A
Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2018 végén Podhorányi Zsolt lenyűgöző
albuma, melyben betekintést enged a 19-20. századi magyar kastélyok dámáinak
mindennapjaiba, melyek korántsem a kényelmes korzózásban és szalonéletben
merültek ki.
Podhorányi Zsolt: Dámák a kastélyban
Kossuth Kiadó, 2018, 256 oldal
Csillagérték: 9
A
dualizmus társadalomtörténeti, nőtörténeti és művelődéstörténeti szempontból
számomra lenyűgöző időszak, így talán nem meglepő, hogy nagyon tudok lelkesedni
minden olyan, elsősorban a női művelődésre, szerepvállalásra fókuszáló
munkáért, ami nem a fejünkben általánosan megjelenő
történelemképet/történelemről való gondolkodás tényezőit (nagy uralkodók,
évszámok, hadtörténet és politikatörténet) világítja meg, hanem a
mikrotörténelmet, az egyén szintjén való történeti változásokat, a
mindennapokat körbelengő korszellemet. Podhorányi Zsolt kötetét annak
reményében lapoztam fel, hogy sok-sok új információval és kutatással gazdagodom
a dualizmus kori hölgyek mindennapjairól.
Amit már rögtön az elején muszáj
kiemelnem, az a kötet megjelenése. A borító korhű atmoszférával „ruházza fel” a
kiadványt. A Dámák a kastélyban azon könyvek közé tartozik, amit nem lehet
„csak úgy” fellapozni, mert a kivitelezése, a szöveget meg-megtörő, gazdag
képmelléklet nem igazán engedi, hogy csak néhány percet időzzünk mellette.
Így
természetesen, én sem állhattam meg, hogy ne bogarásszam végig a megjelenő
kastélyokat (melyek esetében gyakorta megtaláljuk a jelenlegi állapotáról
készült felvételeket is), életképeket és portrékat. Alaposan ráhangolódtam az
olvasásra. A bevezető fejezeteknél viszont egy kicsit megrökönyödtem, ugyanis
olybá tűnt, a szöveg kevéssé átgondoltan, számomra picit logikátlanul csapong a korabeli
nőhelyzet leírásakor. Családi nevelésről ugrottunk a leánynevelés
intézményesült formáihoz, majd vissza, a jogokon át a hétköznapi lehetőségekig.
Ebből adódóan úgy éreztem, sok a szükségtelen ismétlés, és hiányzik a konkrét
koncepció. Nehéz megítélni, hogy ilyenkor a laikus olvasó szól-e belőlem, vagy az a kutató, aki megalkotott egy lehetséges szerkezeti felépítést. Feltehetően, ez utóbbi
történhetett. Szerintem az első fejezetek megvalósítása sokkal olvasmányosabb,
logikusabb lehetett volna. Mindazonáltal úgy hiszem, hogy sok-sok érdekes és értékes anyagot közölnek ezek a fejezetek is, melyekről alapvetően nagyon keveset hallunk (sajnos).
A gödöllői kastély |
Sissi és családja, 1862 körül |
Az
ezt követő fejezetekben szépen kirajzolódik az 1800-as évek második felének, a
századfordulónak magyar elitje, krémje, a grófi kastélyok falai mögött rejtőző,
elsősorban, de nem kizárólagosan női életutak, a korszak már-már női
attribútumaként kiemelkedő Sisi udvartartása, a hozzá köthető kapcsolati háló.
A kastélyok dámáiról érzésem szerint kevéssé a mindennapi tevékenységük,
mindinkább a családi legendáriumok és regék alapján kaphatunk képet. Intrikák,
hatalmi harcok, személyes sikerek és tragédiák is szegélyezik ezeket az
életutakat, s valahogy egy idő után megint inkább férfiszempontú bemutatásként
érzékeltem az elbeszélést, mintsem nőiként, ami számomra – persze lehet, hogy
egyéni becsípődés okán, némiképp zavaró volt. Ez egyébként nem sokat von le abból,
hogy a szerző valóban sokféle forrást használt kutatása során és ebből nagyon
jó érzékkel emelt be például levélrészleteket, visszaemlékezéseket, melyek még
közelebb hozták az éppen fókuszba emelt személyt, s még élőbbé tették a
korszakot.
Jó kezekben van tehát az, aki a dualizmus és a 20. század első felének
elitje, kastélyai és dámái iránt érdeklődik, mert Podhorányi Zsolt munkája
igyekszik mindent bevetni, hogy a lehető legközelebb hozza olvasójához a
korszak miliőjét. A lenyűgöző borító mögött számos forrásanyagon - legyen az
kép vagy írásos - keresztül válik élővé és elevenné egy letűnt kor világa, s
annak is egy olyan szeletkéje, melyre az évszámok, hadtörténeti események,
paktumok és tényanyagok mellett vajmi kevés fény vetül a történelemórákon: hogy
ezen történeti események mögött emberi sorsok és életek húzódnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése