2006. július 9. a foci kedvelőinek, meg
úgy általában a sportág történelmének kitörölhetetlen emléke marad. A
világbajnokság döntőjének 110. percében (melyet Franciaország és Olaszország
válogatottja játszott, s végül ez utóbbi nyert) Zinedine Zidane szóváltást
követően lefejelte Marco Materazzit. Az olasz könyvet írt az esetről…
Marco Materazzi: Mit mondtam Zidane-nak?
Partvonal Kiadó, 2006, 112 oldal
Lassan tizenegy éve foglalkoztat a kérdés (na jó, nem ezen agyalok
éjt nappallá téve), hogy vajon mint laikus néző, aki éppen a nagyobb
sportesemények kapcsán vagyok hajlandó focit nézni, emlékeznék-e Materazzi
nevére, ha Zidane feje nem épp az ő mellkasát találja el az ominózus eset
kapcsán. Mindig arra jutok, hogy nem. Az is érdekes, hogy Zidane-nal kapcsolatban
ez a kérdés fel sem merül. Nyilván, tudom, ki ő. Mielőtt azonban belegabalyodnék a ki emlékszik kire kérdéskörébe,
rátérnék a könyvre (bár e rövid eszmefuttatás sem volt céltalan részemről…)
Fotó: AFP |
Semmi elvárásom nem volt a könyvvel
kapcsolatban, mikor nagyjából négy-öt éve megpillantottam egy online
könyvesboltban és kőkemény száz forintos áron megrendeltem. Elég mély nyomott
hagyott bennem a francia-olasz világbajnoki döntő – főként nyilván a már
számtalanszor említett eset miatt. Egyszerűen nem tudtam elképzelni (illetve
hát nyilván az embernek vannak sejtései), mi a fene hozhatta így ki a sodrából
a franciát. De abban biztos voltam, hogy bár alapvetően sportszerűtlenül
reagált és abszolút megérdemelt volt a piros lap, ugyanez a büntetés járt volna
Materazzinak is, nem csupán egy későbbi anyagi megrovás (vagy, ha nincs nyoma – mert nem halljuk, nem látjuk – akkor az
nem is sportszerűtlen?). Nem vártam sem magyarázkodást, sem épkézláb
elbeszélést, de hajtott a kíváncsiság.
A könyv nagy előnye, hogy villámtempóban
végig lehet rajta suhanni. Az is viszonylag egyértelmű, hogy bár a kötetet Materazzi
jegyzi, inkább egy átmulatott baráti összeröffenés felböfögött – viccesnek és
szarkasztikusnak szánt – kommentjeit tartalmazza. Az egész kötet inkább egy
brahi. Amolyan húzzunk le még egy bőrt az esetről jelleggel, olasz és francia
közéleti poénokkal tűzdelve. Tudom, az én humorérzékem kicsit fura, de valahogy
nem sikerült megnevettetnie. Pofátlan és arrogáns. Leginkább. S hogy
visszakanyarodjak a bejegyzés eleji szösszenethez: az eset mellett ez a könyv
is jól példázza, egyszerű nézőként miért is nem emlékeznék Marco Materazzi nevére. Mátrix ide vagy oda. A sportember nem itt kezdődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése