Ha
valamiért mindenféle téren tudok rajongó üzemmódba (is) kapcsolni, az
nyilvánvalóan a 19. századi történetek egyre szélesedő skálája. Nem csupán a
klasszikus irodalom terén, de a kortárs regényekben (legyen azok célközönsége a
felnőtt korosztály vagy a gyerekek) is nagyon kedvelem, ha a szerzők ehhez a
korszakhoz nyúlnak és olyan szegmenseket, személyeket vagy eseményeket emelnek
ki, melyek kevéssé ismertek – vagy adott esetben olyan fiktív elemekkel
játszadoznak el, melyek egyébként akár a valóságban is megállnák a helyüket.
Fodor Veronika: Az aranyváros
Persze,
az is kitétel, hogy ezek az elbeszélői kalandozások jó érzékkel és ügyesen
közelítsenek a korszakhoz. A Manó Könyvek Új Kedvencek sorozatában pedig e
tekintetben az eddigiek során még nem csalódtam, így abszolút lelkesen lapoztam
fel a kiadói széria legújabb részét, Fodor Veronika Az aranyváros című
munkáját.
Mielőtt
a történetbe lapoznánk – már jó hagyományokhoz illően – érdemes elidőzni a
borítón. Az illusztrációk Láng Anna munkáját dicsérik és tökéletesen illeszkednek
a sorozat eddig megjelent részeihez. A borító színvilága az óarany árnyalatát
idézi számomra, egyben kedvesen asszociál a könyv címével is. A központban a
Nemzeti Múzeum épülete áll, alatta a korszakban (is) szintén kulcsfontosságú
Lánchíd tárul a szemünk elé. A megszokott levél- és virágfolyamok között
különféle kincsek és lakatok bújnak meg, melyeknek természetesen szintén nagyon
fontos szerepe van a keményfedél mögött lapuló történetben. A virágmotívumok a
könyv lapjain is visszatérnek, ez számomra eddig minden esetben megadta azt a
kis komfortérzetet, ami végigvezet a cselekményen. De lássuk is a történetet!
1873
őszén mindenkit az a novemberi jeles alkalom tart lázban a székesfővárosban,
mikor Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből megszületik: Budapest. S ugyancsak nagy
érdeklődésre tarthat számot a birodalomban és Európa-szerte a bécsi
világkiállítás is. Az előkészületekbe 1873 szeptemberében kapcsolódunk be. A
főbb szereplők megismerése előtt azonban – s mielőtt a magyar nagyvárosba
érkeznénk – egy bécsi bűntény szem- és fültanúi leszünk, s egy esős éjszakán
Jakob Wasserberger lakásán találjuk magunkat. A bécsi ékszerkészítő üzlete és
műhelye a lakás földszintjén található, így mikor az éjszaka leple alatt az
ékszerész neszt hall, azonnal – de kellő óvatossággal – oson le, hogy utána
járjon a ribilliónak. A páncélszekrényből egy laikusok számára értéktelen tervrajz
tűnik el. A rablás megbízója azonban minden bizonnyal pontosan tudta, hogy az
ellopott biztonsági szekrény tervrajza mit őriz…erre azonban egy röpke ideig
magának az olvasónak is várnia kell, ugyanis egy snittel a Bécsbe tartó vonaton
találjuk magunkat Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatójának elsőosztályú
kabinjában. Az igazgató nem egyedül utazik, vele tart kedvenc unokahúga, Emília
is. Hogy mi köze a szeptember éjszakai rablásnak és Pulszky bécsi útjának,
hamar kitalálható: a biztonsági szekrényben Pulszky értékes megrendelése
rejtőzött – melynek természetesen lába kélt, miután a biztonsági intézkedéseket
a tervrajz segítségével könnyedén kijátszották.
De
ki lehet a tettes? A bűntény felderítésében első körben a mindenre elszánt
Emília és kis csapata lesznek a múzeumigazgató segítségére. A nyomozás közben
együtt barangolhatunk a korabeli Bécs és Pest utcáin, megismerkedhetünk a
boldog békeidők legfelkapottabb és kevésbé nívós helyszíneivel, némiképp a
társadalomra is rálátásunk nyílik. Az írónő klasszul vegyítette a valóságot a
fikcióval, hiszen noha Emília alakja kitalált, Pulszky Ferenc valóban a múzeum
igazgatójaként működött ebben az időszakban. Az ő neve elsősorban a felesége
miatt csengett ismerősen (szakmai ártalom). Pulszky Ferenc volt ugyanis az Egy
magyar hölgy emlékiratai szerzőjének, Pulszky (született Walter) Teréziának a
férje. A Bécsben született osztrák-magyar író, műfordító hölgy 1845-ben
költözött Pestre, miután férjhez ment Pulszkyhoz. Nagyon izgalmas egyébként a
Pulszky-házaspár első közös éveinek története, hiszen az 1848/49-es
szabadságharc és forradalom az ő életükre is hatalmas hatással volt. Pulszky Kossuthtal hagyta el az országot, s
nem sokkal később hitvese is követte őt Amerikába. Terézia 1866-ban tért haza
Magyarországra, s még ebben az évben el is hunyt kolerában. A történet egy
rövid epizódjában talán éppen ennek állít emléket a szerző. Mindenesetre ennek
is betudható, hogy a regényben Terézia már nem kaphatott szerepet, s talán az ő
bátorságát látjuk átruházva Emíliára. Az, hogy mennyiben engedhette egy
köztiszteletben álló férfi ennyire szabadjára az unokahúgát az 1870-es években,
mint ahogyan azt a történet láttatni próbálja, nos erről nem vagyok annyira
meggyőzve. A nőtörténeti beágyazottság e szempontból számomra picit sántít,
mindazonáltal mindig örülök, ha egy ifjú hölgy veheti kezébe a gyeplőt egy 19.
századi történetben.
Fodor
Veronika ifjúsági kalandregénye olvasmányos, stílusa és elbeszélői módja
gördülékeny. A szerző igyekszik visszaidézni a korabeli városok hangulatát, a
sodró lendületű cselekményfolyamban ad teret és időt egy kis korzózásra,
nézelődésre is. A nyomozós szál számomra nem annyira volt kidolgozott és
hiányzott valamiféle fűszer – a nyomozás mellett talán a karakterek pontosabb
kidolgozása, a hétköznapi lehetőségeik plasztikusabb ábrázolása –, hogy igazán
átütő legyen számomra a történet (a Pulszky-élettörténet kidomborítása például
remek terepe lett volna mindenféle történeti-elbeszélői játéknak).
Mindazonáltal a megjelenő szereplők klassz lehetőséget biztosítanak (elsősorban
talán a felsősök első két évfolyamának) a korszakban való elmerülésnek. Egy jó
nagy sétát tenni a „megszülető” Budapest utcáin nem semmi lehetőség.
Blogturné Klub
A
Manó Könyvek gondozásában megjelent Új kedvencek sorozat Fodor Veronika
regényével bővül, melyben az 1873-as bécsi világkiállításra és a korabeli
Budapestre látogathatunk el. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Emíliát a Nemzeti
Színház igazgatójának bátor és talpraesett unokahúgát és barátait, akik titkos
küldetésbe fognak, hogy visszaszerezzék az ellopott kiállítási tárgyakat.
Merüljünk el együtt a kalandokban és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek
lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
A turné állomásai
12.05. Csak olvass!
12.07. Könyv és más
12.11. Szembetűnő
Nyereményjáték
A
történet az 1873-as bécsi világkiállítás idején játszódik, így a játékunk is
ehhez az eseményhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek
pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes
választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Mettől meddig tartott a
világkiállítás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése