Nem
vagyok sorozatfüggő, de ha mégis belekezdek egy szériába, általában nem a
második résszel szoktam kezdeni. Tulajdonképpen Király Anikó Strand, papucs,
szerelem sorozata esetében sem szerettem volna másként eljárni, az év végére
feltornyosuló könyvpakkom azonban végül némi akadályt gördített elém abban,
hogy pótoljam a lemaradásom – amire egyébként egészen hosszú idő is
rendelkezésre állt volna, hiszen az első rész öt évvel ezelőtt, 2018-ban került
a könyvesboltok polcaira.
Király Anikó: Mamusz, bejgli, szerelem
Sorozat: Strand, papucs, szerelem (2)
Csillagérték: 6
Mindettől
függetlenül mégis nagy örömmel lapoztam fel a történetet, hiszen az idei évben
ismerkedtem meg a szerző egy másik könyvével. A balatoni sellő pedig
hipp-hopp a szívembe lopta magát történetestől-elbeszélői stílustól.
Az
viszonylag hamar világossá vált, hogy noha a Mamusz, bejgli, szerelem
sztorijában is kiemelt szerepet tölt be a Balaton – ráadásul a külön
fantasztikus élményt nyújtó téli Balaton –, ez a történet egészen más miliőt
idéz, mint az előző olvasmányélményem. Ezt picit sajnáltam egyébként, de erre később még visszatérek.
A
történet kezdetén nehézségbe ütköztem, hiszen bele kellett illeszkednem egy
olyan történeti kontextusba, melyet annak szereplői már kialakítottak saját
maguk számára. Igaz, hogy az ő életükben is eltelt ugyanannyi idő, mint amikor
az olvasók utoljára találkozhattak velük, viszont a közös élményeik összekötő
elemeit picit nehezebb volt összemazsolázni az elejtett gondolatok mentén. De
igyekeztem. Azt egyébként nagyon klassz megoldásnak tartottam, hogy maga a
regény egy egykori iskolai fogalmazással indít a „mit szeretsz a karácsonyban”
témakörében. Bogi ugyanis gyerekként egyáltalán nem szerette a karácsonyokat,
ezek a napok általában családi veszekedésekben és stresszben tették fel a
csúcsdíszt a karácsonyfa tetejére. Spoiler, hogy ugyan a fogalmazás stílusa
egyértelműen lehengerlő, mivel az iromány éppen ellenkező szellemben került
papírra, mint azt a magyartanárnő elvárta volna, így elégtelenre értékelte azt.
Ez egyébként teljesen érthetetlen volt számomra, viszont nem morfondíroztam
tovább a dolgozaton, mert sokkalta inkább érdekelt, hogy miként változott (ha
változott) Bogi és a karácsony viszonya – és persze, hogy mikor érünk végre le
a Balaton-partra. A cselekmény két bonyodalmat is felvonultat. Az egyik Bogi
kutakodása a karácsonyi dekorációk után a tárolóban. Eközben ugyanis egy
jegygyűrűre és egy levélre bukkan, melynek címzettje Bogi anyukája. A másik
pedig, hogy Bogi apukája, Lázár vészhelyzetre hivatkozva leparancsolja lányát
és annak párját a balatonfüredi Vadkacsa Kempingbe. A vészhelyzet-felütés talán
kissé eltúlzott, hiszen igazából egy karácsonyi osztálytalálkozóról van szó, s
az eseménybe ágyazva Lázár terve, hogy lenyűgözze régi barátját, az azóta neves
íróvá vált Jácintot. Így maga a sztori tulajdonképpen ennek a két problémának a
megoldását járja körbe fiatalos lendülettel.
S
talán még sosem jegyeztem meg ennyire kétes érzésekkel ezt a bizonyos fiatalos
lendületet. Írom is, hogy miért. Alapvetően nagyon kedvelem az olyan
elbeszéléseket, melyek jól és ügyesen használják a szarkazmust, s különösen
ütősnek gondolom a szarkasztikus (olykor akár cinikus) női főszereplőket. Bogi
egyértelműen ilyen karakter. Mindennek ellenére számomra elveszett ennek a
konkrét bája, mert annyira domináns volt az egész elbeszélésben ez a vetület,
hogy az igazán ütős megjegyzések és kommentek egyszerűen besimultak a szövegbe,
nem domborodtak ki. Lehet túlírni a szarkazmust? Ha igazán őszinte akarok
lenni, akkor baromi öregnek éreztem magam, hogy nem tudom (és egy idő után nem
is akarom) felvenni a fonalat – miközben tök izgalmasnak gondolom a kérdést,
hogy ami egy történelmi regényben felcsigáz és leköt, az egy modern sztoriban
miért nem hozza el a flow-t, s egy idő után miért csak a korrektúra-hibákra bök
rá a szemem. Az igazi kikapcsolódás-élmények azok voltak számomra a
történetben, melyek a téli Balaton báját írták le a maguk nemes
egyszerűségükben. Mikor egy picit kikapcsolt a lüktetés. Mindazonáltal az első
rész olvasói számára biztosan jó kikapcsolódást nyújt majd a történet
folytatása, hiszen – ahogy azt fentebb is írtam –, az jól érzékelhető még
kívülállóként is, hogy a szereplők otthonos világot alakítottak ki a maguk
számára, melyben szívesen látják vendégül az olvasót a karácsonyvárás olykor
hektikus, olykor meghitt pillanataiban.
Blogturné Klub
Öt
év után, legnagyobb örömünkre végre megjelent Király Anikó Strand, papucs,
szerelem című sorozatának második része, mely a balatoni nyár után ezúttal
hamisítatlan karácsonyi hangulatot ígér! Tartsatok három bloggerünkkel a
Mamusz, bejgli, szerelem blogturnéján, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által
felajánlott példányt!
A turné állomásai
11.25. Könyv és más
11.27. Szembetűnő
11.29. Csak olvass!
Nyereményjáték
Mostani
nyereményjátékunkban Király Anikó további könyvei után nyomozunk. Minden
állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét
beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Egyetlen olyan hobbim volt, aminek más emberekhez is
köze volt, mégpedig az emberek kerülése.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése