Cyril Gely: Hasadás

Az igazság keresése egyike az élet legnagyobb feladatainak. Szüntelen keressük a saját életünkben, egy vita kapcsán, a vallásban, a filozófiában és a tudományban egyaránt. Ütköztetjük a véleményeket, ellenérveket sorakoztatunk fel, alátámasztjuk a saját nézőpontunkat, megcáfoljuk egy letűntnek hitt korét. A tudomány már jó ideje tudja, hogy egyetlen igazságot egy szempontból megvizsgálva képtelenség meghatározni. Többek között, így jelent meg a történettudományban a nőtörténet és a mindennapi élet vizsgálata, és így fonódnak össze a természettudományi kutatások is. A Hasadás esetében a kémia és a fizika.

Cyril Gely: Hasadás

Trend Kiadó, 2024, 208 oldal

Fordította: Pacskovszky Zsolt

Csillagérték: 10

Ha azonban jobban elmerülünk Cyril Gely történetében, nagyon hamar ráébredünk, hogy a tudománytörténet nem szemlélhető a múlt apró és kevéssé apró társadalomtörténeti beágyazottsága nélkül, mint ahogy arra is, hogy a jelen igazságának megtalálásában semmilyen szempontból sem hagyható figyelmen kívül a múlt tapasztalatainak ismerete.

A Hasadás egyetlen nap elbeszélése, mindazonáltal egy fél évszázad története. Egy olyan félszázadé, melyben a tudomány, a társadalom, a mentalitás mérhetetlenül gyors változáson ment keresztül – talán, még az előző évszázadhoz képest is. A történet főszereplői Otto Hahn és Lise Meitner, akik az 1910-es évektől mint fizikus és kémikus dolgoztak együtt Németország kiemelt kutatóközpontjában, többek között az atom szerkezetét vizsgálva. A közös kutatás olyannyira kihatott kettejük életére, hogy a magánéletben is szoros kapcsolatot ápoltak. Hahn házasságát követően Meitnert szinte családtagként tartották számon. A páros maghasadással kapcsolatos kutatásai célegyenesbe értek, a korábbi kutatási hipotézisek megdőlni látszottak és valami sokkal nagyobb ívű eredmény látszott kibontakozni. Ekkor azonban már 1938-ban járunk, s Lise Meitner menekülni kényszerül a nácik elől. A szökésben Hahn segíti, s noha néhány évvel korábban a kutatás szempontjából előnyösebb országok is szóba kerülhettek volna, Meitner végül a leszűkült lehetőségek közül Svédországot választotta. A Hahnnal közös kutatás így végül az utolsó lépcsőfok megtétele előtt megszakad. Hahn röviddel ezután azonban egyszerzősként publikálja a maghasadással foglalkozó cikkét, melyért 1946 decemberében Nobel-díjat vehet át Stockholmban.

„Berlinben harminc éven át harcoltam – igaz, melletted – a női és a fizikusi létemért. Én, aki egy senki voltam, aki még a főajtón sem mehetett be, akinek egy több mint ötszáz méterre lévő étterembe kellett járnia vécére, asszisztens lettem, majd tanár, hogy aztán végül a KWI fizikai részlegét vezessem. És 1938. július 12-én egyetlen éjszaka alatt elveszítettem mindent. Elmenekültem. Itt Stockholmban újra harcolnom kellett – ezúttal egyedül – a létemért.”

Ez az a decemberi nap, mikor egy nyolc éve nem látott ismerős toppan be a szállodai szobájába, s ez az a nap, melynek krónikáját olvasóként (is) feszült figyelemmel követhetjük végig. Meitner belépését követően – Hahnnal együtt – folyamatosan kételyek lobognak a gondolatinkban. Miért pont ezt a napot választotta Meitner a találkozásra, hiszen Hahn több nappal a díjátadó előtt Svédországba érkezett? Mi a célja? Revans? Igazságtétel? Meghiúsítás? A történet első részében megismerjük Meitner nézőpontját. S noha kimerítő, érzékletes az elbeszélése, hogy előbb nőként, majd – mikor már ez nem okoz elég nehézséget – zsidó nőként hogy állt helyt, és hogy dolgozta magát egyre feljebb a ranglétrán, ne legyenek kétségeink: a valóság még ennyire sem volt kegyes a női tudósokkal akkoriban. Hány és hány tehetség kibontakozása halhatott hamvába, csak azért, mert birtokosuk éppenséggel nőnek született? Az első rész egyik legmegrendítőbb része számomra kétségtelenül ez volt. A leírások pedig abszolút olyan mélyek, hogy harmadik félként konkrét szemlélői lehetünk az egykori kollégák, barátok csörtéjének. Az első „felvonás” végére teljes mellszélességgel Meitner mellett találhatjuk magunkat, s talán ott is maradunk. Mindazonáltal felgördül függöny, s a második részben Hahn ellenérvei sorakoznak fel. A tudós, aki a náci Németországban egy úttörő kutatás utolsó lépésének megfejtésén dolgozik, miközben eredményei nem egyéni eredmények, közös kutatás lenyomata. Egy zsidó nővel, akivel levélben továbbra is megosztja a vizsgálatokat. Te mit tennél?

„A csalódás változásokat idéz elő.”

Nem véletlenül írtam felvonásokat (a történetet egyébként a Rózsavölgyi Szalon színpadra is vitte). Az elbeszélés drámaisága magával vonzza, hogy ne csupán a szereplők közötti vibráló feszültséget érzékeljük, de a szoba homályát, az ablaknyitáskor beszivárgó hideg levegőt, a rezdüléseket – ahogy egyre sötétül a tér. Az egyik oldalon ott van az ünnepelt tudós, aki a saját érdekei, a hazája és a tudomány mellett köteleződött el, s ott van a még életében elfelejtett tudós, aki az életét kötelezte el a tudomány mellett, s még ez is kevésnek bizonyult. A Hasadás nehéz morális, elvi és erkölcsi kérdéseket feszeget. Nehéz állást foglalni a múlt döntései kapcsán, de ugyanezt érzem napjainkban is. A jelen tudományos életével kapcsolatos tapasztalataimat igyekeztem nem belefoglalni a kötetről szóló értékelésembe. Megpróbáltam, s az utolsó mondatoknál sem szeretnék többet mondani annál: milyen jó volna, ha tanulnánk a múltból. A Hasadás rettentő mély benyomást keltett bennem, ez volt az az olvasmány számomra, aminek konkrétan a részese lehettem, s még napokkal később is azt éreztem, hogy ennek a beszélgetésnek jelenlévő tanúja voltam. Gely olyan eszközökkel dolgozik, ami egészen elképesztő, magával ragadó személyes élménnyé teszi a történet megélését. Mindehhez pedig remek magyar fordítást is kaptunk. S persze, egy ismét zseniális borítót Müller Pétertől. A Hasadás pontosan annyira összetett, és pontosan olyan sokféle szempontból szemlélendő, mint maga a tudomány. És pont erre is tanít. Nagyon köszönöm a Trend Kiadónak, hogy ennyire kiegyenlítetten zseniális könyveket hoz el a magyar olvasók számára!

„A jövő azoké, akiknek tiszta az emlékezetük.”

Blogturné Klub

El lehet-e lopni a Nobel-díjat? Képes-e egyetlen ember megváltoztatni mindent, amit az atomról korábban tudni vélt a tudomány? Cyril Gely kisregénye az 1940-es évekbe repíti az olvasót, arra a napra, amikor Otto Hahn szobájába betoppan a múlt. Azon a decemberi napon, melyen épp a Nobel-díjat készül átvenni Stockholmban. Tartsatok a Blogturné Klub két bloggerével, ismerjétek meg a Trend Kiadó gondozásában megjelent Hasadást, s a turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát a Kiadó felajánlásában.

A turné állomásai

09. 07. Könyv és más

09. 09. Szembetűnő

09. 11. Szembetűnő extra

Nyereményjáték

A könyvhöz kapcsolódóan a női Nobel-díjasok nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy rövid életrajzi leírást, a feladatotok pedig, hogy a Nobel-díjas tudós vagy alkotó nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

1955-ben Szolnokon született kutatóbiológus, a szintetikus mRNS alapú vakcinák orvosi technológiájának kifejlesztését felfedezéseivel megalapozó biokémikus, aki 2023-ban részesült fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjban.

a Rafflecopter giveaway