Szinte hihetetlen, de ez már az ötödik "gála", amit az éves olvasmányaim számára írok a Szembetűnőn. Minden évben nagyon izgalmas vállalkozás sorra venni, milyen könyvek, történetek és szerzők formáltak az elmúlt 365 napban. Igaz, 2019 talán nem az olvasás éve volt számomra (
a Moly adatai szerint 53 könyvet olvastam, ami picivel lépte át a 14 ezer oldalt), viszont azt gondolom, hogy az olvasással töltött időt jó könyvekre fordítottam. Mivel ősszel gyakorlatilag alig tudtam szépirodalom vagy szórakoztató irodalom társaságában kikapcsolódni, decemberben volt, hogy két-három könyvnek is a végére jártam egy nap, mert már annyira hiányzott ez a bekuckózás. Ennek köszönhetően persze egy csomó olvasmányomról (még) nem született bejegyzés, így a mostani gálán sem tudok hivatkozni ezekre. De sebaj, mert az emlékeket és az élményeket - reményeim szerint - majd így is át tudom adni, és - ahogy a Restart bejegyzésben írtam is - nagy-nagy szükségem volt, hogy egy picit eltávolodjak a blogolástól. Ami még 2019-hez olvasási szempontból hozzátartozik, hogy talán kevésbé színes műfaji palettáról válogattam, mint az elmúlt években, ebből adódóan kevesebb kategóriát is tudtam indítani, mint a korábbiakban. Hogy e szempontból hogyan alakul majd 2020, az persze a jövő zenéje...most fókuszáljunk a 2019-es kedvenceimre. Jó szórakozást!
AZ ÉV FELFEDEZETTJE
A viszonylag rövid olvasmánylistámra azért jutott néhány számomra új szerző, akik ráadásul nemcsak könyves szempontból váltak meghatározóvá számomra, hanem a mindennapokban is. E tekintetben mindenképpen ki kell emelnem
Péterfy-Novák Évát, akinek két könyvével is megismerkedtem 2019-ben. Az
Apád előtt ne vetkőzz katartikus történet, a bántalmazás, a családon belüli szexuális visszaélések problémakörét emeli fókuszba, egy egészen meglepő fordulattal, ami az olvasót a többszempontú vizsgálatokra sarkallja. Ez a fajta elbeszélői megoldás - amit egyébként viszonylag ritkán tapasztalok - felkeltette a kíváncsiságom a szerző többi könyve iránt is. Így jutottam el az
Egyasszonyig, melyről ugyan már rengeteget hallottam, még nem ismertem. Azt hiszem, egyike a legmegrázóbb olvasmányaimnak. Ugyan - mint olvasmányaim nagy részét - egy szuszra olvastam el, de minden egyes fejezet után szünetet kellett tartanom, a könyv nagyjából felétől pedig folyamatosan folytak a könnyeim. Nagy szívfájdalom, hogy a minden mérlegelés nélküli megmondóemberek - láthatóan - nem veszik kezükbe ezeket a köteteket, mielőtt kirekesztő mocskaikat a világra ontanák. 2019 - úgy tűnik - a megrázó olvasmányok éve (is) volt, ugyanis a másik két szerző könyve szintén nagy súlyt helyezett a vállamra.
Wendy Holden Túlélőnek születtünk c. kötete gyakorlatilag a megjelenése óta a polcomon várakozik, s noha egyszer bele is kezdtem, néhány oldal után képtelen voltam folytatni. Egyértelmű, hogy még nem álltam rá készen (bármilyen abszurd is egyébként a holokauszttal kapcsolatos írásokra ezt a szókapcsolatot használni). Nem állítom, hogy 2019 decemberében készen álltam, mindazonáltal Holden kutatómunkája által három hihetetlen élettörténettel ismerkedtem meg, amit valójában az élet írt, s amiről a blogon egy hosszabb bejegyzést is olvashattok majd. Csakúgy, mint a harmadik - igazából kakukktojás - szerző,
Anne Frank könyvéről. Tőle ugyanis nem ez volt az első olvasmányom, naplóját már évekkel ezelőtt olvastam (
és írtam is róla), szépíróként viszont most ismerkedtem meg vele a
Mesék és történetek a Hátsó traktusból c. könyve által, melyre már évek óta pályázom. Ezt a könyvet sem bírtam könnyek nélkül, s azt éreztem, hogy a gyűjtemény bizonyos írásait mindenkinek el kéne olvasnia. Az 1940-es évek elején egy tinédzser a nácik elől bujdokolva arról ír, hogyha elkezdjük meghallgatni egymást; ha nem tartjuk ellenségnek attól a másikat, mert mást gondol a világról, mint mi; ha gyűlölködés helyett csak rámosolygunk a másikra; s ezeket a magatartásformákat örökítjük generációról generációra a folyamatos viszálykodás helyett, akkor néhány évtized múltán, a világ egy jobb hely lehet. Egy tinédzser lány. Az 1940-es években.
A LEGJOBB ÖNÉLETRAJZI/ÉLETRAJZI KÖNYV
(Könyvmolyképző Kiadó, 2018)
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
(Libri, 2014)
Wendy Holden: Túlélőnek születtünk
(Maxim, 2017)
Az előző kategóriánál megúsztam, hogy nyertest nevezzek meg, s a fenti listát végigpásztázva, ez ennél a kategóriánál sem lesz másként. Mindhárom kötetet nagyon erősnek tartom ugyanis, s nem csupán stilisztikai vagy bármiféle irodalmi, elbeszélői szempontból (persze, e szempontok alapján is), hanem az életrajz fókuszában álló személyek, a társadalmi és mikrotörténeti események dimenzióján is. S sok esetben ez utóbbiakat sokkal fontosabbnak tartom az előbbinél. Viszont azt érzem - ismételve önmagam -, hogy e három könyv kapcsán minden összeáll: olvasmányos kötetekről van szó, egyikről sem mondható el ugyanakkor, hogy témájukat, mondanivalójukat tekintve könnyedek lennének.
Wendy Holden és
Péterfy-Novák Éva könyveiről fentebb már írtam, míg
Matt Richards és Mark Langthorne könyve Freddie Mercury életét követi végig, szoros szimbiózisban az AIDS történetével. Mielőtt pedig újra önismétlésekbe bonyolódnék, egyszerűen csak megköszönöm mindhárom kötet szerzőjének, hogy olvashattam, olvashatjuk könyveiket.
LEGJOBB KIKAPCSOLÓDÁSOK
Jennifer Wright: Mi voltunk az elsők
(Scolar, 2019)
Sophie Collins: Kahlo
(Bookline Könyvek, 2019)
Evezzünk könnyedebb vizekre. Ez a kategória igazából újdonságnak számít, mert az eddigi években mindig tudtam - például - romantikus vagy ifjúsági kategóriát indítani. Mivel azonban ezt a három könyvet semmiképp sem szerettem volna kihagyni a díjátadóból, a kikapcsolódásként pedig mindhárom egyszerűen fantasztikus, ezért - roppant kreatív módon - sikerült nekik is egy kategóriát összehoznom. A Park Könyvkiadó évek óta megörvendeztet minket - szigorúan és pontosan Valentin-napon -
Nicolas Barreau legújabb történetével, s noha a szerzői köteteit igencsak kedvelem, a 2019-es sztori volt az, ami igazán megdobogtatta a kicsi szívem. A
Montmatre-i szerelmes levelek volt számomra a csúcs, amit Barreau-tól olvastam: könnyed - néhol szomorú, költői, kiszámítható - de mindvégig lebilincselő.
Jennifer Wright Mi voltunk az elsők - Párkapcsolati tanácsok nőktől, akik már átélték c. könyvét nehéz lenne bármilyen kategóriába besorolni, már ami az olvasóközönséget illeti. Részben én is az vagyok, de lehet a tizenéves önmagam és lehet az ötvenéves önmagam is. Így viszont egy nagy buli volt ez a könyv, melyben szinte az összes történelmi korszak nőalakja "megnyilatkozik" párkapcsolati témában: legyen az az első szerelem, a házasság, a válás vagy a gyász. Mindez pedig a helyén kezelendő humorral átitatva, ami nemcsak, hogy halhatatlanná, de egészen élővé varázsolja az olvasó számára azt a sok-sok női életutat, amiről a köztudat olyan nyugodt szívvel képes megfeledkezni. Frida Kahlo régóta kedvencem, mind a művészetét, mind pedig a hihetetlen életútját tekintve, így mikor találkoztam a Bookline Könyvek Info+Grafika sorozatával és megpillantottam, hogy a Frida az első kiadványok között szerepel, nem sokáig bírtam, hogy ne szerezzem be a kis kötetet. Ami amilyen kicsi, olyan informatív is. Sikerült új ismereteket gyűjtenem Fridáról - elsősorban talán a művészeti elemzések terén -, s mindeközben nagyon jól szórakoztam, a grafikai megoldás szerintem kiváló.
A LEGJOBB FEMINISTA, NŐTÖRTÉNETI KÖNYVEK
Budai Lotti: Rizsporos hétköznapok
(Álomgyár, 2019)
Szendrey Júlia - Gyimesi Emese: Szendrey Júlia
összes verse
(Kortárs, 2019)
Anne Choma: Gentleman Jack
(HVG Könyvek, 2019)
Őszintén szólva, ez az egyik legkedveltebb kategóriám, már csak annak apropóján is, hogy néhány évvel ezelőtt inkább ajánló jelleggel csempésztem be nőtörténeti, vagy a női kultúrtörténeti, művelődéstörténeti munkákat a díjátadó végére, levezetésként, s azóta - persze elképzelhető, hogy csupán annak okán, hogy az elmúlt öt évben sokkal mélyrehatóbban foglalkoztam ezzel a témával - mintha egyre több és több olyan kötet jelenne meg hazánkban (is), melyek egy (vagy több) elfeledett női életutat, női szempontú történeti problémát járnak körbe. Ahogy akár ebben a bejegyzésben is felfedezhető, nagyon szeretek ebben a női dimenzióban mozogni, bármilyen műfajról is legyen szó, és hihetetlenül hálás vagyok azért, hogy ezt megtehetem. 2019 végén ismét egy nagy kupac nőtörténeti, művelődéstörténeti kötetet halásztam össze magamnak, de persze, egyelőre csak azokat tudtam felvarázsolni ide, melyeket már olvastam is. Ebből kicsit kilóg
Gyimesi Emese könyve, melyet még év elején zsebeltem be, s továbbra is nehezen lendítem túl magam azon, hogy halála után 151 évvel jelenhetett meg az első verseskötet
Szendrey Júlia költeményeiből. A könyv végén a kötet szerkesztője részletes életrajzot is publikál.
Budai Lotti Rizsporos hétköznapok posztjait régóta figyelem, úgyhogy nagyon megörültem, mikor bejelentette a könyv várható megjelenését. Egyáltalán nem csalódtam a kötetben, és azt hiszem, sok-sok hasznos adalékkal szolgál a további olvasmányaimhoz, kutatásaimhoz.
Gentleman Jackkel pedig igazából az HBO sorozatának köszönhetően ismerkedtem meg, így egyértelmű volt, hogy amint valami megjelenik Anne Listerrel kapcsolatban magyarul, mihamarabb szeretném elolvasni.
Anne Choma érzékelhetően nagyon otthon van Miss Lister életével kapcsolatban, és már nagyon várom, hogy sort kerítsek egy, a könyvvel kapcsolatos bejegyzésre.
KÖSZÖNET
A 2019-es olvasmányok díjátadóján - rendhagyó módon - végül nem neveztem meg kategóriagyőzteseket, és talán nem is a rangsor a fontos. A bejegyzés végén szeretnék köszönetet mondani nektek, amiért a maroknyi 2019-es bejegyzés ellenére is követtétek, olvastátok a blogot, illetve a kiadóknak is, akik immár négy és fél éve bizalmat szavaznak a Szembetűnőnek. S persze köszönöm a családomnak is, hogy még mindig elviselik ezt a fura hóbortom, ami a könyvek folyamatos gyűjtögetését jelenti. Bízom benne, hogy a díjátadón bemutatott, de külön posztban még nem értékelt könyvekről is lesz időm/alkalmam bővebben is beszámolni, és hogy a tervezett új formula is elnyeri a tetszéseteket. Kellemes és értékes olvasós "énidőt" kívánok mindannyiunknak 2020-ban is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése