Borítóleleplezés - Blackmoore

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában várhatóan 2016 őszén jelenik meg Julianne Donaldson legújabb regénye, a Blackmoore. Nézzétek meg a csodaszép borítót, extraként pedig olvassatok bele a könyvbe!

Julianne Donaldson: Blackmoore

Eredeti megjelenés: 2013.

Várható megjelenés: 2016. ősz

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Fordítja: Molnár Edit

Téma, műfaj: romantikus

Moly: ITT

Előrendelhető: ITT

Oldalszám: 344 oldal

Fülszöveg:

Kate ​​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond. Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért. Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt. Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani? Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.

Az írónőről

Julianne Donaldson a nagysikerű Edenbrooke szerzője. Angol szakon végzett, ezután döntött úgy, hogy írásra adja a fejét. Salt Lake Cityben él férjével és négy gyerekével, de minden alkalmat megragad, hogy Angliába utazhasson. További információ: www.juliannedonaldson.com. 

A borító

Exkluzív részlet

„– Mindenkit kikosarazok, aki van olyan bolond, hogy megkérje a kezem. Hány ajánlatot kell visszautasítanom, hogy a mama végre elfogadja, soha nem megyek férjhez?

A mama némán, összehúzott szemmel billentette oldalra a fejét, és hosszasan méregetett. Remegett a kezem, tüzelt az arcom.

– Hármat – mondta végül a mama közönyös hangon. Azzal ismét a tükör felé fordult.”

„Az ormótlan épület sötét kövekből és magas falakból emelt horgonyként kapaszkodott a világ peremén, az óceán és a láp találkozásánál. Mindig is ilyennek képzeltem Blackmoore-t – a sötét köveket, a csúcsos tetőt, a kémények lépcsőzetes sziluettjét –, amit azonban a gondolataimban légüres tér vett körül. Most kiderült, hogy a derengő monstrum a sötét égbolt és egy, az óceán hullámai által ostromolt kopár szikla között foglal helyet. A gerincemen végigfutó borzongás nem csak a hideg szélnek és a finom sós permetnek volt köszönhető. Ezt a házat a benne uralkodó zord hangulat tette igazán kézzelfoghatóvá. Olyan volt, akár egy kőkísértet.”