Margaret Atwood 1985-ben megjelent
disztópiája számos színházi és filmes feldolgozás után idén ismét rendezői
kezekbe került. A szolgálólány meséje - a sorozat apropóján is - új külsővel
jelent meg nemrégiben a Jelenkor Kiadó gondozásában. Miben rejlik a történet
sikere? Milyen mesét tár elénk a Szolgálólány? A Blogturné Klub hat bloggere
most arra vállalkozik, hogy bemutassa Nektek a könyvet, Gileád állam működését
és eszméit. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a Kiadó által
felajánlott nyereménykönyv egyikét!
Eredeti megjelenés: 1985.
Hazai megjelenés: 2017. (2006.)
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Fordította: Mohácsi Enikő
Téma, műfaj: disztópia, női sors
Megrendelhető: ITT
Terjedelem: 480 oldal
Csillagérték: 10
Fülszöveg:
Fredé
hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők
töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő
és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási
fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a
termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két
éven belül teherbe essenek a ház urától – a féltékeny, ám gyermekre vágyó
Feleségek irigy pillantásaitól kísérve. Fredé a Parancsnok házában igyekszik
belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és
mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a
Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a
szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé
akkor sem mondhatna nemet, ha akarna. Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió
egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a
szaporodás szolgálatában állnak. A szerző „ellenjóslat”-nak nevezte regényét,
mondván, ha ez a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni. A mára
klasszikussá vált kultuszregényt 1986-ban Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig
megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat; több mint negyven nyelvre
lefordították, és számos filmes és színházi feldolgozás után 2017-ben
tévésorozatot is bemutattak belőle.
Illusztráció |
Bár A szolgálólány meséje már 1985-ben
megjelent, egészen mostanáig nem ismertem a történetet. Most viszont nagyon
vártam, hogy végre olvashassam. Szigorúan: előbb a könyv, aztán az új sorozat. A
kísértés persze nem volt csekély, a film és az új megjelenés miatt több cikk is született olyan újságíróktól és bloggerektől, akiknek véleményét szívesen olvastam
volna. De minden újdonságot, minden benyomást a saját élményeimből szerettem
volna felépíteni, nem akartam, hogy bármi befolyásoljon. Úgy éreztem, ez a
könyv valamiért fontos lesz számomra. S, lám…
"A bratyizni, idegen szóval fraternizálni, azt jelenti: fivérként viselkedni, testvériesen bizalmaskodni. Ezt Luke mesélte. Azt mondta, nincs női megfelelője abban az értelemben, hogy nővérként viselkedni. Esetleg a latin alakjából kiindulva hangozhatna úgy: szororizálni."
Illusztráció |
Nem könnyű a történetről írni. Illetve
de: nagyon is könnyű lenne egy szétszórt darabkákból álló bejegyzést, ami kifejti
és véleményezi azt a sok réteget, amit ez a mese érint. A szolgálólány meséje
egy disztópia, ami olyan világba kalauzol, melynek eszméit morzsáiban mintha ma
is tapasztalnánk. A felismerés némileg félelmetes. Gileád államban a nők
szerepköre egyszerű szülőgépezeti pozícióban rögzül, nem végeznek és nem is
végezhetnek semmiféle munkát, nem lehetnek hobbijaik, gyakorlatilag nem
rendelkezhetnek saját maguk felett. Szellemük nem szállhat szabadon, testüket
pedig a Parancsnok birtokolja. Feladatuk, hogy a jövő letéteményesei legyenek,
azaz beteljesítsék az egyetlen női princípiumot: vagyis, hogy életük során
minél több utódot hozzanak világra. A nevelés már nem feladatuk, s feleségként
sincs szükség rájuk. Az abortusz bűncselekmény. Az utódnemzés gépies
rutinfeladat. A parancsnoknak, feleségének és az aktuális szolgálólánynak
egyaránt. Fredé egy a szolgálólányok sorában, az ő elbeszéléséből ismerhetjük meg
Gileád állam – cseppet sem harmonikus – hétköznapjait.
"...akaratlanul is nyíltan megbámuljuk a várandós nőt, az ujjunk bizsereg, szeretnénk megérinteni. Varázslatos jelenség számunkra, irigységünk, vágyakozásunk és sóvárgásunk tárgya. Ő a zászló egy hegytetőn, az áhított cél, jelképe annak, hogy mi is üdvözülhetünk."
