Mókusnóta a Télapónak

Szeretem megélni a pillanatot. Szeretem, ha a jó pillanatok minél tovább kitartanak. Szeretem őket magammal vinni, mert mindig felmelegítik a szívem. Hiszek abban, hogy a különleges pillanatokat mi magunk is megteremthetjük. Meg abban is, hogy ezek nem feltétlenül egy adott naphoz vagy dátumhoz kapcsolódnak. Néha persze igen. Én például mindig is szerettem, hogy december hatodikán születtem.

Annette Amrhein: A legszebb ajándék

Lampion Könyvek, 2023, 32 oldal

Fordította: Nádori Lídia

Illusztrálta: Sabine Straub

Csillagérték: 9

Nemcsak amiatt, mert különlegesnek érzem (persze, azért is), hanem mert ez a nap mégsem olyan nagy jelentőségű, mint a karácsony – mégis mindenki kap ajándékot és mindenki egy picit gyermekké válik, mikor meglátja a szakállas, piros ruhába öltözött apót. Az idei adventi, karácsonyi készülődést egy olyan mesével kezdtem, mely a Télapó érkezését helyezi középpontba.

Annette Amrhein mesekönyve a maga harminckét oldalával egy nagyalapú keményfedeles borító alatt bontakozik ki. A szerző nem habozik, s azonnal beemeli az olvasót a mese sodrába. Nem igazán helyezi kontextusba a történetet, ami az elején picit fura volt számomra. Úgy tűnik, minden felvezetés nélkül jelenik meg a mese főszereplője, Pacsni. A kis mókus egy sérülésből való felépülést követően tér vissza az erdőbe, s mivel a gyógyulása több időt vett igénybe, időközben beköszöntött a tél. Az erdő lakói ugyan évről évre lelkesen várják a Télapó megérkezését, aki a gyerekek előtt tiszteletét teszi az erdő állatainál is – finomabbnál finomabb eleséggel és finomságokkal meglepve őket – ebben az évben azonban úgy döntenek, hogy ők maguk is meglepik az ajándékozót. Méghozzá közösen. Az ötletgazda, Pacsni gondoskodik arról, hogy egy hagyományos télapóváró dalt költsön át kis közössége számára, s együtt be is gyakorolják azt a jeles napra. A szövegátirat azonban nem megy olyan egyszerűen, mint ahogy azt a cuki, zöldpulcsis mókus elképzelte. Az ekkorra már téli álmát alvó medve siet segítségére. Kiderül, ő sem akar kimaradni egy ilyen egyedülálló ünnepségből. A kedves dal időre elkészül, a meglepetés pedig nem marad el.

A legszebb ajándékot több szempontból is nagyon kedves történetnek tartom, melynek közös pontja a biztonságot adó pozitív üzenet és az optimista szemlélet. A kiinduló képben megtudjuk, hogy Pacsni egy családnál lábadozott, akik mindent megtettek a mókus felépüléséért. Ez a kép egyrészt oldja azt a kissé unalmas klisét, hogy emberek és állatok egymás ellenfelei volnának és nagy hangsúlyt fektet a segítségnyújtás fontosságára – és arra, hogy sok mindent tanulhatunk akkor is egymástól, ha éppen nem beszélünk egy nyelvet. A közös ének ötlete például éppen egy ilyen lehet. A másik a közösség ereje, mikor mindenki ugyanazon az ügyön munkálkodik, a maga lelkesedése és tehetsége módján. Mert ugyan kit érdekel, ha valaki hamisan klimpírozik, elcsuklik a hangja, ha maga az együtt éneklés örömet szerez éneklőnek és hallgatójának egyaránt? A harmadik szegmens pedig szintén ehhez csatlakozva a mese záróképe, amikor ugyan az ünnepség után mindenki visszavonul egy picit, viszont hamarosan mégis visszatérnek egymás társaságába: hogy együtt legyenek. Ezt a fajta közösségi élményt szerintem különösen fontos kiemelni minél hamarabb a mesékben is, hiszen a gyerekek éppúgy kezdenek egymás elől elzárkózni, miként a felnőttek. A legszebb ajándék pedig a maga egyszerűségében világít rá a közösségi élmény szívet melengető voltára. Különösen tetszett az is, hogy a Télapó/Mikulás problémakört teljesen korrekten kezelte a szerző, teljesen szabad asszociációt biztosított arra, hogy az olvasó maga dönthesse el, hogy december hatodikai vagy karácsonyi történetként értelmezi az ünnepi pillanatot.

A mese rövidsége miatt alkalmas arra, hogy egyszerre haladhassunk végig a történeten a legkisebb gyerkőcökkel is, a Sabine Straub munkáját jegyző egészoldalas illusztrációk pedig lehetővé teszik, hogy a gyerekek önállóan is követhessék a történetet. A képi megjelenítés színvilága hívogató, a grafika bennem mesés és kedves érzést keltett: a pulcsis mókus és az úszószemüveges vidra, no és a hólibát építő vadludak is kifejezetten mókásak, úgyhogy érdemes ezeket is közelebbről megnézegetni. A legszebb ajándék egy kedves, ünnepre és télre hangoló mesekönyv, ami konfliktusoktól mentesen mesél el egy történetet az erdő lakóiról, ami számomra felnőttként is jó felvezetése volt az ünnepi időszaknak, és amit szívesen mutatnék meg óvodáskorú gyermekeknek. Bekuckózásra fel!

Blogturné Klub

A Blogturné Klub csapata ezzel a hihetetlenül kedves és szerethető mesekönyvvel nyitja a karácsonyra hangolódás időszakát. Ismerjük meg közösen Pacsnit és barátait, merüljünk el együtt a történetben, készüljünk együtt az adventi időszakra. Ha pedig nektek kedvez a szerencse nyerhettek is egy példányt a kötetből.

A turné állomásai

11.16. Csak olvass!

11.18. Könyv és más

11.20. Szembetűnő

11.22. Veronika’s Reader Feeder

Nyereményjáték

A mesében az erdő állatainak adventi készülődésébe pillanthatunk be, így a játékunk most az erdő világához kötődik. Minden oldalon találtok egy kérdés, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Hazánk legismertebb hiúza, közel 30 ezer hektáros védett területen barangol, akit a szakemberek Szilveszter Botondnak kereszteltek el. Melyik tájegységünk eldugott erdeiben él Szilveszter Botond, a hiúz?

 

a, Mecsek
b, Bakony
c, Börzsöny
d, Mátra