Carrie Snyder: A futónő

A 20. század nagy változást hozott a nők életében. Nem csupán a mindennapokban, de olyan fórumokon, eseményeken is, mint az olimpia. Carrie Snyder 2016 tavaszán megjelent regénye e perspektívából ad ízelítőt. A futónő a Libri Könyvkiadó gondozásában már magyarul is olvasható.

Carrie Snyder: A futónő

Eredeti megjelenés:

Hazai megjelenés: 2016.

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Fordította: Csáki Judit

Téma, műfaj: női sors

Megrendelhető: ITT

Oldalszám: 372 oldal

Csillagérték: 10

Fülszöveg:

Aganetha Smart, a 104 éves egykori olimpikon futónő elfeledve él egy nyugdíjas otthonban. Győzelmével annak idején mindenkit lenyűgözött: a kanadai versenyző abban az évben nyert aranyat, amikor először szerepelhettek női atléták az olimpián. Sorsát azonban legalább ennyire meghatározták az első világháború komor évei, valamint vágya, hogy szembeszálljon korának konvencióival. Egy napon két idegen keresi fel, akik dokumentumfilmet készítenek a régi idők női sportolóiról. A múlt eseményeit megismerve lassan megértjük, miként segített az aranyérem Aganethának megszabadulni a titkokkal terhelt családi ház béklyóitól. Ám a hajdani bajnoknőnek még egy kihívással szembe kell néznie: a filmesek talán nem is azok, mint akiknek mutatják magukat…Carrie Snydert valós történelmi helyzetek inspirálták, hogy megírja fordulatokban gazdag regényét, a becsvágy és a női emancipáció történetét, amelyből kiderül, hogyan képes határait átlépve a saját életét élni egy nő.

Illsuztráció

Manapság természetesnek tűnik, hogy szinte minden sportágnak van női szekciója. Léteznek és - ami talán fontosabb - létezhetnek hivatásos (profi) női sportolók, akik megmérettethetik magukat nemzetközi versenyeken. Nem volt ez mindig így. Általában bele sem gondolunk, milyen rögös út vezetett a nők számára addig a pontig, míg például a sportban képviseltethették magukat, és hogy mennyi küzdelem van abban a mai napig, hogy létjogosultságukat elismerjék. Elsiklunk efelett. Mert hát alapvetően mégiscsak azt vesszük természetesnek, hogy mindenkinek joga van, hogy azzal foglalkozzon (profi szinten is), amiben tehetséges. 

"A teljesítményem annyi, hogy elég sokáig éltem ahhoz, hogy lássam, amint eltűnik az életem. Ki írja meg a nekrológomat? Nem mintha nagyon izgulnék emiatt. De azért kérdés."

Illusztráció a könyvhöz
instagram, @dilemserbest

Sokszor elcsodálkozom az olimpiai bevonulások közben. Még úgy is, hogy próbálok folyamatosan tájékozott lenni a nők aktuális helyzetével kapcsolatban. Összeszorul a torkom, mikor a kommentátor közli, hogy ez az ország most második alkalommal küld női olimpikonokat a versenyre. Ne menjünk bele a kulturális különbségekbe, nem is ide akarok kilyukadni. Jóval inkább arra, hogy miközben ezek a nációk felvonulnak, elképzelek egy csupa férfiakból álló olimpiát. Aztán meglátok köztük néhány nőt, a rájuk szegeződő "ti meg mit kerestek itt?" szempárok kereszttüzében. Elképzelem a rájuk nehezedő nyomást, meg az örömöt, amit a dobogó legfelső fokán sportáguk első olimpiai bajnokaként érezhettek - meg a félelmet, hogy milyen beszólások érik őket azután. Jóval több volt az annál, mint egy arany (vagy tulajdonképpen bármilyen színű) érem. Hosszú út vezetett odáig. Carrie Snyder regényében hasonló utat mutat be Aganetha Smart fiktív élettörténetével.

"Az agy egyszerű szerkezet.

A legrégibb, legvadabb dalokat játssza a legjobban."

A kötet számomra nem szép borítóval jelent meg
(nem csak nálunk, máshol sem),
ez viszont kifejezetten tetszik :)

A kötet cselekménye egyszerűen zseniális! A történet elején megismerünk egy 104 éves nénikét, aki békésen tölti unalmas napjait egy nyugdíjas otthonban. Aganetháról azonban kiderül, hogy olimpiai bajnok futónő, s egy szép napon két titokzatos idegen megszökteti őt az otthonból. A történet ezután két szálon fut. Míg a regény végére összeáll, ki is ez a két fiatal és mit akarnak az idős asszonytól, megismerhetjük azt az utat, amit Aganetha végigjárt - egészen az olimpiai dobogó legfelső fokáig. Mindezt Snyder hihetetlenül bravúros stílusban tárja elénk. Nem elég, hogy a két szál csak a végén forr egybe, részesei lehetünk egy sporttörténeti barangolásnak, ráadásul a könyv fókuszában egy szerethető, lehengerlő humorral rendelkező hölgyemény áll, aki az első pillanatoktól levett a lábamról. Aganetha az a tipikus nénikarakter, akinek egy-egy megszólalásakor egyszerűen borulsz a nevetéstől - ezt pedig ő is tudja! De nem csak a humor játszik főszerepet. Végigkövethetjük a kis Aganetha gyermekkorát, a féltestvérekhez és édestestvérekhez való viszonyát. A szerző ezáltal a korabeli családmodellt, a családon belüli hierarchiát is érzékletesen ábrázolja, bemutatva egyúttal olyan társadalmi jelenségeket, mint a korai gyermekhalandóság, a gyermekágyi láz és ezek hatásait a családok további működésére. Aganetha gyermekkora nem felhőtlen, mint ahogy az olimpiai kvalifikációig sem vezetett tükörsima út. Nagyon tetszett a korabeli viszonyok, a sportolónők vállára nehezedő extra súly megjelenítése. Egyszerűen nem lehet nem beleérezni a helyzet abszurditásába (ami persze már a mi gondolkodásunknak abszurd).

Carrie Snyder dedikálja könyvét

"Az emberek, akiket szeretünk, csalódást okoznak, tudod, Aganetha. És ezért nem szabad kevésbé szeretnünk őket. Talán inkább jobban kell szeretnünk őket."

Carrie Snyder  emlékezetes pillanatokat szerzett számomra, amivel nem kicsit sikerült meglepnie. A futónő kis mozaikjait érzékletesen keverte össze és varázsolta aztán kerek egésszé, mindezt pedig nagyon olvasmányos, lebilincselő stílusban. Örültem, hogy bár maga A futónő története fiktív ugyan, az író utószavában kitér a kanadai futás korabeli valós eredményeire is. Ez a kis adalék valahogy még inkább megerősítette a regény jelentőségét. A kacagtató kis kommentek, gondolatfoszlányok kezdetben váratlan, később pedig elvárt felbukkanásaira mindig örömmel gondolok vissza, akárhányszor elsiklik majd a tekintetem a könyvespolcon a kötet gerincén. Szerintem, ez mindent elmond arról, mennyire kedveltem Aganetha Smart történetét.

"Ne a közelgő éjre gondolj, 

hanem a napokra, amelyeket együtt megéltünk."