Nils
Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal egyértelműen az emlékezetembe égett
(a szó jó értelmében) a gyermekkorom meséi közül. A Selma Lagerlöf
történeteiből készült csehszlovák-svéd-japán mesesorozatot az 1980-as évek
elején készítették – s bár hazánkba csak a ’80-as évek legvégén érkezett meg –,
talán virágkora is inkább ehhez az évtizedhez köthető.
Charlotte von Feyerabend: Selma Lagerlöf
Fordította: Tuza Csilla
Csillagérték: 5
Persze
nehéz meghatározni, hogy egy olyan mesének van-e egyáltalán virágkora, mely
eredetileg az 1900-as évek első évtizedében került a könyvesboltok polcaira, s
még napjainkban is gyerekek generációi követik figyelemmel a szőke kisfiú
kalandjait. Mielőtt azonban teljesen magával ragadna, hogy Nils Holgerssonról
anekdotázzak (az eredeti mese elolvasásához is teljesen megjött a kedvem),
érdemes megalkotójára emelnünk a tekintetünket.
Selma
Lagerlöf az egyik olyan női szerző a 19-20. század fordulójáról, akinek nem
csupán a történetei, hanem a neve is fennmaradt. Az első irodalmi Nobel-díjas
írónő élettörténete számomra még nagyon sok felfedezésre váró morzsát rejtett,
s ennek (feloldása) reményében is lapoztam fel Charlotte von Feyerabend
életrajzi regényét. Selma Lagerlöf 1858 novemberében született Mårbackában.
Családja az előkelőségek közé tartozott, azonban apja alkoholizmusa nyomán
hatalmas adósságot halmozott fel, ami miatt a több generáció óta Selma
családjának tulajdonában álló birtoktól apja halálát követően meg kellett
válniuk. Feyerabend regénye itt veszi fel a fonalat Lagerlöf élettörténetében.
Az akkor még csak szárnypróbálgató Lagerlöf ekkoriban egy lánynevelő iskolában
tanított. Bár ő maga házi neveltetésben részesült (ez ebben az évszázadban
bevett gyakorlat volt azokban a körökben, melyhez a Lagerlöf család is
tartozott), a tanítói-nevelői pozíció szinte mindvégig figyelemmel követhető az
írónő szerzői pályáján. Itt utalnék ismét vissza a Nils Holgerssonra, ami
egyébként eredetileg földrajztankönyvnek készült – ez talán napjainkban is
nagyon eredeti elképzelésnek hat. A regényindító helyzetképbe számomra kissé
nehézkes volt beilleszkedni. Utólag úgy gondolom, hogy ez egy (szerintem kissé
hamis) elbeszélői előfeltételezésből eredeztethető, hogy az olvasó ismeri Selma
és Mårbacka viszonyát – mivel azonban én magam nem voltam járatos Lagerlöf
életrajzában (és egy életrajzi regény olvasása előtt direkt nem is frissítem
fel az adott élettörténetről már meglévő ismereteimet), kicsit úgy éreztem,
mintha belecsöppentem volna egy birtokürítésbe, és akárhová állok, mindenhol
útban vagyok valakinek. Ettől a nem túl komfortos érzettől nem is igazán
sikerült megszabadulnom az egész könyv folyamán.
„Az
az átkozott pénz. Ezek a haszontalan, nyomtatott, ostoba papírfecnik, amelyek
olyan döntően formálják az életünket. Meghatározzák a boldogságunkat és a
szenvedésünket. A fennmaradásunkat és a lesüllyedésünket. Ha tehetné, a világ
összes pénzét elégetné, és a hamut a földek trágyázására használná fel. Ez a
legjobb, amit az ember tehetne.”
Feyerabend
életrajzi regénye kevéssé lendületes olvasmány, történetvezetése kissé döcögős.
A regény felvezetésében hosszasan olvashatunk Mårbacka elhagyásáról, aztán még
tovább a Gösta Berling történeteinek fogadtatásáról, mely egyébként első
megjelenését követően nem aratott túl nagy sikert, a századfordulóra azonban ez
módosult. Mindeközben pedig szinte észrevétlenül jutunk el 1894 Selma életében
mindenképpen fordulópontot jelentő eseményéig, jelesül Sophie Elkan írónővel
való megismerkedésééig. Az udvarias és olykor csipkelődő társalgás egy bimbodzó
és hosszú barátságban, mi több romantikus természetű kapcsolatban teljesedik
ki. A szerző azonban a századfordulóra teljesen elvesztett engem olvasóként.
Alapvetően háromszor futottam neki a regénynek, de bizonyos ponton túl
egyáltalán nem tudott megtartani, mindazok ellenére sem, hogy hihetetlenül erős
és lényeglátó megjegyzéseket von bele a cselekményfolyamba a nők, és női
szerzők megbecsültségéről, valamint a társadalom női dimenziójának
érvényesítésével kapcsolatban. Mindemellett a szerkesztő, Winter Angéla
munkáját is szeretném kiemelni, aki szerkesztői lábjegyzetekkel tarkította az
egyébként gyakran vontatottá váló történetet, egy picit közelebb hozva a svéd
sajátosságokat.
„A
történelmünk eredményei vagyunk. Csak azt kérdezem, vajon a történelmünket úgy
mesélik-e, ahogy megérdemelné.
–
Mire gondolsz?
–
Ha novellákat vagy regényeket írunk, akkor kiszínezzük őket. A véleményünkkel,
a gondolatainkkal, a vágyainkkal, a félelmeinkkel. A személyiségünk egy része
ezekben a történetekben él tovább. Nem lehetséges, hogy amikor a férfiak nagy
történelmi eseményekről írnak, akkor ezt tisztán férfias nézőpontból teszik?
Egyszóval: a férfi az igazi és egyetlen hős, és az erősebb győz. Mi teljesen
másképpen írunk. Neked nem a hatalom ábrázolása és szerkezete a lényeg, hanem a
mélységeket világítod meg, a szereplőid másik oldalára mutatsz rá,
összefüggéseket, okokat keresel. Nem mondasz ítéletet az elején, és nem nézed
egysíkúan az alakokat. Nő módjára írsz és gondolkodsz.”
Ez
történet tehát: adott egy izgalmas szerzői életút, érdekes kapcsolati hálóval
és – immár bátran kimondhatjuk – olyan karakterekkel és mesékkel, melyeknek bő
egy évszázaddal később is van létjogosultsága és érvénye a gyermekek körében.
Mindez pedig most egy olyan életrajzi regénnyel párosult, mellyel többszöri
próbálkozás után sem sikerült egymásra hangolódni. Mintha a lényeg csak
imitt-amott jelent volna meg. Mint említettem: a szerzői életút a magánjellegű
rálátással sok újdonságot és lebilincselő történetet ígért. Feyerabend –
számomra legalábbis – ezt nem igazán tudta megidézni számomra ezzel a
regénnyel.
Blogturné Klub
Nils
Holgersson kalandjairól már mindenki hallott, a történetet megálmodó Selma
Lagerlöf élete azonban talán kevéssé ismert a szélesebb olvasóközönség előtt. A
Kossuth Kiadó idén elhozta a magyar olvasóknak Charlotte von Feyerabend
életrajzi regényét, melyben a Nobel-díjas svéd írónő életébe próbál betekintést
engedni. A Blogturné Klub három bloggere eredt az életút nyomába, tarts velünk
a turnén, vegyél részt játékunkon és a turné végén tiéd lehet egy példány a
kiadó felajánlásában!
A turné állomásai
10.31. Szembetűnő
11.02. KönyvParfé
11.05. Könyv és más
Nyereményjáték
A
könyvhöz kapcsolódó nyereményjátékban a svéd művészvilágba invitálunk Titeket.
Minden állomáson találtok egy rövid életrajzi részletet valamely svéd művész,
alkotó életéről. A feladatotok, hogy kitaláljátok, kiről van szó és a nevét
beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Az
1907-ben született írónő elsősorban gyermekkönyveivel vált ismertté
világszerte, történetei a világ 18. legtöbbet fordított művei közé tartoznak.
Legismertebb figurája Harisnyás Pippi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése