Kiadói adatlap, megrendelés |
A
Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2018-ban jelent meg Kerry Lonsdale „Minden”
című sorozatának első része, a Minden, amit eltitkoltunk. A romantikus
limonádék kedvelőinek nem kis örömére, ugyanis a történetben elég sok minden
megtalálható, amit ez a zsáner nyújtani tud.
Kerry Lonsdale: Minden, amit eltitkoltunk
Könyvmolyképző Kiadó, 2018, 360 oldal
Már pontosan nem is emlékeztem, miért esett a választásom erre a kötetre, mikor ráböktem a kiadó kínálatában. Jó sokáig vártam is aztán az olvasással, mert 2018-ban elég sok mellényúlásom volt, főleg a KMK kiadványai közül – Emily Bleeker: Miután meghaltam c. könyve után pedig gyakorlatilag semmi olyanra nem vágytam a kiadótól, ami számomra nem volt bejáratott. Aztán végül mégis rávettem magam, hogy megismerjem Aimee és James kalandos, tragikus szerelmi történetét. Előrevetítem, hogy nem bukkantam a romantikus chick litek/limonádék kiemelkedő művére, viszont egy picit mégiscsak el tudott rabolni a hétköznapokból.
Alap forrása |
Maga a főszereplő, Aimee kevéssé szimpatikus, és maga a történet sem túl extra, már ami a könyv első felét illeti. Lefutjuk a szokásos, olykor unalmas köröket. A vőlegény, James éppen az esküvő előtt szenved – vélhetően – halálos hajóbalesetet. S noha Aimee jeleket és üzeneteket is kap, ennek ellenére sem tesz semmit annak érdekében, hogy utánajárjon: halottnak hitt leendő férje vajon tényleg életben van-e. Ez az abszurd szituációk egyike, ugye. Hogy nem járok utána annak, hogy szívem szerelme esetleg mégis életben van? Ha van egy csepp remény is. No, mindegy. Lépjünk túl, biztos ez kell az igazi katarzishoz. Az idő és az élet mindeközben folyik tovább, s Aimee (minél többet írom, annál furábban hat ez a név) új vállalkozásba kezd, és habár a múlt még mindig nyomja a lelkét és (végre) elkezd dolgozni a kisördög is: mi van, ha James mégis él, szép lassan szerelembe esik egy új pasival.
Kerry Lonsdale |
Rachel McAdams |
Lonsdale egy egészen komoly témát emel a
történetbe, mégis nagyon olvasmányosan tálalja. Mint ahogy az egész
történetfolyam az, gyorsan haladtam vele (ugye közben még egy castingot is
tartottam), egyedül Ian szerepére nem tudom, milyen jófiút lehetne varázsolni.
A szereplők ugyanakkor még a kelleténél is sematikusabbak maradtak, ami nem
igazán engedte, hogy bármilyen szimpátia kialakuljon, inkább passzív kívülálló
maradtam a sztoriban. Aimee szöszmötölése elég fura volt számomra, még annak
ellenére is, hogy én magam is elég halogatós vagyok. Viszont valahogy mégis így
volt kerek a történet, a feladatát, vagyis hogy kikapcsoljon, beteljesítette, s
annyira nem ragadott magával, hogy a sorozatot folytassam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése