Megcsontosodott időben az életről

Néhányan azt mondják, szépirodalmat (vagy az úgy nevezett magas irodalmat) nem azért olvassuk, mert szeretjük. Szerintem ez egyrészt nem igaz, másrészt pedig felvet egy csomó olyan kérdést magával az olvasással, annak funkciójával és céljával kapcsolatban, ami igen messze vezetne minket Jón Kalman Stefánsson regényétől.

Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség

Jelenkor Kiadó, 2023, 512 oldal

Fordította: Egyed Veronika

Csillagérték: 8

Noha mindez – tegyük hozzá ugyanezzel a gyorsasággal – látszólag nem is áll túl messze az izlandi szerző 2023-ban megjelent regényétől. A Hiányod maga a sötétség a Könyv és más Zsuzsijának ajánlására került a figyelmembe, s mivel ez volt az első elbeszélés, amit a szerzőtől olvastam, mikor a pakkomba választottam a kötetet, még nem is sejtettem, milyen érdekes élményben lesz részem.

Hiszen honnan is sejthettem volna, nemde? Miből kellett volna gondolnom, hogy egy picivel több, mint ötszáz oldalas könyvet hetekig az éjjeli szekrényemen fogok tartani. S nem azért, mert váratom, hanem mert olyan elmélyülést igényel (nem, nem kér és nem elvár: igényel, ezt az időt ugyanis maga az olvasó szeretné rászánni – a történet váltja ki belőle), melyet csak nagyon kevés kötet, ami a kezembe került mostanában (és persze, ilyenkor még elmélázhatunk a szórakoztató irodalom és a szépirodalom funkcióiról…). Ha tehát egy gyorsan pörgethető, könnyed téli kikapcsolódásra vágyunk, teljesen más polcról kell választanunk, Stefánsson regénye ugyanis a hosszú, téli bekuckózások története, mely úgy állítja meg az időt, hogy közben mégis telik.

„Ez a törvény. A szenvedélyt, emlékeket, élményt és megrázkódtatást életről életre örökítik, s ebben az értelemben némelyikünk létezik a halála után, őt akkor is, ha őt magát már teljesen elfeledték. A múlt ezért minduntalan bennünk él. A múlt az a láthatatlan, titokzatos kontinens, amelyet álom és ébrenlét határán érzékelsz néha. Kontinens hegyekkel és óceánokkal, melyeknek állandóan hatása van lelked időjárására, fényei és árnyékai váltakozására.”

Nulladik lépésként érdemes megemlíteni a kötet könyvészeti jellemzőit. Az első természetesen a Tillai Tamás munkáját dicsérő borító, ami a maga komplex megjelenítésében letisztult és egyszerű képet fest. A pakkom megérkezésekor azonnal megakadt rajta a szemem és valami őserő okán azóta is folyamatosan vonzza a tekintetemet. A másik pedig a könyv fizikai megjelenése, ami számomra meglepő élmény volt. Ugyan viszonylag vaskos kiadásról van szó, a kötet – bármelyik oldalon tartottam is – végig mintha belesimult volna a kezembe. Apró dolognak tűnik, de mégis nagyon sokat ad az olvasói élményhez – főleg, ha olyan kiadványról van szó, amit több hétig nyitogatunk –, hogy sehol nem tört meg a könyv gerince. Egy nagyon béna fordulattal térhetnék rá arra, hogy mindezzel ellentétben maga az elbeszélés meglehetősen töredezett. És oké, igen…akkor ki is használtam ezt a béna fordulatot. Cselekményfolyamról e tekintetben tehát viszonylag nehéz beszélni, inkább fjordok között felbukkanó búvópatakokról eshet szó, melyek mégiscsak ugyanott és ugyanazokat az utakat teszik meg – más-más irányból közelítve. A Hiányod maga a sötétség valahogy így áll össze, ha összeáll. Egyáltalán: össze kell-e állnia? 

„Hát így történik; minden kihuny, a személyiség kitörlődik, és egy kis templomban térsz magadhoz, az ördög pedig ott ül a hátad mögött – a lelkedért jött.”

A regény szerkezete töredékes, töredezett tehát, s inkább olyan problémákat és csomópontokat jár körbe, mint a család és családtörténet, az idő, a szerelem és az apaság. A múlandóság, a halál lélektani keretei mintha újraértelmezve, más perspektívából rajzolódnának ki a lapokon. Ha pedig ragaszkodunk a szereplőorientált megközelítéshez, akkor az epizódokat, elmosódott ködképeket egy amnéziás férfi szemüvegén keresztül szemlélhetjük – és Izland ködbe burkolózott téli horizontján. A gondolati síkok és idősíkok követését viszonylag nehezebbé teszi, hogy a szöveg nem egészen a „megszokott” formában tagolt, így a párbeszédek, új jelenetek gyakorta (illetve inkább szinte mindvégig) egybefüggően jelennek meg. E tekintetben viszont az elbeszélő nagyon könnyen eléri, hogy olykor maga az olvasó is az amnézia jeleit mutassa. Miközben azonban a fjordok kietlen tájain keresnénk a fogódzót, vagy épp elszenderednénk, hirtelenjében egy olyan magvas gondolattal találjuk magunkat szemben, ami visszaránt a valóságba. Talán ez volt az, amit a leginkább és tényleg szerettem ebben a regényben. Az egyszerű, letisztult lélektani mondatokat, melyek teljesen váratlanul és egy csapásra tettek rendet a fejemben. 

„Boldog az az ember, akinek a szíve öreg terepjáró, boldog kutyákkal tele – a szívünk is piros, vajon az is megfakul-e, és elfárad a hóbuckák között, amelyeket az élet tornyoz utunkba?”

Nem könnyen befogadható elbeszélésről van szó összességében, részleteiben viszont teljesen magával ragadó lélektani és emberi leírásokkal találkoztam. A szerző valamit nagyon ért – és ilyenkor jöhetnek a megmagyarázhatatlanra adott mágikus erő hasonlatok –, ami miatt kicsit azt éreztem, hogy harcolok a könyvvel. Méghozzá úgy, hogy közben tudom, hogy nem győzhetek felette – de úgy igazán nem is akarok. Végtelennek tűnő időt töltöttem az elbeszélés társaságában, s mintha ő maga is a végtelen időt akarta volna felölelni. Jártunk a 19. században és a koronavírus utáni időszakban is. Töltöttünk időt végtelenül tradicionális keretek között, és megismertük a turizmus izlandi trendjeit. Az első fejezetek voltak a legnagyobb kedvenceim, a pillanatok, mikor a könyv és az én közös utam elindult. Az első izlandi történetem, az első Jón Kalman Stefansson történetem egészen biztosan nem az utolsó lesz. Valami teljesen megmagyarázhatatlan okból.

„Nem baj, ha vágyakozunk, de az embernek élnie is kell.”

Blogturné Klub

Jón Kalman Stefánsson új regénye az emberség, a törékenység és a legyőzhetetlen feledés története. A szerző generációk életét és életüknek alakulását tárja az olvasó elé. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt ebben a különleges történetben, ha pedig nektek kedvez a szerencse, meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.

A turné állomásai

01.14. Csak olvass!

01.16. Könyv és más

01.18. Szembetűnő

Nyereményjáték

Mivel a szerző izlandi, így a mostani játékunk az ő országához kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést Izlandról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes válaszokat.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Melyik alkoholos ital volt betiltva 1989-ig?

a Rafflecopter giveaway