Ha
Romy Schneiderre gondolok, a nagyszüleim jutnak eszembe. Pontosabban szólva, a
tévéjük alatti polc, melyen – az utóbbi évtizedekben már – DVD-n sorakoztak a
Sissi-filmek. Meg azok az emlékmorzsák, melyek arról tanúskodnak, hogy „nincs
karácsony Sissi nélkül”. Bár, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem emlékszem,
hogy valaha is leültem volna, hogy no, akkor most megnézem A magyarok
királynéját.
Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
Csillagérték: 6
Karácsonykor
sem. Izgalmasan működik a gyermeki emlékezet. A lényeg talán mindebből az, hogy
Romy Schneider és Sissi valahogy beleivódott az emlékezetünkbe. Azt hiszem, nem
sok generáció az, melynek a színésznő nevének említésekor ne az ikonikus
Sissi-filmek jutnának először eszébe. Az idősek – vagy épp az 1950-1970-es évek
filmvilágának kedvelői és ismerői – persze biztosan sokkal több klasszikust
tudnának felidézni pályafutásából, de sejtésem szerint nekik is az első helyen,
vagy azok valamelyikén szerepelne az ’50-es évek második felének trilógiája.
Romy
Schneider életéről vajmi keveset tudtam, valahogy elraktároztam kedves arcú
királynéként, úgyhogy Bernard Pascuito tulajdonképpen csak újat tudott számomra
mondani. Több-kevésbé. Hogy egy nagyon fiatalon híressé és népszerűvé váló
színésznő tragikus sorsú, talán kevéssé okoz meglepetést. Pascuito azonban nem
egyértelműen a színésznő halála köré építi az életrajzot (bár kétségtelenül
minden fejezetet erre a tragédiára hegyez ki), inkább David Haubenstock,
Schneider fia halálnak egyfajta elkerülhetetlen következményeként állítja be
azt. Az alig kétszázötven oldalban számos megközelítésben jutunk el David, majd
Schneider haláláig, mindeközben pedig a színésznő egy-egy életszakaszának,
pályájának és magánéletének szegmensébe is betekintést nyerünk. Különösen
izgalmas volt e szempontból számomra a gyermekkor leírása, a szülőkkel való
kapcsolat, az anyával történő egyfajta rivalizálásszerű kapcsolódás. Persze, az
egyetlen fogódzó, Sissi megformálása és ennek kulisszái is érdekesek voltak. Az
elbeszélő ugyanakkor egy picit távolságtartóan ír az ötvenes évek második
felének sikereiről. Ezt elsősorban annak tulajdonítottam, hogy maga Schneider
is teherként élte meg – s az életrajz tanúsága szerint ekként is nyilatkozott
–, hogy jócskán a Sissi-filmek után is egyedül a királyné megformálásával
azonosította őt a közönség.
„Már megint Sissi, annyi
idő elteltével. Sissi, akiről Romy úgy vélte, hogy tömérdek filmmel és
szereppel kerekedett már fölébe, aki elvben a süllyesztőben végezte, mert az
idő múlik, a ráncok gyűlnek, az élet megy tovább. De nem, Sissi
elpusztíthatatlan, sebeket oszt neki, és egy kis pezsgőtől legfeljebb enyhülhet
a rossz érzés, egészen biztosan nem múlik el. (…) ››Gyűlölöm ezt a
Sissi-imázst. Hát még mindig szappanoperai kis királylánynak tekint a közönség?
Hiszen én már rég nem vagyok Sissi. Sőt soha nem is voltam. Keserű negyvenkét
éves nő vagyok és a nevem Romy Schneider.‹‹”
Az
új információk és a bensőséges elbeszélői stílus ellenére számomra több
visszássága volt az életrajznak, mint tanulsága és némiképp az empátiámat is
kihívás elé állította. Egyrészt, a már említett felépítés (miszerint Schneider
életének minden mozaikja az önsorsrontásra és az ebből fakadó halálra fut ki)
sok esetben volt erőltetett. Hiszek abban, hogy minden okkal történik és abban
is, hogy utólag visszatekintve mindenben megtaláljuk a logikát, sokkal
tisztábban látjuk az utat, mint miközben éppen battyogunk rajta. Hiszem, ezt
tapasztalom. Hajlamosak vagyunk (legalábbis én bizonyosan) hirtelen kétségbe
esni, aggódni a jövőn és a következő lépésen, de utólag valahogy olyan
természetszerűnek hat minden kis elem, ami útközben ránk pakolódott vagy
magunkra vettük (vagy elengedtük). Ugyanakkor azt is gondolom, hogy van
választási lehetőségünk. Van lehetőségünk – bármennyire félelmetesnek is tűnik
–, hogy új terepen tegyünk próbát, hogy segítséget kérjünk, hogy mérlegeljük,
mi a fontos az életünkben. Épp ezért nem tartom törvényszerűnek azt sem, hogy
Romy Schneider halála törvényszerű lett volna. A másik a már szintén említett
bensőséges elbeszélői hang. A szerző egyértelműen nagy kedvelője a
színésznőnek, és érzésem szerint ez némiképp bezavart az objektív szemszög
érvényesítésébe. Tulajdonképpen nem is éreztem, hogy lett volna erre irányuló
akarat. Egyszer szívbéli jóbarátként tűnt fel, másszor pedig kissé elvakult
rajongóként. A harmadik tényező pedig, ami szintén kissé próbára tett, a kötet
szerkesztése és korrektúrája. A(z indokolatlanul) pont nélkül hagyott mondatok
és elírások a korrektúra hiányát hívták elő bennem, és inkább egy olcsó
strandkönyv érzetét keltették bennem olykor. Ehhez viszont a komolyabb és
komorabb hangvétel nem passzolt igazán.
„Némelyik tragédia voltaképpen magából kifordult boldogság.”
A
Romy Schneider utolsó élete mindazonáltal kétségtelenül nagyon informatív. Nem
csupán a legendás színésznő életére fókuszál, de megjelenik benne az ötvenes,
hatvanas és hetvenes évek filmvilága – ha nem is szakértői szemmel, de
filmkedvelőként mindenképp. Sok mindent nincs tisztem megítélni, fogalmam
sincs, mekkora fájdalommal járhat egy gyermek elvesztése egy szerencsétlen
baleset következtében, s nem tudom milyen ünnepelt filmcsillagként folyamatos
útkeresésben lenni. Hogy mekkora terhet róhat egy színészre, ha egy szerepe
alapján teszi el a közönség egy bizonyos polcra, és hogy ez a filmes szakmában
tényleg ugyanakkorát nyom-e a latban, hogy más szerepeket kapott volna-e
Schneider a Sissi-filmek nélkül, nos, ezeket a kérdéseket nem ez a kötet teszi
fel, pedig erről is nagyon szívesen olvastam volna…és remélem, egy másik
Schneider-életrajzban majd lesz is rá alkalmam.
Blogturné Klub
A
Helikon Kiadó jelentette meg Bernard Pascuito: Romy Schneider utolsó élete című
kiadványát. A szerző fókuszba helyezi az ikonikus színésznő utolsó évét,
emellett végigköveti az életének minden fontos, sikeres, boldog vagy épp
tragikus állomását, rengeteg információt közvetítve az izgalmas forgatásokról,
rendezők, pályatársak, családtagok visszaemlékezései alapján. Kövesd végig a
blogturné állomásait és a játék megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a
kiadó felajánlásában.
A turné állomásai
08.20.
Kelly és Lupi olvas
08.23.
Szembetűnő
08.26.
KönyvParfé
Nyereményjáték
Természetesen
Romy filmjeivel játszunk, ki kell találni a képek alapján a film címét, a
megoldást pedig írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése