Az emlékek hervadó virágai

Annyiszor igyekeztem már megfogalmazni (vagy legalábbis próbát tenni rá), hogy mennyi szempontból lehet klassz dolog/időtöltés/hobbi az olvasás, és annyi nemzetiségű szerzőtől olvastam már, hogy igazán csak most tudatosult, hogy Törökországnál keletebbre nagyon ritkán vándorlok, ami a történet környezetét vagy a szerző nemzetiségét illeti. Merthogy alapvetően igen, utazhatunk térben és időben, de térben, mintha Ázsia sokkal ritkábban fordulna elő, az én olvasmányaim között legalábbis mindenképp.

Genki Kawamura: A virágokat ne felejtsd

21. Század Kiadó, 2023, 304 oldal

Fordította: Vihar Judit

Csillagérték: 8

Hogy a kiadói palettán ez hogyan alakul, annak (még) nem igazán jártam utána. Őszintén szólva azonban, ez tényleg most ejtett gondolkodtatóba, mikor a bejegyzésbe fogva, megpróbálom összefoglalni és felgöngyölíteni, miért éreztem olyan távolinak, de minimum idegennek Genki Kawamura regényét – s közben miért gyakorolt rám mégis hatást.

Végigpörgetve az elmúlt csaknem tíz év olvasmányait, a szépirodalom vagy a szórakoztató irodalom terén tényleg nagyon ritkán tettem próbát ázsiai szerzők munkáival. Ez talán fakadhat abból, hogy például az aktuálisan szóban forgó japán kultúrával kapcsolatban úgy gondolom, kissé specializáltan jelennek meg hazánkban kiadványok, s a mangák világa valahogy mintha a japán szépirodalomhoz való kapcsolatomat is eleve elrendeltté tenné. De az is lehet, hogy tökéletesen felesleges találgatni: a lényeg, hogy A virágokat ne felejtsd – izgalmas címével és fülszövegével, valamint csodaszép külső megjelenésével – egészen alkalmas lehetőségnek bizonyult, hogy picit rátekintsek a japán irodalomra is. Meg persze arra is, hogy mi okozhatja az idegenkedésemet. Bár ez utóbbira nem valószínű, hogy kielégítő választ adhatok ebben a bejegyzésben.

A történet egy anya és fia kapcsolatát igyekszik feltárni. Ami talán elöljáróban fontos adalék lehet ehhez, hogy Jurikó egyedül nevelte fel fiát, Izumit. Kettejük történetébe Izumi felnőtt korában csatlakozunk be, egy ködképekkel is megtűzdelt jelenetben, szilveszter éjjel. Anya és fia együtt töltik az év utolsó napját, hogy aztán a következő év első napját – mely egyben Jurikó születésnapja – együtt köszönthessék. Izumi – szintén egy korábbi esetre építve – általában virággal lepi meg édesanyját. Ez a szilveszter azonban mintha kissé másként alakulna. Izumi még csak egy-egy jeleneten (a mosatlanok a mosogatóban, anyja a közeli játszótéren) akad fenn, az olvasó azonban kissé kényelmetlenül fészkelődik, mintha érezné: valami itt nagyon nincs rendben. A főszereplők társaságában töltött szilveszter este alatt aztán megtudjuk, hogy Izuminak van párja. Az is kirajzolódni látszik, hogy noha anya és fia kissé idegenként viselkedik egymással. Az elbeszélő viszonylag gyorsan felállítja a regény kérdéseit – kicsit mintha tényleg ködben tapogatóznánk –, hogy aztán az elbeszélés során beszéljen ezekről a kérdésekről. Merthogy választ nem mindenre kapunk. De kell-e egyáltalán kapnunk?

A rádöbbenés talán az egyik szava az elbeszélésnek. Ez a rádöbbenés pedig Izumitól származik: Izumi párja ugyanis ugyanabban az időszakban lesz állapotos, mint mikor Jurikót Alzheimerrel diagnosztizálják. Izumi tehát életének ugyanazon szakaszában szembesül azzal, hogy hamarosan apa lesz, s hogy az ő életében sosem volt jelen az apakép. Magától értetődőnek tartja, hogy gondoskodik édesanyjáról, akinek állapota látványosan romlik – mindeközben pedig érzi annak szükségét és (saját) igényét, hogy részese legyen a gyermekvárás időszakának is. S persze, ott van a saját múltja, az emlékei, melyeket igyekszik a mozaikokból összeállítani. A gondolati és fizikai keresgélésnek végül egy napló lesz egyfajta lenyomata, melyet anyja abban az évben írt, mikor nagyanyja gondjaira bízta fiát. Milyen töréseket okozhat egy ilyen év az anya-fia kapcsolatban és milyet egy gyermek fejlődésében? Egyáltalán: kell-e ismernie egy szülő titkait a gyermeknek? Helyre kell-e mindent tenni, vagy egyszerűen elegendő, ha tiszteletben tartjuk a másik határait (és korlátait)?

Genki Kawamura az én olvasatomban ezeket a kérdéseket járta körbe, s nem vagyok benne biztos, hogy szándékában állt-e megválaszolni őket. Az elbeszélés hangulata mindvégig melankolikus, valahogy mégis nagyon könnyen haladtam a történettel – s még most is azt érzem, hogy inkább az olvasást követően kezdett el bennem munkálkodni, mint közben. Így kifejezetten jól jött ki, hogy volt pár napom, mielőtt nekiláttam a bejegyzésnek. Az olvasás után közvetlenül lehet, hogy azt mondtam volna: nem hagyott bennem különösen semmilyen nyomot a regény. Kérdés persze, hogy az én olvasói benyomásaim kapcsoltak be egy-két nappal a könyv becsukását követően, vagy valóban az elbeszélés volt gondolatébresztő. Nem egyértelmű. Az anya-fia kapcsolat sem egyébként, mert számomra nagyon szívmelengető volt a gyerekkori visszaemlékezéseket olvasva a megerősítő, bátorító és dicsérő attitűd, mellyel Jurikó fordult a fia felé – a két karakter az idő előrehaladtával mégis eltávolodott egymástól, mégsem volt teljesen őszinte egymással. Ezek nem egyszerű kérdések vagy folyamatok, amit tovább nehezít, hogy egyébként mint kívülálló, nem ismerem tökéletesen az alapvető japán normákat a családon belüli működéssel kapcsolatban (e téren persze sosem késő felzárkózni). A virágokat ne felejtsd története egészen különleges aspektusa a szülő-gyermek viszonynak, s azt hiszem, a későbbiekben bátrabban nyúlok a kortárs japán irodalom felé. 

Blogturné Klub

A Ha a macskák eltűnnének a világból című könyv szerzőjének, Genki Kawamurának új regényét ismét a 21. Század Kiadó hozta el a magyar közönség számára. A virágokat ne felejtsdben egy anya-fia párost ismerhetünk meg, akik közösen küzdenek meg a nő kibontakozó Alzheimer-kórjával. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről, kövesd a turnénkat!

A turné állomásai

01.22. Szembetűnő

01.24. Csak olvass!

01.26. Readinspo

01.28. Könyv és más

01.30. KönyvParfé

Nyereményjáték

Játékunk részeként minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet. Ezek olyan könyvek borítóiból származnak, amelyek ugyancsak foglalkoznak az Alzheimer-kórral valamilyen formában. A feladatotok, hogy keressétek meg az adott könyv címét, és ezt írjátok a Rafflecopter dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

a Rafflecopter giveaway