Illusztráció |
A történet abszolút gondolatébresztő, s sokat
morfondíroztam rajta, melyik elemét emeljem ki, hogy – lehetőség szerint –
minél kevésbé heves vérmérsékletű írás szülessen arról, mennyi és milyen szintű
párhuzam állítható a disztópia és napjaink diszkriminatív megnyilvánulásai
között. Alapvetően sosem szerettem volna a blogon politikával foglalkozni, nem is tervezem a továbbiakban sem...de az, hogy egy több, mint harminc éve született disztópiából napjaink nőkkel kapcsolatos mantráit olvashatjuk ki, nos...az némileg...elgondolkodtató. Számos példa sorolható, kezdve az állandóan visszatérő áldozathibáztatástól,
az abortusz és a nők jogainak kérdéskörén át, egészen az olyan triviális – és 21.
századi szemmel, lássuk be nevetségesen maradi hozzáállásig – miszerint a nő
nem tud önállóan véleményt formálni, vagy ha igen, akkor nyilvánvalóan egy
férfi irányítja. A történet – részben és egészében – érinti ezeket a kérdéseket.
Tanulságos. Nem csak a nemi hierarchiával foglalkozó elemek összehasonlítása,
de maga az államszervező ideológiáé is. A szigorú, a hétköznapi életet is
befolyásoló szabályok, a minden érzelmet nélkülöző emberi kapcsolatok, a csak
az utódlásra szorítkozó testiség, amit – mint más ideológiáknál oly gyakran –
az előkelő rétegek magától értetődően megszegnek.
"Szokás szerint nem vettünk tudomást arról, ami körülöttünk zajlott. Nem tudomást venni nem egyenlő a tudatlansággal: meg kell dolgozni érte."
Fredé több szempontból is kilóg a
sorból, s nem csupán azért, mert őt ismerhetjük meg leginkább. Karaktere
némileg ellentmondásos, hiszen maximálisan tisztában van a rendszer
abszurditásával, nosztalgiával emlékezik korábbi életére; párjára, akire
mindvégig egyenrangú félként tekintett, s akiről a „rendszerváltoztatáskor”
kiderült, nem viszonozza ezt a kapcsolati viszonyt, egyik napról a másikra
alkalmazkodott, s kezelte Fredét alattvalóként. Szolgálólányként parancsnoka
bizalmába fogadja, megmutatja Fredének az előkelő férfiak világát. Ezekből az
elbeszélésekből tűnik ki, hogy az érzelemmentesen statikus világ sok esetben
lelkileg éppúgy megtöri a férfit, mint a nőt. Esetükben az történik hogy az (anyagi) jólét felülírja a (szellemi, érzelmi) "jól létet", gyakorlatilag utóbbit odadobják a társadalomban biztosított pozícióért cserébe. Fontos tehát, hogy mint mindig, itt is érdemes az
érem mindkét oldalát megfigyelni, s nem elhamarkodottan általánosítani.
Illusztráció |
"Tárolóedények vagyunk, csupán a belső szerveink fontosak számukra. A külsőnk felőlük kiszikkadhat, megráncosodhat, akár a dió héja."
A szolgálólány meséje talán nem a
legolvasmányosabb történet, amivel valaha találkoztam. Kifejezetten lassú
folyású, a könyv elején határozottan úgy éreztem, az elbeszélő indokolatlanul
sokáig lebegteti „világának” bemutatását. A hangulat szinte végig komor és
nyomott, viszont az olykor-olykor megcsillanó szarkazmus és (ön)irónia üdítően
hat. Talán emiatt, talán azért, mert a monotonitás mellett (illetve annak
ellenére) mégis olyan kristálytisztán rajzolódik ki a sokrétű lényegiség, nagy
hatással volt rám ez a könyv. Minden nőnek erősen ajánlott. És a férfiaknak is.
Blogturné Klub
A turné állomásai
06.23. - Szembetűnő
06.25. - Sorok között
06.27. - Kelly&Lupi olvas
06.29. - Always Love a Wild Book
07.01. - Deszy könyvajánlója
07.03. - KönyvParfé
Nyereményjáték
Margaret
Atwood regénye olyan nagy hatást gyakorolt az irodalomra (is), hogy felkerült
az “1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz” listájára. A könyv
megjelenésének évéből, 1985-ből további tizenkét kötet található ezen a listán,
mi pedig arra invitálunk Titeket, hogy ismerkedjetek meg ezekkel is. Minden
állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet valamelyik 1985-ben megjelent
regényből, a feladatotok pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába
a könyv szerzőjének nevét!
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A feladvány:
A csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése