David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

David Attenborough neve nem ismeretlen a hazai természetkedvelők körében, s talán elsősorban a felnőttkori munkái révén ismerik, ismerjük őt. A Park Könyvkiadó viszont bemutatja a híres természettudós fiatalkori éveit, amikor még az ismeretlen szigeteken és területeken segítette az állatkertek munkáit különlegesebbnél különlegesebb állatok begyűjtésével és az ott lakók életének bemutatásával. Az eredetileg 2017-ben megjelent Egy természettudós történetei Makovecz Benjamin fordításában 2019-ben jelent meg hazánkban.

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Park Könyvkiadó, 2019, 360 oldal

Fordította: Makovecz Benjamin

Csillagérték: 8

David Attenborough vitathatatlanul meghatározó a természettel és természetfilmmel valaha is kapcsolatba kerülő emberek számára. Elsősorban viszont nem (csak) emiatt foglalkoztatott, hogy megismerjem egy ifjú természettudós történeteit, inkább a kötet életrajzszerű volta vonzott – mint tudjátok, elég lelkes olvasója vagyok a műfajnak. Persze, az is nagyon hívogató volt, hogy a nevén és hatalmas elismertségén kívül nagyon keveset tudtam az e mögött rejtőző személyről. Azt viszont nem sejthettem előre, mennyi információval gazdagodom az 1950-es évek állatvilágával, felfedező útjaival kapcsolatban, no és természetesen, hogy egy új televíziós műfaj, a természetfilm megszületésének körülményeit is gyakorlatilag testközelből és első kézből követhetem végig. Irány az ismeretlen vadon!

@szembetuno_blog

Attenborough nevét még egészen fiatalon megismertem, mikor megleptek egy természetfilmmel. Nos, arra sajnos már nem emlékszem, ki volt az elkövető, viszont minden bizonnyal biztosra akart menni, mivel a borítón Sir David Attenborough neve díszeleg – elő is kerestem ezt a kazettát (durva, lejátszani sajnos már nem tudom). A híres természettudósnak ez már sokadik munkája, hiszen az ’50-es évektől kezdve fáradhatatlanul igyekszik nézői számára bemutatni a világ flóráját és faunáját. Az Állatkerti gyűjtőutakban pedig szerzőként visszapörgeti az idő kerekét, hogy egészen a kezdetekig vezessen vissza minket. Arra az időszakra, mikor maga a televíziózás is gyerekcipőben járt, ahol a műsorkészítők még csak a tapasztalat ingoványos ösvényén jártak. Mindeközben bolygónk is számtalan felfedezésre váró növényt és állatot tartogatott a világ modern felfedezői számára. Ekkoriban talált egy egészen egzotikus lehetőség egy húszas éveiben járó ifjú természettudósra, mely által nem csupán a Föld addig ismeretlen, vagy kevésbé ismert tájaira juthatott el, hanem az angol állatkertek lakóinak számát is különleges példányokkal gyarapíthatta. Nem mellékesen, mindezt meg is örökíthette a világ számára, megalapozva ezzel a természetfilm műfaját.

@szembetuno_blog

Kicsit idegenkedtem a könyvtől, sokkal lassabban haladtam vele, mint terveztem, viszont amint sikerült belehelyezkednem az elbeszélő nézőpontjába, érdekes kalandokban lehetett részem. Az áttörést, azt hiszem az elbeszélő ironikus megjegyzései hozták meg számomra. A kötet három gyűjtőutat mutat be, mindhárom más-más okból különleges és mind egy gyakorlatilag felfedezetlen területre vezet el bennünket. Van, amelyikben fontos szerepet kap az őshonos kultúra és társadalom, van, ahol a törvényi szabályozások nehezítik a körülményeket és van, ahol az időjárás. Akad célirányos utazás, melynek során egy (vagy több) bizonyos állat befogása játssza a prioritást, ezeket olykor megnehezítik a fenti körülmények, vagy épp maga a „zsákmány”, s természetesen akad jó néhány sikeres expedíció is, váratlan és csodálatos életképekkel. A kedvenceim között a pillangókról szóló elbeszélések és a tatuk utáni kutatás szerepelnek, de nagyon szimpatikus volt a könyv borítóján szereplő kép története mögé is belátni.

@szembetuno_blog

Az Egy ifjú természettudós történetei egészen különleges olvasmánnyá nőtte ki magát, noha sokáig nagyon idegennek éreztem az elbeszélést. A szerző, bár viszonylag gyorsan a történetek elmesélésébe kezd, s gyakran szól ki az olvasóhoz, mégis sokáig tartózkodónak, távolságtartónak tűnt. Ez számomra kezdetben kicsit rideggé és tárgyilagossá tette az elbeszélést, de ezt egyébként okozhatta az is, hogy a témában kevésbé vagyok jártas, így valamivel lassabban és nehezebben fogadtam be a „környezetet”. Összességében viszont hihetetlenül izgalmas volt végigkövetni ezt a sok-sok egymásra ható tényezőt, ami nem csupán egy televíziós műfaj, vagy egy állatkert életét befolyásolta. A kötet által megismerhetjük, hogy az elmúlt évszázad közepén mekkora rálátása volt/lehetett az embereknek az élővilágra – és milyen siker övezte, hogy addig ismeretlen tájakkal találkozhatnak egy természettudós kamerája által; hogy mekkora súlya és hatalma volt a televíziózásnak, s megmutatja, hogy a média mennyi klassz dolgot vihet véghez akár az állatvédelem, akár a növényvédelem, a felfedezések terén. A kérdés az, hogy mit kezdünk mindezzel a 21. században.