„–
Kérem a tisztelt társaságot, hogy haladjunk tovább – kántálta kissé ingerülten.
–
Vonaton vagyunk, és itt a menetrend igen szigorú.”
Az
Ármány és kézfogó briliáns függővége után ismét visszatérhetünk a történetbe,
hiszen annak egy kis szelete (amiről ebben a részben kiderül, hogy cseppet sem
jelentéktelen), jelesül Mili Marosvásárhelyre utazása mindeddig ismeretlen volt
számunkra. Főhőseinket ismerve sejthető, hogy itt bizony nem egy szimpla és
eseménytelen vonatozásról van szó…és milyen igazunk van! Az Ármány és kézfogó
cselekményébe Mili szökése és a Pilisy-házba való eredményes besurranása után
kapcsolódunk be. Richárd hihetetlen gyorsasággal érkezik a helyszínre, és
azonnal a keleti indóházba viszi a lányt. Ha emlékeztek még, minek és kinek
köszönhetően jutott be Hangay kisasszony a tiltott ajtók mögé, akkor tudjátok,
a vonatra feljuttatni a hölgyeményt, elég lehetetlen vállalkozás. Ez viszont jó
alkalmat teremt számunkra, hogy bepillantsunk a korabeli divat és ruhavásárlás
kulisszái mögé. S végtére, Mili hamarosan ismét ott áll a keleti indóházban,
ahol kezdetét veszi első igazi nyomozása – bár erről akkor még nem tud.
„A
szoknya, ezt már megtanulhattam volna, igazán különös ruhadarab: nem csupán a
női lábakat takarja, és vonzza a férfi tekinteteket, de olykor tökéletesen
bedugítja az „erősebbik nem” fülét, különösen, ha az említett ruhadarab
viselője oly dologban szólal meg, amihez a férfiak szerint a nőknek semmi köze.”
De
csitt! A cselekményleírást itt be is rekeszteném. Fordulatokban és nyomozásban
nincs hiány, és természetesen a csípős és szarkasztikus Mili – Richárd
párbeszédeknek sincs híján az elbeszélés. Külön izgalom, hogy a fő detektívet
ebben a történetben Mili alakítja, ráadásul nem is akárhogy! Hangay kisasszony
nyomozása ugyanolyan lebilincselő megfigyelést folytat, mint a báró. S ahogy
Ambrózy nyomozásainál már-már nélkülözhetetlen Mili jelenléte, úgy mindez
fordítva is igaz. Szerintem nagyon ütős lett a tettes leleplezése, aminek külön
színezetet adott, hogy mindenki kétkedve fogadta: ugyan, mit tudhat egy nő?
Imádom a sztereotípiadöntögető sztorikat, ráadásul – sajnos – még napjainkban
is általános az a hozzáállás, amivel bő száz évvel ezelőtti Milihez viszonyulnak.
Ébresztő!
„–
Szeretem ezt a várost – jelentette ki Bali Mihály, aki velem együtt hagyta el a
hálókocsit.
–
Habár itt még nem akasztottam soha.”
Talán
ez a kisregény valamivel sötétebbre sikerült, mint a Beretva és tőr, de ismerve
az Ármány és kézfogó további cselekményét, annyira nem meglepő. Ami viszont
kicsit igen (bár elképzelhető, hogy a történetbe szerelmesedve nem tűnt fel
eddig), az a groteszk humor kiválósága – itt utalnék a cím „bitó” elemére.
Kéretik az olvasótól a hóhért kellő komolysággal kezelni! Nem tagadom, hogy
egyre nehezebben fogalmazom meg a gondolataimat az Ambrózy sorozattal
kapcsolatban, mert folyton attól tartok, önismétlésbe bocsátkozom. De végül is:
miért lenne az baj? Nem tudok betelni sem a szereplőkkel, sem a történelmi
korral, sem a koncepcióval, sem a sztereotípiadöntögetéssel, sem a nők
társadalomtörténeti ábrázolásával, sem a rengeteg történeti utalással, sem a
valós és fiktív szereplők okos kombinálásával, sem a lábjegyzetekben megbúvó
apró elbeszélői játékokkal és kikacsintásokkal (és igen, még folytathatnám a
sort). Egyszerűen nem szeretném, ha ez a sorozat véget érne, ez a kisregény is
annyira jól példázza számomra, hogy igenis létezik a jó magyar történelmi
krimi, hiszen itt van, itt forgatom a kezemben és profi és imádom!
Idézetek
"– Dejszen ez az
a kisasszony, aki múlt vasárnap estve valami költőnővel járt itt – mutatott rám
a cselédlányok egyike. – Aztán meg úgy eltűnt, mint polgárjány szemérmessége, ha
huszárezred jő a városba."
"Egy nő számára a
vásárlás, különösen, ha a megfelelő toalettről van szó, szent és igen komoly
dolog, amit sosem szabad elkapkodni."
"Bocsásson meg,
hogy bátorkodom emlékeztetni kegyedet, de az úri leányok toalettjéhez úgy hozzá
tartozik az ékszer, miként konflislóhoz a füle… Már elnézést a profán hasonlatért."
"CIWL típusú,
három egyágyas és két kétágyas kabinnal, valamint a két végén egy-egy, külön a
hölgyek és urak számára felszerelt, menet közben is használható illemhellyel
ellátott, vaskerekeken gördülő álomház."
"Hagyja már
békiben a fenn meg a lenn lakókat, hisz ami magával történt, az nem teológiai
katasztrófa, csupán
közönséges rablótámadás."
"– Az bajos lesz
– sóhajtottam –, mivel az én igazolványom egy 189
centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám
hercig bajuszt viselő, gesztenyebarna szemű férfiú,
kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor
göcsörtös, durva tölgyfabunkóvá változik."
"Ha két szív
egymásnak teremtetett, elég egyetlen szikra,
ami akár a mozdony
kéményéből is kicsaphat…"
"Ambrózy bárónak
újra sikerült egyetlen gondolatmenettel előbb porig aláznia, majd az egekbe emelnie,
nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogy az
összecsókdosást és a szemkivájást mely sorrendben hajtsam végre
rajta."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése