Bár
a december elmúlt már, a tél még javában tombol, így remélhetőleg ti is szívesen barangoltok még egy kicsit a
havas tájakon. Mauri Kunnas: Mikulás című gyerekkönyve 1981-ben jelent meg eredetileg,
hazánkban pedig a Kolibri Kiadó jóvoltából, Kovács Ottilia fordításában most vehetjük kézbe a csodás, új
kiadást.
Mauri Kunnas: Mikulás
Kolibri Kiadó, 2018, 48 oldal
Megszámlálhatatlan (általában amerikai családi) film témájaként
bukkan fel a karácsony és a Télapó/Mikulás/Karácsony apó személye, no és persze
az Északi-sark, a karácsonyi manók karácsonyi készülődése. Üdítő színfoltnak ígérkezett,
hogy a Mikulás történetét végre egy olyan interpretálásban olvashatjuk, mely
földrajzi voltából adódóan, a legközelebbről mutatja be, mi is történik
Lappföldön, hiszen a Mikulás című mesekönyv szerzője, Mauri Kunnas finn.
Forrás: pinterest |
Parázs vitákba nem mennék bele, hogy
Mikulás hova és pontosan mikor érkezik. Mióta egy csütörtöki napon (december
6-án) megszülettem, én biztosan tudom, hogy december 6-án a Mikulás hoz
ajándékot a csizmácskákba, kicsik és nagyok örömére, s azt is, hogy hozzánk
minden karácsonykor a Jézuska érkezik.
Számomra valahogy sosem okozott
különösebb gondot, hogy megértsem, nem mindenki így ünnepel – ebben talán némileg
a már említett amerikai filmek is hozzásegítettek. Az utóbbi évek emlékei közül
pedig mindenképp kiemelkednek azok a finn és lapp órák, melyeken a magyar szak
jóvoltából volt szerencsém részt venni, s egy finn oktatótól hallgatni, milyen
is a Mikulás - akarom mondani, milyen is Joulupukki.. Mauri Kunnas meséje pedig valahogy inkább ezeket az élményeket
elevenítette fel, mintsem a filmekben látottakat. Ebben a mesében ugyanis a
karácsonyi előkészületekbe és a fejvesztett utolsó előtti simítások kulisszái
mögé vezet minket a szerző, ugyanakkor Lappföld hétköznapjaiba is betekintést
nyerhetünk, mindezt pedig egy igazán szépen és hangulatosan illusztrált
mesekönyvben.
@szembetuno_blog |
A Mikulás kellemes karácsonyi olvasmány
volt számomra, viszont ennél – valamint a tényleg csodás és részletes
illusztrációknál – többet nem igazán tudok mondani róla. Persze, ez sem kevés,
egy csomó könyv még ennyit sem tudhat magáénak. Ugyanakkor nehezen tudtam
élvezni úgy a történetet, hogy a manólányok mint kiszolgáló személyzet vannak
jelen a mesében, minden izgalmas és előrevezető dolgot csak a manófiúk és
Mikulás visznek véghez. De talán nem is ez volt a legérthetetlenebb a
történetben: mégis miért lényeges, kinek a sütijéből kerül elő a mandula?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése