A
félreértések néha egészen remek történetet képesek alkotni. A kulcslyukokon
keresztül pedig gyakorta többet látunk, mint sejteni vélnénk. Azt hiszem, ezt a
két magmondatot fogalmaznám meg a Kedves Mrs. Bird! olvasását követően – amit
persze a következőkben kicsit részletesebben is kifejtek.
A.J. Pearce: Kedves Mrs. Bird!
Fordította: Kiss Viktória
Csillagérték: 8
A
II. világháború Nagy-Britanniájában játszódó regény megmagyarázhatatlan okból
sejtette velem azt, hogy meg kell vele ismerkednem. Oké, persze…a történelmi
körítés, a női főszereplő és az újságírás is egyfajta mágnest jelentettek – bár
igazából, mire végre sort tudtam keríteni a történetre, nem nagyon emlékeztem a
pár hónappal azelőtt olvasott fülszövegre, úgyhogy derengőn egyfajta
kémregényre számítottam.
A
félreértés. Egyrészt – ami talán kevésbé érdekes – részemről: hiszen a Kedves
Mrs. Bird! igen messze áll a kémregénytől. De, mint említettem, ez az általam
szőtt félreértés, és a történet szempontjából a legkevésbé sem lényeges. Emmy
és az újsághirdetés esete azonban jóval fontosabb. Az 1940-es évek Londonjában
a huszonnégy éves Emmy Lake nagy álma, hogy haditudósító legyen, s láss csodát:
a London Evening Chronicle kiadója – pont, amikor mi olvasóként belecsöppenünk
Emmy életébe – épp gyakornokot keres. A fiatal hölgyemény azonnal izgatottá
válik, jelentkezik az állásra, s hamarosan a kiadó épületének kihalt, ötödik
emeletén találjuk magunkat, ahol ugyan nem a hirdetést közzétevő Mrs. Bird,
hanem a szerkesztő, Mr. Collins fogad bennünket. Néhány röpke oldallal később
kiderül a csíny: Emmy igazából nem az áhított haditudósítói gyakornoki állásra
jelentkezett, hanem a Woman’s Friend Henrietta Bird segít rovatának
gépíró-gyakornoki pozíciójára.
„A
falakat zord ábrázatú férfiak hatalmas portréi borították; kétszáz évnyi
szerkesztő nézett olajfestékkel meghúzott megvetéssel egy fiatal nőre a
kölcsönsapkájában, aki arról álmodozott, hogy tudósító lesz. Úgy éreztem,
valamelyikük pillanatokon belül ciccegni kezd.”
A
hasonló olvasói leveles magazinrészeket minden bizonnyal nem szükséges
bemutatni ebben a bejegyzésben. Az előző évszázad nyomtatott sajtójának –
főként a magazinoknak – állandó rovata volt az olvasói levelek és az azokra
érkezett szerkesztői/rovatvezetői válaszok közlése. A kérdések, az újság
tematikájától és/vagy olvasóközönségétől függően, szakmai vagy éppen személyes,
magánéleti jellegűek is lehettek. Manapság ezeknek a helyét a különféle fórumok
és online felületek vették át, de az 1940-es években még abszolút a fentiek
mechanizmusa volt általános és ismert, sőt, kedvelt is az olvasók körében. A
Woman’s Friend népszerűsége – mely nagyban támaszkodott a Henrietta Bird segít
rovatára – 1940-re csökkenni látszott, ennek hátterében pedig éppen Henrietta Bird
állt. A kompromisszumot nem ismerő, konzervatív Mrs. Bird kíméletlenül rostálta
az intim, túlságosan személyes hangvételű leveleket – melyek megválaszolása a
rovat tulajdonképpeni lényegét jelentette volna – s csupán a hagyományos,
hétköznapi üzenetek kaptak fényt a magazinban. Emmy ezen levelek válogatására
kapott jogosítványt, nagy pechjére azonban akaratlanul is végigolvasott néhány
olyan írást is, melyek rostálásra vártak volna…mit kezd egy fiatal nő olyan
sorstársai dilemmáival, melyek nem csak a levélíró, de az olvasó életét és
döntéseit is befolyásolhatják egy világháború kellős közepén?
Mielőtt
túlságosan átadnám magam a regény eseményláncainak kibogozására (ezt tegyétek
meg majd ti), inkább arról írok, hogy a Kedves Mrs. Bird! egy egészen kellemes
meglepetés volt számomra. A cselekmény nem túl bonyolult, a történelmi keret
valóban csak keretet nyújt és kevéssé törekszik a politikai és hadtörténeti
események bemutatására (nagyon helyesen, ha már itt tartunk). A szereplők
gyorsan beazonosíthatók: a kissé esetlennek tűnő főszereplő; a vele egy
lakásban élő legjobb barátnő; a barátnő tűzoltó udvarlója; a csak hírből
ismert, frontra vonult (ex)vőlegény; a házsártos főszerkesztő; a kedves, de
félénk munkatárs; a jófej főszerkesztő – és persze az ő váratlanul felbukkanó
unokaöccse. Az események mozgatórugói egészen emberközeliek: a lelkiismeret
kérdése, a segíteni akarás, a barátság és az önzetlenség, az összetartás és
összetartozás – és persze, egy kis romantika is megbújik a sorok között, olykor
direkt, olykor indirekt módon. S itt van az a bizonyos kulcslyuk, amire fentebb
már utaltam.
„Találja ki, miben jó ön, Miss Lake, aztán váljon még
jobbá!”
A
Kedves Mrs. Bird! cselekményének fő szála Emmy nyughatatlansága, amit
tulajdonképpen az egyik olyan olvasói levél idéz elő, melynek tartalma
kísértetiesen hasonlít a vele történtekre. Az olvasó erkölcsi segítséget,
tanácsot kér Mrs. Birdtől, ugyanis beleszeretett egy katonába, aki hajlandó
lenne vel megszökni. Emmy pár héttel korábban a vőlegényétől kapott levélben
szerzett tudomást róla, hogy kedvese a kiküldetése idején megismerkedett egy
lánnyal, akit időközben feleségül vett. Nem az olvasói levél írója és nem Emmy
története az egyetlen, s hasonló eset nem csupán a regény fikciójában történt
meg. Valójában sosem lehetünk affelől bizonyosak abban, hogy hányan hagyták
hátra korábbi életüket, s tűntek el a háború ködjében. A regény számomra e
tekintetben adta a legtöbbet: egy picit betekintést enged, vagy legalábbis
megpróbál rávilágítani, hogy milyen problémákkal kellett szembesülniük – a
magától értetődőn kívül – a hátország lakóinak, elsősorban az Emmy korában lévő
huszonévesekre fókuszálva, az érzelmi vetületet, az emberi kapcsolatokat, a
szeretet (a „szeretve levés”) és a szerelem utáni vágyat illetően. Hogyan
boríthatja fel egy világégés a fiatalkor hétköznapiságát és természetességét?
Felvállalhatjuk-e egyéni sorstragédiáinkat a nagy egészben? Hogyan formálja ez
a baráti kapcsolatokat? S felülírhatja-e bármi az igaz barátságot? A Kedves
Mrs. Bird! ezekre is igyekszik válaszolni – még akkor is, ha a gépírót nem
Henrietta Birdnek hívják.
Blogturné Klub
Amanda-Jane
Pearce eredetileg 2018-ban megjelent első regényében a II. világháború
Londonjába kalauzolja olvasóját. Ezen belül is egy női magazin
szerkesztőségében találjuk magunkat, ahol a konzervatív Mrs. Bird szigorúan
válogatja meg, milyen témájú olvasói levelekre válaszol rovatában. De vajon
hogy kerülnek be mégis kényes levelek a lapba? S melyek is pontosan ezek a
kényes levelek? Tarts a Blogturné Klub három bloggerével, járj utána a
rejtélynek, s a turné játékán megnyerheted a kötet egy példányát az Alexandra
Kiadó jóvoltából!
A turné állomásai
08.09. Szembetűnő
08.11. Pandalány olvas
08.13. Olvasónapló
Nyereményjáték
Mostani
játékunkban olyan regények nyomába eredünk, melyek történetének fontos
szereplője az újságíró vagy az újságírás. Minden állomáson találtok egy-egy
idézetet az adott könyvből. A feladatotok pedig az, hogy a könyv (magyar) címét
beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Furcsa
dolog ez, a napokat más emberek történetével körülvéve tölteni. Úgy érzem,
mintha a saját történetem mindeközben megrekedt volna.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése