Könyves raktárvásár a Líránál

...mikor még csak a lézengőket láttuk :)

Viszonylag nehezen veszem rá magam egy budapesti utazásra – csakúgy, mint a korai ébredésre, így én magam is meglepődtem, hogy május 18-án fél hatkor útra készen keltem. Rövid autózás után megérkeztem a dombóvári vasútállomásra, hogy egy fűtetlen kocsiban Kelenföldig suhanjak. Úgy gondoltam, semmi nem szegheti a kedvem, hiszen a Líra könyves raktárvásárára zötyögtem, ahol rengeteg könyv várt rám nagy-nagy kedvezményekkel. Kelenföldön megvártam Hajnit, s a meghirdetett tíz órás kezdés előtt három perccel besétáltunk a Líra udvarára.

A szerzeményeim :)

Az utcáról ekkor még úgy tűnt, nem lézengenek olyan sokan, pár lépés után azonban átértékeltük a lézengés fogalmát, hiszen beljebb egy igencsak szép tömeg várakozott a bejutásra. A kardigánomra rögtön nem is volt szükség, s rájöttem, hogy bár a dombóvári büfé zárva volt, így víz nélkül indultam útnak, az igazán nagy hiba volt részemről, hogy Kelenföldön (vagy igazából bárhol útközben, míg onnan a Lírához értünk) nem pótoltam a korábbi hibát. Egy fuvallatnak köszönhetően, lesifotó-készítés közben Blanka meghallhatta, ahogy erről beszélek. Nem sokkal később pedig meg is lepett egy nagy üveg ásványvízzel, amit ezúton is hálásan köszönök! Hamarosan - a napsütés és a tömeg fokozódásával - egy vízautomata is feltűnt az udvaron, gondolva a többi hozzám hasonló feledékeny várakozóra. A tömegben egyébként a Dreamworld blog Ramijával és az Egy meleg srác olvas blog Szilveszterével is sorsközösséget vállaltunk. Klassz volt személyesen is találkozni :)

 

Sorban a pénztárhoz

Nem igazán tudtam, mire számíthatok, de azt viszonylag gyorsan konstatáltuk, hogy a bejutás bizony nem lesz rövid mulatság. Az én Böszörményi Gyula dedikáláson edzett türelmemet viszont ez nem rettenthette meg. Nem voltunk túlságosan hátul, mikor megérkeztünk, így láttuk, hogy nagyjából hány embert engednek be egyszerre, meg azt is, hogy felesleges lenne többet, hiszen lehetetlenség lenne átlátni a választékot, bármennyire is hatalmas könyvtornyok csúcsosodnak a könyvmolyok előtt. Volt, hogy fél órán keresztül nem ment be senki, és közvetlenül az előttünk bejutó turnus után egy órát vártunk. Mivel ezt a napot alapvetően erre szántam, kevésbé a várakozás, inkább az egymást fűtő és hergelő emberek fárasztottak le. Így lényegében maga a bejutás is egy novellányi élménnyel szolgált, s mikor dél után pár perccel előttünk is megnyílt az út, hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a lehetőséggel. Egy nagy udvart képzeljetek el, egy naaagy sátorral, benne könyvkupacok a sátrat keretezve és középen sorokban. A kötetek nagyrészt tematizáltan vártak ránk tornyokban, a kevesebb példányszámosok gerinccel felfelé állítva. A sátor mellett egy keskenyebb részen a szépséghibás könyvek és nem könyves termékek voltak - bevallom, ezeket kevésbé vettem szemügyre, mert az egyik pénztár ezen a részen működött, és a tető miatt elég fülledt volt a levegő. Nem mondom, hogy a hosszas álldogálás közben nem fordult meg a fejemben, hogy mi van, ha semmit nem találok majd, ez a félelmem viszont gyakorlatilag az első könyvsoron végigsétálva elillant, s már azon kezdtem gondolkozni, mennyit is szántam maximum a „bevásárlásra”. Imádtam andalogni a sorok között, még akkor is mikor egy néni bokán vágott egy nagy táska könyvvel - persze, szigorúan a könyvek sarkos élével. Imádtam a bőséges választékot, a hihetetlen akciókat. A szépirodalom éppúgy jelen volt a kínálatban, mint a szórakoztató, a gasztrokönyvek, az ismeretterjesztők, a verseskötetek, a mesekönyvek és foglalkoztatók vagy épp a szakirodalom. A mesék, foglalkoztatók és gasztrokönyvek kivételével gyakorlatilag mindenből mazsoláztam. Így történt, hogy egyórás szemezgetés és felfedezés után végül húsz könyv került a kosaramba (illetve a Sorok Között blog Tibijének is vettem egy kötetet). A válogatás és véglegesítés után még egyórás pénztári sorban állás is várt ránk, amit nagyrészt árnyékban töltöttünk, s a kihelyezett raklap padoknak köszönhetően,  pár percre végre nyugalomba helyeztem hab testem.

Nem mondom, hogy nem tudtam volna még ugyanennyi könyvet bevállalni, utólag fáj is néhány kötet után a szívem, de nagyon-nagyon bízom benne, hogy lesz még lehetőségem újabb (és újabb) hasonló kirándulást tenni, mert ez bizony az a hely volt, ahol még órákat el tudtam volna nézelődni és még egy nagy kosarat megtölteni. Összességében tehát húsz kötettel bővült a könyvtáram, a kis pakkomat pedig a bolti ár kevesebb, mint hatodáért szereztem be (68 ezer forint helyett 11 ezerért). Mindezt keretezte egy két-két órás vonatozás meg egy csomó várakozás, de mivel nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok és ezt az egész napot a könyves raktárvásárra szántam, az elégedetlenség szó még csak fel sem merült bennem. Szóval, a magam részéről egy hatalmas mosollyal, picit lepirulva és sok-sok élménnyel (meg könyvvel) tértem haza. Köszönet a kiadónak a lehetőségért, köszönet a pénztáros segítőknek, hogy a pakolást gyakorlatilag azonnal magukra vállalták és türelmesek, kedvesek voltak! Azt gondolom, ez a nap szervezési szempontból is biztosan sok tapasztalattal zárult, mindent egybevetve, abszolút követendő példának tartom ezt az akciót. Nagyon várom a következő alkalmat!