Legjobb olvasmányok díjátadója 2014.

Az év vége mindig picit a leltározás időszaka. Leltározni pedig nehéz. Főleg, ha eseménydús volt az év. Olvasói szempontból a leltározás külön nehézsége, ha rangsorolni is szeretnél, főleg, ha sok könyvet olvastál: sok jó könyvet. Azért megpróbálkozom vele. Mármint a leltározással. Meg a rangsorolással. Amolyan díjátadó fílingben. Végülis van 124 könyv, amiből válogathatok. Ennyit olvastam idén. (A teljes listát itt találod). 
Minden kategóriába beválogattam a legesélyesebb jelöltjeimet, s mindig megindokoltam a döntésemet. Ezzel próbállak Téged, kedves Olvasó meggyőzni vagy elriasztani (elriasztani kevésbé). Mint ahogy az minden díjátadón szokás, nekem is muszáj elmondanom, hogy a mezőny elit hányada között nagyon szoros volt a verseny. A szigorú zsűri (ez volnék én) nagyon nehéz helyzetben volt, mert minden jelölt kiérdemelhette volna a győzelmet. De térjünk a lényegre! Kezdődjék a gála!

AZ ÉV FELFEDEZETTJE

            - Syrie James

            - Polcz Alaine

            - Anne Brontë

A győztes: Polcz Alaine. Nagy volt a csata. Syrie Jamestől és Anne Brontëtól is két-két regényt olvastam, mindkettő XIX. századi történet. Két fiktív napló és két regény. Mind a négyet nagyon kedveltem. De a kategória győztese nem lehetett más. Csak Polcz Alaine. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, arra az érzelemvilágra, ami akkor jellemzett, mikor ráböktem egy címre: Kit siratok? Mit siratok?. Mint egy tarkón vágás, ami aztán mégis „léleksimivé” (vagyis: léleksimogatóvá) válik. Elsőre talán fura, hogy írhat valaki ennyire megnyugtatóan olyan dolgokról, melyekről a hétköznapokban nem beszélgetünk egymással. És bámulatos, hogy egyszerű szavakkal mennyire mélyre képes hatolni a lélekben. Kevés olyan alkalom fordult elő eddigi olvasói életem során, mikor rövid időn belül ugyanattól a szerzőtől választottam olvasnivalót. Ezidáig mindössze két alkalommal: Jane Austen és Márai Sándor esetében. Polcz Alaine volt a harmadik, mert a Kit siratok? Mit siratok? utáni nap az Egész lényeddel került elém. Azóta pedig két másik Polcz Alaine kötet is. Azt talán mondanom sem kell, hogy Jane Austen és Márai mellé idén Polcz Alaine csatlakozott mint abszolút kedvenc, akitől bármikor szívesen olvasok.

"Aztán lassan, sokára megértettem: minden egyes szenvedés, ami lecsapott rám, azért volt, hogy tovább lépjek, mert valamit már megtanultam: jobban értem az embereket és új út nyílt előttem." (Polcz Alaine)

AKITŐL IDÉN OLVASTAM ELŐSZÖR ÉS UTOLJÁRA

-          Paulo Coelho

-          Oravecz Nóra

Erről a "díjról" csak röviden, mert nem szeretek foglalkozni sem érdektelen, sem negatív dolgokkal. A kategória győztese: Oravecz Nóra. Az indoklásom pedig így hangzik: nem igazán van olyan szerző, akinek ne adnám meg a „második esélyt”. Egyrészt, mert én is választhattam rosszul, másrészt pedig adott szerző sem írhat mindig élete formájában. No, tessék figyelni az előző mondatra, mert ez lesz döntésem egyik vízválasztója. Mindkét szerző művével idén találkoztam először, Coelhótól a „Veronika meg akar halni”, Oravecz Nórától pedig az „Összekötve” került terítékre. S bár Coelhót inkább hatásvadásznak tartom, mint írónak, neki adtam egy második esélyt is a „Tizenegy perc”-cel. Oravecznek nem fogok. Mert ő nemhogy nem író, de még hatásvadásznak is meglehetősen béna. Tudom, hogy népszerű, nekem azonban valamiért nem jön át az üres karakterek légüres térben való esetlen és töklogikátlan mozgatása, megtöltve egymás után pakolt semmitmondó szavakkal. 
Evezzünk vissza az irodalomhoz!

AKIT A LEGTÖBBSZÖR AJÁNLOTTAM MÁSOKNAK

-          Jane Austen

-          Eleanor H. Porter

-          Márai Sándor

-          Polcz Alaine

És a győztes: Eleanor H. Porter.Ez valóban nehéz döntés volt, mert mind a négy szerzőt nyugodt szívvel ajánlom – általában mindenkinek. Ráadásul Jane Austent és Eleanor H. Portert már elég sok éve. A célegyenesben Porter asszony azzal előzött be, hogy míg Jane Austen már régen eljutott azokhoz, akiket a legjobban szeretek, addig ő csak idén. (Mondtam, hogy szigorúan szubjektív az értékelési rendszer). Az élet játékáról írt bejegyzést ide kattintva éred el.

"Az embereknek bátorításra van szükségük. Az megduplázza természetes ellenálló képességüket...Ahelyett, hogy örökké szemükre vetnénk hibáikat, dicsérjük erényeiket. Próbáljuk meg, hogy kivonjuk őket rossz szokásaik bűvköréből. Segítsük hozzá, hogy megtalálja jobbik énjét, azt, amely győzni fog!...Egy szép, derűs, jóindulatú jellem olyan, mint egy jótékony ragály. Egy egész város képét megváltoztathatja...Az emberek azt sugározzák ki, ami szívükben és gondolataikban székel (...)...Ha várjuk a bajt, nyakunkba szakad. Ha csak jót remélünk, abban lesz osztályrészünk." (Eleanor H. Porter: Az élet játéka)

A LEGJOBB KÖNYV, MELYET NEKEM AJÁNLOTTAK

-          Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom

-          Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű

-          Gavin Menzies: 1421 – amikor Kína felfedezte a világot

Bajban vagyok ezzel a kategóriával. Egyrészt azért, mert nem szeretem, ha könyveket ajánlanak nekem, melynek egyik vitathatatlanul legfontosabb indoka az, hogy az esetek túlnyomó többségében totális a csalódás. Idén indultam a Ki tud többet olvasni? pályázaton (a pályázat 2015-ös kiírásáról ide kattintva tudhatsz meg többet), s itt bizony minden hónapban figyelmembe ajánlottak jó néhány könyvet. Az eddig bevett szokásaimmal ellentétben azonban ezekre a bónuszkönyvekre nagyon nyitott voltam, s szinte az összeset el is olvastam (nem mind tetszett persze, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy többféle világba is belekóstoltam). Sőt, még egy első hallásra számomra kevésbé figyelemfelkeltő történelmi könyvet is ajánlás által vettem kezembe (ott is van a jelöltek között). A győztes végülis azért Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom című kötete, mert ez volt az első olyan ajánlott könyv, ami igazán tetszett. Azt hiszem, ez a – még január közepén olvasott – könyv alapozta meg az idei nyitottságomat az új műfajok iránt. És talán egy picit alakított azon a véleményemen is, hogy nem szeretem, ha könyvet ajánlanak nekem.

"Én is úgy indultam neki az életnek, mint valami értéktelen limlom, és a végére értékes antik bútordarab lettem. Ami a piacon valószínűleg egy vagyont ér." (Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom)

A LEGJOBB KOMFORTZÓNÁN KÍVÜLI KÖNYV

-          Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – A kezdet

-          Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek

-          Patrick Süskind: A parfüm

...értem ezalatt azokat a könyveket, melyek nem teljesen azt a műfajt képviselik, melyben otthon érzem magam. Realista és posztmodern alkotásokat nyilván többször is olvastam (mondom: nyilván). Egyedül talán a kortárs ifjúsági irodalom volt a legismeretlenebb terep számomra, az eddig valahogy szinte tökéletesen kimaradt. 
Ez a mezőny is nagyon erős, mert mindegyik könyv másban, a maga műfajában kiváló. E kategória jelöltjeivel szintén idén találkoztam először. Leiner Laurával (akinek a nevét képtelen vagyok egyben kimondani, de ez itt nem is lényeges) és Dosztojevszkijjel még egészen biztos, hogy találkozni fogok irodalmi barangolásaim során, Süskindben azonban már nem vagyok ennyire biztos. Bár, ha utamba kerül, szívesen olvasok még tőle. Őt nevezem meg a kategória győztesének, mégpedig amiatt, mert posztmodern irodalommal engem ritkán lehet levenni a lábamról. Neki meg picit azért sikerült. Ami azért is meglepő, mert végig iszonyodtam a könyvtől és a főszereplőtől, aztán tessék! A mai napig emlékszem például arra is, hogy a könyv olvasása közben éreztem a szagokat, melyekről írt. A szagokat, amik amúgy ott sem voltak. Érti ezt valaki?

"Mindig csak a pénzről van szó! Ha ezen a kapun kopogtatnak, biztosan pénzért jönnek. Úgy szeretném, ha egyszer olyan embernek nyithatnék ajtót, akinek nem pénz kell. Valakinek, aki például hozna valami apró figyelmességet...Gyümölcsöt, egypár diót. Ilyenkor ősszel olyan sok mindenből lehetne kóstolót hozni. Vagy virágot. Vagy egyszerűen csak ideállítana, és azt mondaná: "Dicsértessék Terrier atya, jó egészséget kívánok!" De ezt sohasem fogom megérni." (Patrick Süskind: A parfüm)

A LEGROMANTIKUSABB

   -          David Nicholls: Egy nap

   -          Bernhard Schlink: A felolvasó

   -       Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

   -         Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Igen, elég fura ízlésem van romantikát illetően, ha neked is feltűnt, hogy A felolvasó is ott virít a jelöltek között. A többi talán még érthető. Nem annyira kedvelem a csöpögős romantikát, inkább az út érdekel. Bár, ha ismered a jelölteket: egyik történet sem kerül tökéletes nyugvópontra (ez egyébként most, az indoklás írása közben tűnt fel). No, de a lényeg. A győztes: David Nicholls regénye. Máig megmagyarázhatatlan számomra, hogy hogy lehet egy XXI. századi történet olvasása közben olyan érzésem, mintha klasszikus irodalmat olvasnék. Persze, tudom, a XXI. századból könnyen formálhatunk XIX.-et, na de akkor is: hogy tudja ezt egy egész regényen keresztül végigvinni? Abszolút kedvenc. Bár persze, az is hozzátartozik a történethez, hogy a könyv elolvasása és a film megnézése után (ami egyazon hétvégén történt) néhány napig letargikus állapotba kerültem. De az is egy érdekes "utazás" volt, tanulságos beszélgetésekkel.

A LEGJOBB FILMES ADAPTÁCIÓ

   -          David Nicholls: Egy nap

   -          Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

   -          Michael Ondaatje: Az angol beteg

   -          N. H. Kleinbaum: Holt költők társasága

   -          Bernhard Schlink: A felolvasó

   -          Patrick Süskind: A parfüm

Hát, igen. Mi tagadás. A forgatókönyvírók nem túl kreatívak, sokszor nyúlnak egy már bevált sztorihoz. Igaz, a végeredmény sok esetben sokkal silányabb és kevesebb, mint a könyv. De a fenti listában szereplő filmek, véleményem szerint - és lehetőségeikhez mérten, egészen jól sikerült adaptációk. Ugyanakkor a Holt költők társasága -ha jól dereng- előbb jelent meg filmként, s csak utána „könyvesítették”. Kizáró ok. Máris sokkal könnyebb a döntés. Ja, nem. No, jó. Nem húzom tovább. A szerintem legjobb feldolgozás itt is Nicholls: Egy nap című kötete és annak filmes feldolgozása, melynek sarkában ott topog Az angol beteg. Mégpedig amiatt, mert a film és a könyv tökéletes kiegészítői egymásnak.

"Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Lépj ki a világba a szenvedélyeddel meg az elektromos írógépeddel és dolgozz nagy odaadással...valamin. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel. Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet. Tapasztalj új dolgokat. Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá." (David Nicholls: Egy nap)

MIÉRT VÁRTAM VELE 2014-IG?

-          Polcz Alaine: Egész lényeddel

-          Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

-          Anne Frank naplója

-          Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

-          Radnóti Miklós költeményei

Általában úgy gondolkodom, hogy az életben minden akkor jön el, amikor elérkezik az ideje. Tehát a szívem mélyén egyik könyv kapcsán sem bánom, hogy csak idén jutott el hozzám. Így ebben a kategóriában, először és utoljára ezen a „díjkiosztón” a hasznossági szempont segítségét kérem. S ezen indok alapján Márai kötetét választom, mégpedig amiatt, mert úgy gondolom, korábbi tanulmányaim során sokkal könnyebben jutott volna el hozzám néhány XX. század eleji társadalmi-történelmi probléma magyarázata, mint egyébként.

"Az ifjúság nem kezdődik a pubertással, s nem végződik egy bizonyos napon, mondjuk negyvenéves korunkban, virágvasárnapján, délután hatkor. Az ifjúság, ez a különös, egyáltalán nem "viharos" életérzés, megtörténhetik velünk, mikor legkevésbé figyelünk reá, s legtöbbször, mikor nem is készültünk fel hozzá, s nem is várjuk különösebben." (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)

A LEGJOBBAK:

…és most jön a legkiábrándítóbb rész. Ugyanis nem tudok megjelölni egy nagyon-nagyon-nagyon kiemelkedő olvasmányt, így egy rövidke listát csatolok a leltár és a díjkiosztó végére a nagyon-nagyon kiemelkedő élményeimmel kapcsolatban borító formájában, egy-egy idézettel:

"Bogozom az életem, erről szól ez a párbeszéd. Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam eddig - a meg nem szűnő párbeszédben. A keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted - legalábbis azt hiszed -, akkor el tudod engedni. A múltat - és a jelent." (Polcz Alaine: Egész lényeddel)

 "Életünk rétegei oly szorosan rakódnak egymásra, hogy a későbbiben mindig a korábbira bukkanunk, nem olyanra, mint ami már elmúlt és elintéződött, hanem ami még létezik és élő és eleven." (Bernhard Schlink: A felolvasó)

"Mindenki, aki szorong, magányos vagy boldogtalan, a legjobban teszi, ha kimegy valahová a szabadba, ahol egészen egyedül lehet, csak az ég, a természet és Isten társaságában. Csak ilyenkor érezni, hogy minden úgy van, ahogyan lennie kell, és hogy az ember boldogsága az egyszerű, de nagyszerű természet ölén Isten akarata szerint való." (Anne Frank naplója)

"...lehetséges egy nő esetében, hogy helytálljon mind a hivatásában, mind házastársa oldalán? Megfér-e egymás mellett békében a női elmének és léleknek ez a külön-külön is egész embert kívánó két fele? Így kellene lennie, mert hitem szerint másképp nem lehet igazán boldog az ember lánya." (Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója) 

"Néha szinte azt érzem, hogy az emlékeim élőbbek, mint azok a dolgok, amelyeket magam körül látok."(Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai)

"Nem várhatod el senkitől, hogy köréd építse fel az életét." (David Nicholls: Egy nap)

"De a legjobb időszakokban úgy érzi magát, mintha egy Muriel Spark-regény hőse volna - független, éles elméjű könyvmoly, a lelke mélyén romantikus nőalak. Huszonhét éves korára van egy kétszeres kitüntetéses alapdiplomája angol irodalomból és történelemből, egy új ágya, kétszobás lakása az Earls Courton, rengeteg barátja és egy tanárszakos mesterdiplomája." (David Nicholls: Egy nap)

Nos, így ért tehát véget 2014. Az olvasmányok szempontjából legalábbis. 

Köszönöm, hogy részt vettél a díjkiosztón.

Jövőre ugyanitt!

Szeretettel,

Patrícia