Újra klassz csapatban, avagy boldog 10. születésnapot, Blogturné Klub!

A kerek mérföldkövek elérése általában arra sarkallja az embert, hogy visszaemlékezzen az addig megtett útra – és felvázolja a következő terveket. Tíz évig működtetni – ráadásul sikerrel működtetni olyan fórumot a folyamatosan változó közösségi médiában és a bloggervilágban, mely az olvasás népszerűsítését tűzi zászlajára, egészen elképesztő teljesítmény. Nem hiszem, hogy igazán át tudom érezni a Blogturné Klub megálmodóinak büszkeségét, de napról napra olvasva az alapítók, a régi és újabb tagok bejegyzéseit, annyit elmondhatok, hogy mindennek az egésznek egy picit is az alkotó része lenni mindenképpen meghatározó élmény. A születésnap kapcsán vissza kellett keresnem (ez már a korral jár), hogy ebből a tíz évből mennyi időt töltöttem a csapat tagjaként. Bár őszintén szólva, kevésbé hittem a szememnek a régi bejegyzéseimet pásztázva. 2015 tavaszán csatlakozhattam ugyanis a bloggerek klubjához, mely akkor két és fél éves volt. Nem ismertem a blogturné működését, az akkor pár hónapja működő blogommal még maximálisan kezdőnek számítottam. Belecsöppentem egy könyvmoly számára álomszerű helyzetbe, aminek persze mindenféle szabályai is voltak, s én igyekeztem ehhez alkalmazkodni. A harmadik születésnapi turnéban már aktívkodhattam, s egészen 2019 nyaráig turnéztam egy olyan csapattal, melynek a hiányát csak akkor értettem és éreztem meg igazán, mikor visszatérhettem a soraiba. Közhelynek hat? Ám legyen…azért maradjatok vonalban, elmagyarázom. 2019 májusában írtam a csapatnak a távozásomról (ezt a posztot szintén most, a bejegyzést írva elevenítettem fel), és mindenki elképesztő kedves és elfogadó volt a döntésemet, és támogató a további terveimet és az esetleges későbbi visszatérésemet illetően. „Szerintem mi itt leszünk, ha úgy alakulna, hogy visszatérsz.”

Bár kezdetben úgy volt, hogy csak a turnézással hagyok fel, végül 2020 júliusában a blogolást is felfüggesztettem. 2021-ben halványan, 2022-ben viszont már nagyon erősen munkálkodott bennem a visszatérés gondolata. A KönyvParfé Ivettjével már a blogturnés időkben egymásra hangolódtunk, és a – részemről – blogmentes időszakban is be-bejelentkeztünk egymáshoz. Ivett olykor-olykor, boszorkányos ráérzéssel kérdezte meg, hogy nem akarok-e visszatérni. A motivációs főnéni tehát egyértelműen ő volt abban, hogy vegyem a bátorságot és jelentkezzem be a csapatnál (nála lehet reklamálni). Egy Lillának, a Dreamworld bloggerének írt üzenettel gyakorlatilag egy este alatt találtam magam ismét a 2015-öshöz hasonló szituációban, egy hatalmas különbséggel: az első pillanattól kezdve ismét BTK-bloggernek éreztem magam. Ami abszurd, hiszen teljesen kiestem ebből a világból, át kellett néznem, mi változott a turnézásban, új arcokat ismertem meg. Viszont olyan szeretetet és motivációt kaptam a többiek részéről, amire egyáltalán nem számítottam. És az van, hogy ez azóta sem lankad. Egyszeriben azt vettem észre, hogy napközben akkor is benézek a csoportba, ha egyáltalán nem kapok értesítést (hátha mégis posztolt valaki, vagy egyszerűen, hogy visszaolvassam az előző napi kommentelgetéseinket). Szóval: megérkeztem és jó itt megint. De hogy ne csak csacsogjak, kiválasztottam néhányat a közös ötletelések és az instagramon tőletek érkezett kérdések közül. Továbbra sem ígérem, hogy összeszedett leszek, vagy hogy nem kalandozom el, de na…próbálkozom.

A csapat tagjaként nyitottál olyan zsánerek felé, amikről korábban hallani sem akartál?

 Hogy hallani sem akartam róla, talán erős: de igen, abszolút nyitottam olyan zsánerek vagy műfajok felé, amikre korábban nem gondoltam. Főleg az első időszakban kísérleteztem nagy buzgalommal. Voltak nagy mellényúlásaim is egyébként. Rossz és némiképp mazochista szokásom, hogy adok a műfajoknak/szerzőknek még egy esélyt (mert hát nyilván én nem voltam elég nyitott elsőre), úgyhogy néha hosszú út vezetett ki egy-egy ilyen kitérőből, mire meggyőztem magam róla, hogy ez tényleg nem nekem való. Néha az emberi kapcsolataimban is megesik az ilyen (mondom: néha!), de szerintem a könyvek terén is megéri esélyt adni új zsánereknek, mert ha kincsre találsz, akkor úgyis az marad meg benned igazán – ha meg nem nyitottál volna, tuti nem ismered meg. És igen, ez is igaz az emberi kapcsolatokra is.

Mi alapján választod ki a következő olvasmányod?

 Az olvasmányaim kiválasztásakor általában a megérzéseimre hallgatok. Van, hogy nem bogarászom végig tüzetesen a fülszöveget, csak a témát, a műfajt vagy a szerzőt nézem. Olyan is van, hogy a fülszöveg hívja fel magára a figyelmem (ez talán a leggyakoribb), és olyan is – nem túl profi módon –, hogy a borító. Arra is van példa, hogy az egyik blogger ajánl nagyon erősen egy könyvet a csoportunkban. Lenne egy olyan kérdés is, hogy egy könyv Moly vagy a Goodreads megítélése mennyire befolyásolja a választásomat. Ezeket nem igazán nézegetem előzetesen, a Molyos értékelésekre pedig általában a bejegyzéseim megírása előtt csak akkor pillantok rá, ha erős a gyanúm, hogy mellényúltam. Az előbbi gondolatmenetre visszacsatolva egyébként sokszor nem minden könyvválasztásomra emlékszem, mikor turnéra kerül a sor. Ami pedig talán még meglepőbb, hogy mindezek mellett és mindezek ellenére elég ritkán nyúlok mellé. Ha meg mégis, akkor azt is igyekszem belefoglalni a bejegyzésembe.

Az elmúlt évek alatt sikerült baráti viszonyba kerülnöd valamelyik futárral? Komolyabbra fordítva a szót, van bármilyen vicces futáros sztorid, ami a turnés könyvek érkezéséhez kötődik?

 

Igazából, ezt a kérdést csak azért választottam be, mert hangosan felnevettem, mikor olvastam. Szóval: igen, van.

Átlagban mennyi idő kell egy könyv elolvasásához?

Ez sok mindentől függ. A leglogikusabb válasz talán az volna, hogy a könyv terjedelmétől, de alapvetően szerintem nem így van. Egy ötszáz oldalas könyvön is végig tudok szánkázni, és egy kétszáz oldalas felett is tudok csücsülni napokat. Azt sem tudom mondani, hogy attól függ, mennyire köt le vagy mennyire nehéz a téma. Igyekszem aszerint haladni, hogy mennyire szeretnék a történetben időzni, mennyire érzem komfortosnak az adott olvasmányt. Az első válaszomra visszacsatolva talán még azt emelném ki, hogy az évek során megtanultam elfogadni, hogy nem kell minden könyvön végigrágnom magam, hiszen annyi jó történet van, így általában az első 30-50 oldal vízválasztó, hogy milyen intenzitással követem az elbeszélést, ha egyáltalán követem. De e tekintetben tényleg nagyon mázlista vagyok, mert jó könyvek sodródnak elém.

Ha nem olvasol/blogot írsz, mi kapcsol ki a leginkább?

Az olvasás mellett kézműveskedem, ékszereket, dísztárgyakat készítek. Ehhez kapcsolódik egy kézműves oldal, az Angyalvitrin (igen, ez itt a reklám helye), amit reményeim szerint, a későbbiekben össze tudok majd kötni néhány ponton a SzemBetűNővel. Ez nagyon sokat segít abban, hogy lekösse a kis stresszeimet, kikapcsoljon vagy egyszerűen kézzel foghatóan lássam, hogy alkottam valamit. Van egy csudacuki kutyám, Theo – vele jókat lehet ejtőzni télen-nyáron. Szeretek nagyokat beszélgetni azokkal a szuper emberekkel, akik körülvesznek. Kevesen vannak, de nagyon szeretem őket. De ha csak egyedül bekuckózhatok vagy ülhetek egymagamban a Balaton-parton, az is igazi kikapcsolódás számomra. Nem vagyok egy extrovertált jellem, no.

Mennyire különbözik egy blogturnés posztod összerakása egy simáétól? Van bármi különbség a kettő között?

Alapvetően nincs különbség a kettő között, nyilván a blogturnés posztoknak vannak olyan kötelező elemei, melyek nem maradhatnak el (banner, nyerményjáték, állomáslista), de ezen kívül maga az írás folyamata nem más. Ugyanúgy megírom a véleményem a könyvről akkor is, ha kevésbé kedvező – igyekszem szem előtt tartani azt is, hogy nem vagyunk egyformák és változó, hogy kinek milyen elbeszélésforma, stílus jön be. A saját szempontjaim és meglátásaim alapján tudok véleményt formálni, igyekszem rácsatlakozni az adott könyv témájára, akár személyes tapasztalatokkal vagy kicsit eltávolodva a könyvtől. Sokáig szólt a fülemben (és talán néha még mindig szól) egy kis hang, hogy nem elég professzionális, nem elég kerek (“jaj, annyi mindent lehetett volna még írni” vagy “biztos, hogy átjön az, amit gondoltam, nem túl kacifántos a gondolatmenet?”), ahogy írok egy könyvről. Ezt egyre jobban el tudom engedni, próbálok fejlődni is és elfogadni, hogy nem minden posztom patika.

Milyen érzés, hogy ennyien szeretik azt, amit csinálsz?

Nehéz erre válaszolni, mert talán konkrét válaszom nincs is rá. Ez abból is fakad, hogy nem tudom, tulajdonképpen mennyien szeretik, amit csinálok. De azt hiszem, hogy igazán nem is a számok a fontosak. Minden visszajelzést nagyra értékelek, sokat számít. A blogtalan időszakban többen kérdezték, hogy miért nem írok újra, ami elképesztően jól esett és motiváló volt számomra. Teljesen hihetetlen élmény, hogy az idei könyvhéten több szerző és könyves szakember emlékezett rám a korábbi évekből. Voltak, akik tudták, hogy újrakezdtem a blogolást, mert követik az oldalt. Az újrakezdés kapcsán elhatároztam, hogy úgy és olyan formában fogom vezetni a blogot, ahogy kényelmesnek tartom, mert talán így tudok másoknak is többet adni. Az olvasottság talán e szempontból másodlagos (bár néha puffogok rajta, hogy egy adott könyvre miért nem kíváncsiak többen – de tudom, hogy itt sok esetben az algoritmus is vicceskedni próbál). Ennek ellenére nyáron több olyan üzenetet is kaptam, hogy beszerezték és elolvasták a könyvet, amit ajánlottam – és még tetszett is nekik. Ez szerintem nagyon klassz! Röviden talán ez a válaszom: klassz és köszönöm!

A bloggerinák közül nekem Tünde, az Olvasónapló vezetője tett fel kérdést, mégpedig a következőt: Milyen hatással volt az olvasási szokásaidra a Blogturnés tagságod?

Mindenképpen pozitív. 2015 előtt inkább klasszikusokat olvastam, ez persze azóta is megvan és továbbra is szeretem, de nagy élmény a kortárs irodalmat és szerzőket (személyesen) ismerni, picit rálátni a piacra és annak működésére. 2015 és 2019 között sok új műfajt ismerhettem meg, nyitottá és kísérletezővé váltam, ami szerintem nagyon szuper tapasztalatokkal vértezett fel a saját komfortzónám tekintetében. Az utóbbi években kissé eltávolodtam az olvasástól, olyan értelemben, hogy nem kedvtelésből olvastam – bár tény, hogy a kutatást is nagyon szeretem a szakirodalmakkal és a forrásokkal, de az egészen másféle metódust és másfajta koncentrációt igényel. Felüdülés újra turnézni és kikapcsolódásként olvasni. Elsősorban turnékat vállalok, mert nem engednek elkallódni, ráadásul sokkal jobban szeretem szervezni is ezeket, mint korábban.

Blogturné Klub

Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni – hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.

A turné állomásai

09.07. Kelly & Lupi olvas

09.08. Betonka szerint a világ…

09.09. Dreamworld

09.10. Utószó

09.11. Csak olvass!

09.12. Readinspo

09.13. Olvasónapló 

09.14. Szembetűnő

09.15. Hagyjatok! Olvasok!

09.16. Zakkant olvas

09.17. Spirit Bliss Sárga könyves út

09.18. Könyvvilág

09.19. Insane Life

09.20. KönyvParfé

09.21. Könyv és más

09.22. Veronika’s Reader Feeder

09.23. Blogturné Klub

Nyereményjáték

Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha minden feladvánnyal megpróbálkoztok, esélyetek nyílik megnyerni valamely, bloggereink által felajánlott nyereménykönyvet. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Könyv-, kávé- és kisállatfüggő, rockzene hallgató bloggerünk számára blogja egyfajta stoptáblaként is szolgál, hogy felgyorsult világunkban, ne csak csekklistaként tekintsen várólistájára