Libri Könyvkiadó, 2019, 213 oldal
Csillagérték: 10
Bátorság-e
az igazságról írni? Ez a kérdés kavarog bennem Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne
vetkőzz kötetének végéhez járva, miközben az utószóban belém hasít a fájdalom.
„Ez a regény tehát igaz történetek alapján íródott. (…) Minden egyes aktus
megtörtént valakivel.” Vagy talán az a megfelelőbb kérdés: miért bátorság az
igazságról írni? Miért bátorság tükröt tartani a társadalom mételyeinek,
azoknak a gyarlóságoknak, amiket generációktól, nemektől, történelmi koroktól
és társadalmi rétegektől függetlenül cipelünk magunkkal, fertőzve az újabb és
újabb életeket? Első találkozásom a szerzővel nagyon mély nyomot hagyott bennem
– talán tudat alatt ezért is halogattam olyan sokáig az olvasást. Biztos voltam
benne, hogy egy olyan történet lapul a sejtelmes kemény fedél alatt, ami nagyon
megérint.
Az elbeszélés két idősíkon zajlik, egy
harmadik pedig keretet ad a regénynek. Az 1920-as és az 1980-as évek
cselekménye váltakozva követi egymást, s szép lassan minden mozaikdarab, karakter
és élettörténet kikristályosodik, s értelmet nyernek az imitt-amott elejtett
félmondatok, pillantások és kapcsolatok. Ez az utazás érzelmileg nagyon
megterhelő, fájdalmas és – ahogy a szerző Csiffáry-Vass Réka segítségével, úgy
az olvasó Péterfy-Novák Éva elbeszélése által – igyekszik megérteni a
megérthetetlent. Az erőszak, a pedofília, a visszaélés és a molesztálás nekem
ugyanakkor valamiképp mindig is (meg)érthetetlen, felfoghatatlan marad, mint ahogy
a regényben is hihetetlennek hat számomra a nyers és tabumentes valójában bemutatott
erőszakos, néhol mesterkélt vagy angyalszárnyak mögé rejtett érzelmi zsarolás, az
erőszakos/„beteg” attitűd és annak továbbhagyományozódása generációról
generációra.
@szembetuno_blog |
Péterfy-Novák Éva nagyon jó érzékkel
fogta meg ezt az igazán nehéz témát. Az elmúlt időszakban ritkán éreztem
regényt ennyire kompaktnak, kifejezőnek, őszintének és alaposnak. Minden
mondata átgondolt, a helyén van, nincsenek töltelékek, üresjáratok. S persze,
nincsenek tabuk. Egy pillanatig sem éreztem erőltetettnek, szájbarágósnak, vagy
éppen hatásvadásznak az elbeszélést – ebbe a hibába sajnos többen beleesnek, ha
bántalmazásról, molesztálásról van szó, de a szerző közel sem tartozik közéjük.
Azt éreztem, hogy egy olyan író könyvét olvasom, aki hiteles, aki a maga sötét (néhol gyomorforgató) valójában
világít rá egy olyan társadalmi problémára, ami megfertőzi emberek sokaságának
életét, megmutatva ennek sokáig – akár századon, generációkon – átívelő szövődményeit.
Igen, bátor dolog. Igen, az Apád előtt ne vetkőzz nem gyáva könyv. Tétje van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése