Ha másképp éltél volna eddig, lehetnél-e az, aki vagy?

Meglepetésszerű egymásra találás. Ezt jelenti számomra Mikki Brammer könyve. Már nem emlékszem, mi fogott meg annyira a könyvben, hogy beválogassam a nyári olvasmányok közé, de az az igazság: telitalálat volt!

 Mikki Brammer: Minden, amit megbántam

Helikon Kiadó, 2023, 392 oldal

Fordította: Szabó Olimpia

Csillagérték: 10

A Minden, amit megbántam gyakorlatilag minden kis eszenciát tartalmazott számomra, ami egy kikapcsolódós, de mégis átgondolós, elvonatkoztatós, de mégis magamra ismerős történethez szükséges. Megpróbálom röviden összefoglalni, de – szokásomhoz híven – némi elkalandozásra is számíthattok.

Clover igazi introvertált antihősnő! Pont a kedvencem. Nem volt ez mindig így. Az introvertált antihősnők történeteit nagyon sokáig nem tudtam hova tenni, sokszor gondoltam kissé elvontnak vagy lassabb folyásúnak az őket fókuszáló elbeszéléseket. Egészen addig, míg az önismereti barangolásaim közepette egyre több mindenre figyeltem oda, és egyre inkább kikristályosodott, hogy milyen regényekben érzem magam otthonosabban, ha úgy tetszik: kiderült, hogy az olvasói komfortzónám nem is teljesen ott van, ahova pozícionáltam. Az első ilyen ráeszmélés Colm Tóibín: Brooklyn című regénye – igaz, ebben az adaptáció (és Saorise Ronan) volt igazán segítségemre. De vissza Brammer könyvére! Clover – sajnos, vagy sem – a megismerkedés pillanatától nagyon ismerős volt számomra. Nem a története, a személyisége. Így azt hiszem, eleve elrendeltté is vált, hogy nagyon kíváncsi vagyok a cselekményfolyamra. Persze, mindehhez nagy szükség volt arra is, hogy a szerző olyan elbeszélést kerítsen és körítsen a hősnő számára és mindezt olyan elbeszélésben tálalja, ami leköt. Ebben sem volt különösebben hiba.

„A gyász megtréfálja az embert – elég egy ismerős kölni illatfoszlánya, vagy ha látni véljük az illetőt a tömegben, és már áradnak is az addig valahová gondosan elrekkentett érzelmek, hogy el bírjuk viselni az illető elvesztésének fájdalmát.”

Az első hozzávaló, ami remek választás volt, az Clover hivatása. Sosem olvastam még haláldúlákról. Hogy őszinte legyek, nem is igazán gondoltam bele, hogy ez egy létező hivatás lehet. Persze, ismerjük az utolsó szentséget, találkoztunk már olyan történetekkel és vallomásokkal, melyek a halál óráiban születnek. Clover feladata, hogy az utolsó időszakban, napokban és órákban támaszt nyújtson azoknak a távozóknak, akiknek erre szüksége van. A feladatköre mégis mindig más, nem állandó: kórházak, a szociális szféra és magánemberek is felkérik őt, az évek során pedig elég tapasztalatot szerzett azzal kapcsolatban, kinek és milyen igényei, szükségletei vannak, melyről feljegyzéseket is tesz. Valaki élete titkait osztja meg vele, valaki azokat a dolgokat, melyeket megbánt vagy nem váltott valóra – és van, akinek elegendő a tudat, hogy van mellette valaki. Ez utóbbi volt az indoka annak, hogy Clover haláldúlának állt: nem volt jelen nagyapja halálakor, aki a világot jelentette számára, s aki felnevelte őt. Clover munkája persze nem csupán az olvasóban, hanem a regény szereplőiben is számos kérdést vet fel. Aki mindennap találkozik a halállal, vajon milyen viszonyt ápol vele? Nos, erre is jócskán találunk válaszmorzsákat, s tulajdonképpen ez az, ami a regény bonyodalmához és megoldásához vezet.

„Nem mintha ellenemre lett volna a barátkozás, 

de ha senkihez nem kerülök közel, nincs is kit elveszítenem.”

A második összetevő, ami viszont már kicsit életszerűbben hozta hozzám a főszereplőt és a jellemét, az a munkája iránti elkötelezettsége, illetve az a rutin, amit harminchat éves korára kialakított maga számára. Clover élete a munkája körül forog (elég érdekes belegondolni: az élete a halál körül forog), hiszen szabadidejében is olyan társaságokba, összejövetelekre jár, melyeken a résztvevők a halállal kapcsolatos félelmeiket, tapasztalataikat vagy éppen fájdalmaikat osztják meg egymással. Clover persze itt nem mint haláldúla mutatkozik be, viszont az egyik ilyen eseményen találkozik Sebastiannel, aki állást ajánl neki nagymamája mellett (de erről kevésbé szeretnék írni, ennek kibontakozását kövessétek figyelemmel majd a könyv olvasása közben). A lényeg, hogy a lány vonakodva, de elfogadja az állást. Mindeközben a szomszédjába új lakó érkezik, aki fura módon próbálja kiszakítani Clovert a mókuskerékből, ezt úgy hívják: barátkozás. Igen, Clover tényleg meglepődik a hirtelen jött ismerkedésen: Sylvie barátsága pedig nem is jöhetett volna jobbkor. Már ha van olyan, hogy egy jó barátnő megjelenése az életünkben bármikor is rosszkor jöhet. A bezártságot lassan felváltja a nyitottság, és Clover szép lassan helyére teszi a nagyapja által maga mögött hagyott űrt és igyekszik a jelenre – és egy picit a jövőre – koncentrálni. A regényben vázolt önismereti barangolást szerintem nehéz, vagy talán nem is lehet egyedül bejárni, és Sylvie személyében nagyon jó társra talált a hősnőnk.

„Az a legfontosabb, hogy ne fordítsuk el a fejünket senki fájdalmától.”

A harmadik összetevő pedig maga a történet. A regény cselekményfolyama nagyon szép ívet jár be. A legapróbb mozaikok csak a lezárásban kapnak helyet, ami valahogy – az én esetemben legalábbis – nemcsak Clover lelkének tesz jót, hanem az olvasóénak is. Az elbeszélés jó stílusú, olvasmányos, melyben természetesen nagy szerepe van a fordítónak, Szabó Olimpiának is. Az izgalmas hivatás és az egészen realisztikus szereplőkön kívül a szerző természetesen egy kis romantikát és némi (várva várt) fordulatot is szórt az elbeszélésre.

„Az egyik legnagyobb kiváltság az életben, ha aközben figyelhetünk meg valakit, amikor magával ragadja az, amit a legszenvedélyesebben szeret, amiben a legjobb – amit egyesek flow-nak neveznek. Ilyenkor energia sugárzik belőle; ez egy csoda. Mintha teljesen megnyitná a szívét, és a legtisztább formájában kommunikálna a világgal – bizonytalanságok, feszültségek és keserűség nélkül. Mintha megállna az idő, és az illető pusztán létezne.”

A Minden, amit megbántam kompakt és szép történet, tényleg igazi nagy találkozás volt ez számomra. Az elbeszélés sokszor fogalmazott meg tűpontos tételmondatokat a saját tapasztalataimmal vagy elgondolásaimmal kapcsolatban – és olykor még görbe tükröt is mutatott ezeknek. Mikki Brammer nagyon jól és okosan ír, s remélem, hogy a Helikon Kiadó az írónő későbbi könyveit is elhozza nekünk. Hogy hiszek-e az efféle állomásokban, az újrakezdésekben és hogy végül minden a helyére kerül, hogy új lendülettel folytathassuk? Nos, igen: azt hiszem, hiszek. Hiszem, hogy nem véletlenül történnek velünk dolgok, hogy nem véletlenül tartunk az életünkben ott, ahol tartunk – ideértve a magánéletet, a baráti kapcsolatokat, a gondolkodásmódunkat vagy épp a hivatásunkat. És ha mégsem történik meg úgy, ahogy elképzeltem? Akkor nem annak kell történnie. Valószínűleg, sokkal jobbnak. Óh, nagyon szentimentálisra sikerült ez a lezárás? Ejj-ejj.

„Láttam, hogy egész életedben szép halált próbáltál biztosítani másoknak…amit a nagyapádnak nem adhattál meg. (…) De a szép halál titka a szép élet. Hogy beleadsz mindent. Nem baj, ha összetörik a szívedet. Nem baj, ha hibázol. Vállalni kell a kockázatot.”

Blogturné Klub

Clover, a történet főszereplője olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejtette – vagy talán nem merte- a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse. Egy nap azonban minden megváltozik amikor egy új klienset sodor felé az élet. Tartsatok velünk, ismerjük meg a haláldúlák életét és munkásságát, ha pedig nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

A turné állomásai

08.24. Csak olvass!

08.26. Szembetűnő

08.28. KönyvParfé

08.30. Könyv és más

Nyereményjáték

A könyv központi eleme a halál és így maga a gyász is, így a mostani játékban is azokra a regényekre koncentrálunk, amelyekben megjelenik az elmúlás témaköre. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi annak a könyvnek a címe, ahonnan származik az adott idézet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„[…] élj merészen. Feszegesd a határaidat. Ne érd be kevéssel.”