Az
Ad Librum gondozásában jelent meg V. Kiss Orsolya kisregénye, A herceg fekete
lovon érkezett. A csodaszép borító, az ötletes cím és a fülszöveg egyaránt
felkeltette a figyelmem a könyv iránt. Újabb – számomra eddig – ismeretlen
szerző könyvének értékelése a blogon!
V. Kiss Orsolya: A herceg fekete lovon érkezett
Ad Librum, 2016, 180 oldal
Csillagérték: 8
A
magyar irodalomban egyelőre még gyerekcipőben jár a domestic noir műfaja. E
történetek központjában egy olyan - általában női - karakter áll, aki
bántalmazó kapcsolatban él, bár sok esetben ez a bántalmazás inkább lelki
természetű. V. Kiss Orsolya kisregénye egy hasonló problémával szembesíti
főhősnőjét, Jankát. Bár a történet számomra inkább a new adult elemeit
tartalmazza, részleteiben néhol kerülgeti a domestic noirt is.
A
könyv terjedelméből ítélve, egy egyszerű chick litre számítottam. Ezt az első
fejezetek némileg alá is támasztották. Janka a harmincas évei küszöbén,
felszolgálói munkáját élete középpontjába helyező egyedülálló fiatal nő, aki
bizony már izgatottan várja, hogy a nagy ő betoppanjon az életébe.
Egyedülállóságára némileg nyomasztóan hat, hogy legjobb barátnői szinte mind
elköteleződtek már. Egy szép napon - nyitás előtt - egy férfi lép be Janka
munkahelyére, kávét kér - borravalót nem hagy, amivel fel is bosszantja a
pincérnőt. Pár nap múlva egy kisebb társasággal tér vissza. Ekkor derül ki a
titokzatos és cseppet sem szimpatikus idegenről, hogy ő Dávid, a zenei élet
hihetetlenül népszerű és rajongott alakja, akiért odavan a bulvár - és
természetesen a fiatal hölgyemények is. Bár Jankát ennyi még nem igazán győzi
meg a férfi jó modoráról - tekintve, hogy az ismét borravaló nélkül távozik az
étteremből. Nemsokára azonban visszatér, s randira hívja Jankát. Az események
ettől a ponttól pedig irreális gyorsasággal pörögnek fel. A lány másnap már
Dávidnál ébred, a férfi napokon belül a bulvárnak is bemutatja Jankát, sőt,
biztatva arra, hogy hagyja ott felszolgálói állását, saját stábjában kerít neki
állást. Janka egyre ritkábban keresi barátnőit, Dávid gyakorlatilag alig
észrevehető kis lépésekkel teljességgel kisajátítja magának a lányt. Mindez
pedig az első pofonban új fordulatot hoz kettejük kapcsolatában...
Illusztráció |
Nehezen
eszméltem a történetre. A cselekményfolyam nem is nagyon hagyja, hogy
tudatosuljon, megpihenjen az olvasóban a sztori. Az egyik pillanatban még azon
mérgelődöm, milyen kapcsolat az, ahol a pár ismert tagja mindenféle felvezetés
vagy megbeszélés nélkül betuszkolja néhány hetes kapcsolatát egy celebpartira,
a másik pillanatban Janka baráti társaságából kiszakítva ül otthon, dühösen
várva barátját, aki nem veszi fel a telefonját, a harmadikban pedig már
elcsattan egy pofon. Ezt persze előnyére is lehet írni a kötetnek, viszont
engem érdekelt volna a lelki háttér (azon túl, hogy Janka
dühös/csalódott/izgatott), meg alapvetően a kapcsolat kialakulása,
kibontakozása is, ami szerintem elnagyoltan jelenik meg a történetben. Nem
mondom, hogy elképzelhetetlen számomra, hogy egy harmincéves nő annyira eltelik
a szerelemtől, hogy közben nem tudatosul benne, hogy teljesen kisajátították,
de van ebben valami hihetetlen is. Viszont nem ez a regény témájának
legmeredekebb eleme, hanem az, hogy sok-sok olyan celebritás, vagy civil férfi
szaladgál az utcákon, akiknek meggyőződésük, hogy megtehetik azt, hogy a nőt
ide-oda rángassák, kisajátítsák, lelki vagy fizikai terrorban tartsák, ráadásul
mindezt úgy, hogy tettükért semmiféle számonkérés nem vár rájuk. Sőt, adott esetben
jogi szakértők, menedzserek dolgoznak azon, hogy mindenféle
háttértevékenységgel elérjek: az áldozat ne beszéljen! Ha viszont kipattan a
botrány, sokszor egyszerűbb az áldozatot hibáztatni: miért nem hagyta el, ha
egyszer a pasi megverte? Ez az általános közvélekedés. Az valahogy
kevesebbekben merül fel: hogy vette a bátorságot az a lény (a férfi és ember
ebben az esetben szóba sem jöhet), hogy kezet emeljen egy nőre? Még csak azt
sem kell hozzátenni, hogy egy nőre, aki szereti/mindent megtesz érte. Egy nőre.
Egy emberre. Mi joga van hozzá? Miért nem a tettest ítéljük el, ha már minden
áron ítélkezni akarunk?
V. Kiss Orsolya |
A
herceg fekete lovon érkezett amilyen rövid terjedelmét tekintve, olyan fontos
témát boncolgat – és inkább a témaválasztás az erőssége, mintsem irodalmi egyedisége.
Rengeteg kérdést érint, igazi gondolatébresztő, érzékenyítő könyv, ami a
párkapcsolaton belüli bántalmazás, az áldozathibáztatás mellett olyan
hétköznapi témákat is érint, mint a szingliség, az elköteleződéstől és az
újrakezdéstől való félelem, a barátság vagy a felnőtt anya-lánya kapcsolat.
Sajnos, nem fektet mindegyikre ugyanakkora figyelmet, de talán megbocsátható,
hiszen a könyv fókusztémája így is rengeteg elgondolkodtató kérdést hagy az
olvasóban, pedig „csak” kapargatja a felszínt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése