdetben kudarcot kudarcra halmoz a gyermeknevelés- és terelgetés terén,
azonban az idő előrehaladtával egészen különös kapocs alakul ki hármójuk
között.
A
történet kilenc hónapot ölel fel, miközben olvasóként végigkövethetjük Beth újjászületését
– milyen érdekes e tekintetben a regény időbelisége... Miközben igyekszik
helytállni a pedáns és mindig előrelátó nővére, Emmy szerepében, egyre inkább
megismeri az unokahúgát és az unokaöccsét, és szép lassan elnyeri mindkettejük bizalmát. Ez
már több, mint személyes ügy. Mindeközben munkafronton is teljesen új
tapasztalatokat szerez és sikereket él meg (ami az addigiakat tekintve talán őt
magát lepi meg a leginkább). S persze nem marad el a történetet szelíden körbefonó
romantikus szál sem, mely egy húszéves barátságból bontakozik ki Jory és Beth
között. Mint a történet minden egyes síkja, ez is egészen hullámzó képet mutat. Az egyes cselekmények további vázolása helyett, két elemét emelném ki a történetnek. Az egyik Polly és Beth kapcsolatának
alakulása: a sok tekintetben nagyon hasonló személyek közti változás a teljesen ellenségestől az egymás felé fokozatosan megnyílóig, s mindennek elbeszélése számomra nagyon komfortos, olykor kiszámítható, de mindenképp érdekes jeleneteket és párbeszédeket hozott. E tekintetben Beth és Polly
jellemfejlődése szintén hasonló síkon mozog, amit szerintem klasszul adott át
az elbeszélő. A másik pedig a regény számomra legjelentősebb jelenete, melyre a regény vége felé kerül sor egy esti beszélgetés keretében, melynek résztvevői Beth szülei, Beth és Polly:
„̶ Apád mondott nekem
valamit tegnap este, amit azóta sem tudok kiverni a fejemből. (…) Azt, hogy
azért nem értem, mit miért csinál Beth, mert ő másképp csinálja, mint én tenném.
És másképp, mint ahogy Emmy tenné. (…) És azt, ha egyszerűen csak felhozzuk,
hogy mi másképp csinálnák valamit, általában nem segítség.”
A fenti részlet az, amire igazából a történet elejétől fogva
vártam – vagy legalábbis reméltem, hogy megtörténik. Ez a párbeszéd, melynek részletét beemeltem, nagyon fontos kulcs ahhoz, hogy megértsük, vagy legalábbis megpróbáljuk elfogadni
egymás döntéseit – és jó ómen arra, hogyha nem tudunk segíteni, legalább ne rontsunk a helyzeten.
Az, hogy Beth cselekedeteit gyakorlatilag egész életében eleve elrendelten bukásra
ítéltként fogta fel a családja, egyfajta önbeteljesítő jóslattal is felruházta őt,
Beth pedig hagyta, hogy ez felnőttként is rajta ragadjon, mert így volt kényelmes. Mikor azonban
igazi akadály vagy megmérettetés elé került, rájött, hogy sokkal többre képes, felélesztette a benne rejlő lehetőségeket, ezáltal pedig tud sikeres lenni – egyszerre akár több fronton is, és egyre eltökéltebben
igyekezett a jóra. Ez pedagógiai szempontból talán a legfontosabb üzenete a regénynek, ami mellett nem lehet elmenni – és tök jó, hogy ezt ilyen
erős jelentben kerekítette ki az elbeszélő.
Egy regény élvezeti értékét számomra az is jelzi, hogy
mennyire hullámzó a szereplőkkel (vagy a történettel, az események alakulásával) a kapcsolatom, mennyire „élő” a
karakterábrázolása. Beth számomra abszolút reális karakter volt: kiakadtam rá,
mert kezdetben a harmincasok negatív sztereotípiáit teljesítette be; kedveltem,
mert elkezdett törekedni arra, hogy kimásszon a maga által teremtett
posványból. Ehhez egy egészen extrém kontextus szolgált, amit az elbeszélő
végül nem oldott fel teljes egészében. E tekintetben hiányzott a nővér, Emmy
nézőpontja. Sarah Turner regénye a karakterek megítélése, a hangulatok
keveredése szempontjából is nagyon hullámzó, elgondolkodtató, gördülékeny
elbeszélésű regény, melyben kulcsszerep jut a fejlődésnek, kellő empátiát
elvárva az olvasótól – teljesen jó döntés volt olvasmánylistára venni.
Blogturné Klub
Sarah
Turner neve már ismerős lehet a hazai közönség számára, 2019-ben jelent meg a
Sz@ranyu naplója című regénye. A 21. Század Kiadó jóvoltából most egy újabb
kötetét ismerhetjük meg, melynek főszereplője egy Beth nevű, harmincas éveiben
járó nő, akinek egy tragikus esemény során teljesen megváltozik az élete. Tartsatok
velünk, ismerjétek meg ezt a szívszorító és kedves történetet, ha pedig nektek
kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.
A turné állomásai
02.08.
Csak olvass!
02.10.
Szembetűnő
02.12.
Betonka szerint a világ...
02.14.
KönyvParfé
Nyereményjáték
A
kiadónál több romantikus könyv is megjelent az elmúlt évek során, mostani
játékunk ezekkel a kötetekkel kapcsolatos. Minden állomáson találtok egy
homályos borító részletet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő
sorába beírni, hogy mi a kötet címe.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése