Az
idei év egyik műfaja az olvasmánylistámon egyértelműen a meséké. Az különösen
izgalmas számomra, hogy nem csupán új, gyerekeknek és fiataloknak (vagy
valamivel régebb óta fiataloknak) írt történetekkel ismerkedhetek meg, hanem
olyan klasszikus, a saját gyermekkorom meghatározó meséivel, azok
újragondolásaival és nézőpontjaival találkozhatok az újdonságok között, mint a
mindenki által ismert Disney meséké.
Liz Braswell: Vár rám a föld!
Sorozat: Sorsfordító történetek
Fordította: Herman Alexandra
Csillagérték: 6
Nyáron
a Gonosztevők sorozat Kitör a frász! része indította e tekintetben a sort,
melyet most a Sorsfordító történetek széria Vár rám a föld része visz tovább.
Liz
Braswell meséje A kis hableány vége után öt évvel veszi fel a fonalat. A Vár
rám a földben folytatódik Ariel, Ficánka, Sebastian – no, és persze Eric
herceg, Ursula és a többi jól ismert karakter története, egyetlen hatalmas
csavarral: az elbeszélő azzal az eshetőséggel játszadozik el, hogy öt évvel
korábban Ursula győzedelmeskedik Ariel és Triton király, no és persze Ariel és
Eric herceg (szerelme) felett, s magához ragadja a hercegnői szerepet Eric herceg
oldalán, eltüntetve Arielnek még az emlékét is. Vagy mégsem? A könyv alapötlete
érdekesnek ígérkezik, annál is inkább, mert Braswell nem egyszerűen egy
lehetséges folytatás fabrikálásával kísérletezik, hanem teljesen új koncepció
mentén zárja A kis hableány történetét, és ennek rajzol új utakat, hogy a végén
mégiscsak a jó győzedelmeskedjen. Bár őszintén szólva, nagyon fura
belegondolni, hogy milyen fogadtatása lett volna az eredeti mesének, ha valóban
ezzel a teljesen negatív véggel zárul a történet…viszont egy kis kalandos
játszadozásnak a „mi lett volna, ha…” tengerén nehezen lehet ellenállni.
Úgyhogy én sem tettem.
A
kis hableány története (a 101 kiskutyáéval ellentétben) egyébként nem szerepel
a legkedveltebb Disney-meséim között, ettől függetlenül ezt is rengetegszer
láttam és kíváncsi voltam, hogy a szerző mit hoz ki egy ilyen jellegű
folytatásból – és hogy a fő karakterek mellett hogyan nyúl hozzá a kedves
mellékszereplőkhöz. A történetbe helyezkedés élménye kissé rázós volt számomra.
Viszonylag nehéz volt azonosulni azzal az eshetőséggel, hogy Ursula és az ő
gonoszsága emelkedett felül, teljesen átpozícionálva és megváltoztatva Ariel
sorsát. A Vár rám a föld Atlantikájának immár öt éve Ariel az uralkodója, ez az
uralkodás azonban több szempontból is nagyon rendhagyó. Egyrészt Triton király
halálát követően az öröklési sorrendben nem Arielnek kellett volna következnie,
nővérei azonban mind lemondtak a trónról, így a legfiatalabb hercegnőre,
Arielre szállt a korona. Arielnek azonban – az Ursulával kötött fogadás miatt –
nem volt hangja, így Sebastian és Ficánka segítettek Ariel jelelését
továbbítani Atlantica lakói számára. Ebbe az egészen fura helyzetbe érkezik
egy – a korábbiak tapasztalataiból kiindulva – egészen normális sirály, Jona,
aki egy üzenetet hoz a királynő számára. Az üzenet arról szól, hogy Eric herceg
talán mégiscsak emlékezhet szerelmére, mert egy általa szerzett opera egy az
egyben kettejük kapcsolatát mutatja be. Nem tudom, tudtok-e még követni: én a
történet első felében csak kapkodtam a fejem a zeneszerzővé vált Eric herceg és
a királynővé vált néma Ariel mindennapjai között. Mindazonáltal Jona – akiről
kiderül, hogy Hablaty dédunokája – felbukkanása felvillantotta a reményt, hogy
szép lassan belezökkenünk a cselekményfolyam kis medrébe és ki se szállunk
onnan, míg mindenki sorsa rendeződik.
Nem
spoilerezem tovább a történetet, inkább kitérnék a karakterekre. Lelövöm a
poént: szerintem a főbb karakterekhez némileg sután, a mellékszereplőkhöz pedig
elég bátortalanul nyúlt a szerző. Sebastian és Ficánka tekintetében például
semmi változást nem eszközölt, és csak azért tudtuk a cselekedeteik
mozgatórugóit, mert A kis hableányból már ismerjük, hogy milyenek. Ugyancsak
így látjuk Hablatyot is, a színt itt nyilván az új családtag, Jona hozza a
történet alakulásába. Ariel nővérei az alaptörténetben lényegében
láthatatlanok, és ebben az átdolgozásban is csak annyit tudunk meg róluk, hogy
lusták és önzők, akiket csak saját maguk kényelme érdekel. A főszereplőknél
viszont szembetűnő a változás. Talán túl nagy is. Az Ariellel váló találkozás
egészen kiábrándító volt, mintha tényleg ránehezedett volna a való világ összes
fájdalma. Kiégett, csalódott – hol van a vidáman úszkáló, kalandvágyó leányzó?
Azt gondoltam, Jona üzenete, a remény és az új kaland ígérete hamar
visszabillenti vöröshajú sellőnk lelkivilágát, viszont ez az út nagyon hosszúvá
és nehézkessé vált. Ericre pedig igazából nem is ismertem rá. Oké. Lehet, hogy
nem Eric herceg a legélesebb kés a Disney-hercegek fiókjában, de nem úgy
emlékeztem rá, mintha tökkelütött lett volna. Itt pedig lényegében így került
bemutatásra: mint aki valamiféle delíriumos világban éli a mindennapjait, a
zenébe menekülve. Nem nagyon tudtam megkedvelni, mintha Braswell valamiért
pikkelt volna rá és direkt lebutította volna. Ursuláról pedig egyáltalán nem
derült ki, hogy az a világ, amit maga köré teremtett, megelégedéssel vagy egyáltalán bármilyen érzéssel töltené el. Azért volt gonosz, mert gonosznak kellett
lennie, csak most nem polipként élt a tenger mélyén a murénáival.
A
Vár rám a föld végül nem váltott ki belőlem olyan katartikus vagy nosztalgikus
élményeket, mint vártam. Az alapkoncepció érdekes, de maga a cselekményfolyam
vontatott, a történet pedig túlírt. Egy pörgős sztorival sokkal jobban magához
tudott volna kötni az elbeszélés, ehhez néhány irreleváns epizódot és hosszas
leírást bátran ki lehetett volna hagyni a meséből. A karakterekre szintén
érdemes lett volna nagyobb hangsúlyt fektetni, nem feltétlenül jó üzenet az,
hogy egy nő akkor lehet (elég) erős, ha a férfi karaktert lebutítjuk.
Mindezekkel együtt, örülök, hogy nem hagytam ki a könyvet, és belekóstoltam a
Sorsfordító történetek sorozatba is, mert – annak ellenére, hogy nem
maradéktalanul vagyok elégedett ezzel a sztorival és a megvalósítással –
szerintem klassz dolog, hogy még mindig foglalkoztatja az írókat a
klasszikusabb mesékkel való játék.
Blogturné Klub
A
Manó Könyvek jóvoltából megjelent a Vár rám a föld. c. regény, ami a
Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagja. Ennek örömére a Blogturné Klub
bloggerei bemutatják, mi történt volna akkor, ha a földi hatalom Ursulához
kerül, Ariel pedig a tengerek néma királynőjévé válik apja meggyilkolását
követően. Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által
felajánlott könyv egy példányát!
A turné állomásai
10.15.
Szembetűnő
10.16.
Csak olvass!
10.18.
Utószó
10.20.
Dreamworld
Nyereményjáték
Mostani
játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A kis hableány
Disney mese állatszereplőit. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig
nincs más dolgotok, mint a karakter nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő
sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése