Az Értelem és érzelem – talán méltatlanul
– kevés szerepet kapó leányzóját, Margaret Dashwoodot helyezte fókuszba Julia
Barrett: A harmadik nővér című könyve, mely a Lazi Könyvkiadó gondozásában
2001-ben jelent meg hazánkban.
Eredeti megjelenés: 1996.
Hazai megjelenés: 2001.
Kiadó: Lazi Könyvkiadó
Fordította: Arbanász Ildikó
Téma, műfaj: Austen-folytatás
Terjedelem: 252 oldal
Csillagérték: 7
Fülszöveg:
A harmadik nővér folytatása Jane Austen
nagy sikerű regényének, az Értelem és érzelemnek. Az immár tizenhét éves
Margaret a legifjabb Mrs. Henry Dashwood három lánya közül. Irányító atyai kéz
és örökség nélkül ő is belép a vidéki társadalom szűkös világába. Annak idején
tanúja volt Marianne nővére lobogó érzelmeinek, vad vallomásainak és
kiábrándulásának a szerelemből, és látta, hogyan szenved Elinor, aki olyan
férfit szeretett, akit szava más nőhöz kötött. Lehetséges-e, hogy épp Margaret
kerülje el a nehézségeket, amíg megtalálja a szerelmet? Mindez kiderül ebből a
mesterien szövődő történetből, amely méltó módon állít emléket az egyik
legkedveltebb angol regényírónak.
Az Értelem és érzelem két zászlóvivő
hősnője, Elinor és Marianne árnyékában ott nevelkedik Margaret Dashwood, aki
látszólag vajmi keveset ad hozzá a történet előmeneteléhez. Persze, csak
látszólag…s ha jól megfigyeljük, a leányzó tökéletes egyesítője Elinor kimértségének
és nagy tudásának, valamint Marianne szeleburdiságának, a hagyományokat és
illemet gyakran áthágó jellemének. Austen valamiért – elsősorban talán gyermeki
mivolta miatt – kevés fényt irányított a hölgyeményre, ami Julia Barrettet arra
ösztönözte, gondolja tovább Margaret sorsának elejtett fonalát.
Julia Barrett Elinor és Edward, valamint
Marianne és Brandon ezredes házasságkötése után három évvel folytatja Austen
történetét. A cselekményfolyam egyenetlensége ellenére, a nyelvezet és a stílus
azonnal kellemes meglepetést okozott számomra, hiszen több alkalommal és a
történetben rendszeres visszatérőként üdvözöltem a Jane Austen stílusára emlékeztető
jegyek felbukkanását. A történet hullámzását talán épp ez okozta: nem sikerült
végig hozni az Austeni világot. Nagyon kellemes volt ismét találkozni Elinorral
és Marianne-nal. Azt hiszem, az Értelem és érzelem kedvelői közül rengetegen
elgondolkodtunk már azon, mi történhetett, hogyan alakulhatott a későbbiekben a
két nővér sorsa. Ebbe enged betekintést A harmadik nővér első néhány fejezete,
melyben ugyanakkor a szerző elkövette a minden bizonnyal legáltalánosabb hibát,
ami az Austen-folytatók szinte kivétel nélkül: története érdekében elkezdte
meghamisítani a szereplő eredeti karakterjegyeit. Nem is feltétlenül az
jelentette a problémát számomra, hogy Margaretet felülértékelte (például az apjával
való kapcsolatát illetően), hanem hogy a többi szereplőt részben „átalakította”.
Emellett – ahogy ez szintén szinte az összes továbbgondolás esetén igaz – a korabeli
társadalomkritika, a görbe tükör és az Austeni összetettség is elmarad (ez részemről egyébként már nem is
kívánalom).
Végeredményben Margaret története
kevésbé volt olyan lebilincselő, mint amilyen lehetett volna. A kislányból
fiatal hölggyé cseperedő legkisebb testvér tényleg hősnőnek rendeltetett, ám Barrett
története – a fentiek okán – nem tudott ebben megerősíteni. A cselekmény
sokszor érdektelenné, vontatottá vált, így nem tudom teljes meggyőződéssel
ajánlani. Ami viszont bizonyos, hogy Julia Barrett a jobb Austen-folytatók
táborát erősíti, s kellemes (kissé talán nosztalgikus) élményeket kelthet
azokban az olvasókban, akik nem túl nagy reményekkel viseltetnek, és nem Jane
Austent várják vissza a sorok mögül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése