Nicholas Sparks: Engem láss

Nicholas Sparks milliók szívét meghódította már, és csalt könnyeket a szemükbe. A Blogturné Klub tavaszi, öt állomásos Nicholas Sparks turnéján két könyvét is megismerheted. Ismerd meg velünk Te is Az utolsó dal és az Engem láss című könyveit, és ha ügyesen játszol, a Te polcod is Sparks könyvvel gazdagodhat! Egy turné, dupla élvezet!

"A szivárványt általában nagy vihar szokta megelőzni."

Nicholas Sparks: Engem láss

Eredeti megjelenés: 2015.

Hazai megjelenés: 2016. április 14.

Kiadó: General Press Kiadó

Fordította: Gömöri Péter

Műfaj, téma: regény, romantika, krimi

Megrendelhető: ITT

Oldalszám: 576 oldal

Csillagérték: 8

Fülszöveg:

Colin és Maria útja egy éjjel, a szakadó esőben keresztezi egymást. Olyanok, akár a tűz és a víz: a fiú megannyi rossz döntése, erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a helyes úton maradjon, a lány azonban le sem tért róla: maga a megtestesült józanság, mértékletesség, és szinte csak a munkájának él. A viharos, váratlan találkozás mindkettejük sorsát megpecsételi, és hamarosan rájönnek: egész életükben másra sem vágytak, csak egymásra. Bimbózó szerelmüket azonban igencsak próbára teszi, amikor felbukkan valaki Maria múltjából. Fenyegető üzenetei fenekestül felforgatják a két fiatal mindennapjait. Vajon ily nehéz időkben is képesek megőrizni szerelmüket, vagy a bosszú lángjai elemésztik a kettejük között kialakult köteléket? Nicholas Sparks legújabb, mély érzelmekkel és borzongással teli regényének lapjain egy férfi és egy nő egymásra találásának lehetünk a tanúi, összefonódó sorsukban lépten-nyomon megmutatkozik a szeretet, a szerelem és az összetartás ereje. Maria és Colin pedig arra is ráébred: ahhoz, hogy a másik fél valódi énjét megismerjük, a szemünk helyett a szívünkkel kell látnunk.

Nicholas Sparks. A romantikus irodalom koronázatlan királya. A szerző regényeivel csak az elmúlt egy évben kezdtem el ismerkedni, eddigi összes - hozzá fűződő  - olvasmányélményem beszámolójában szinte kivétel nélkül megemlítettem és kiemeltem azt a nagyon finom érzelmi sokszínűséget, mellyel a szerző átszövi a történeteit. Amivel meglep és meghat. Ami bevonz és magával ragad. Igazából talán ő az egyetlen író, akinél a "giccs és szirup" átmegy a szűrőmön, és nemcsak hogy elviselem, de kedvelem is azt, amit végül az olvasó kezébe ad. Az Engem láss több szempontból is különleges számomra. Egyrészt azért, mert ez az első olyan Sparks-könyv, melyet azóta várok, hogy a szerző posztolta elkészültét a Facebookon. Másrészt pedig azért, mert rendkívüli módon meglepett. És nem az eddig, Sparkstól megszokott módon.

"Persze manapság mindenki igyekszik mindent könnyedén venni. 

A lehető legkisebb energiabefektetéssel eredményt elérni. 

Levágni az utat, ha úgy tetszik."

Számomra alapszabály, hogy Sparks köteteit a Köszönetnyilvánítás végigböngészésével kezdem. Múlt héten Az utolsó dal olvasásakor is így tettem, ahogy most is. Az első bekezdés rögtön szemet szúrt, és tulajdonképpen ekkor esett le a tantusz, hogy ez a regény más lehet, mint a többi. Talán keserédes? Talán elmarad a happy end? Vagy a kiábrándultság lesz rajta(m) úrrá? Sokszor elgondolkozom azon, vajon az olvasónak ismernie kell-e a szerző magánéletét, életkörülményeit, vagy az adott élethelyzetet, melyben az adott mű - legyen az próza vagy líra - keletkezett. Plusz élményt és értelmezési keretet adhat-e az olvasottakkal kapcsolatban, vagy épp negatívan befolyásolja-e azt? Nem teszem le a voksom egyik megközelítés mellett sem, azonban kétségkívül ebben az esetben már a történet kezdete előtt kérdőjelek jelentek meg a fejemben. A "poént" egyelőre nem lövöm le, inkább lássuk, miért is más az Engem láss...

 "Úgy tűnt, a Facebookon, a Twitteren, az Instagramon vagy a Snapchaten 

manapság minden fiatal kiteregeti élete minden apró mozzanatát, 

hadd lássa ország-világ."

....ami első blikkre mégsem más, hiszen a megszokott sejtelmes prológussal veszi kezdetét, bár az eddigiektől eltérően, talán valamivel sötétebb módon. A történet középpontjában egy korábban indulatkezelési nehézségekkel küzdő huszonnyolc éves egyetemista srác, Colin és a vele egykorú, Maria áll, aki egy, az amerikai álmot beteljesítő mexikói bevándorló családból származik. A két fiatal Maria húga, Serena hathatós közbenjárásának köszönhetően kerül közel egymáshoz. Ami kettejük kapcsolatában az első pillanattól kezdve levett a lábamról az az őszinteség. Az a fajta, amivel csak nagyon ritkán találkozik az ember, és épp ezért - a magam részéről legalábbis - nagyra értékel. A tabu nélküli, a nyitott, a gyermeki. Ez az a fajta őszinteség, ami kizökkenti és elgondolkodtatja az embert. Ilyen egyszerű? Semmi kertelés? Igen! Colin nyíltsága Mariát is kibillenti zárkózottságából, s a lány hamarosan bizalmába fogadja őt. A bimbódzó és beteljesülő szerelem azonban nem marad sokáig békés és meghitt. A lányt egy ismeretlen kezdi zaklatni - aki a múlt árnyékaként követi őt mindenhova, egyre fenyegetőbb veszélyt jelentve nem csupán Mariára, de legközelebbi szeretteire nézve is. És ez az a pont, ahol a regény eltávolodik a sparksi romantikától.

"– Ugyan mi baj van az igazsággal? – Tudod, az emberek néha csöppet sem kíváncsiak az igazságra. Például amikor a barátnőd azt kérdezi, hogy az a cuki ruha nem kövéríti-e, akkor a helyes válasz az, hogy elragadóan néz ki a göncben."

Sparks és a thriller. Eddig ez elég összeegyeztethetetlen fogalompáros volt számomra, az Engem láss azonban ezen némiképp változtatott. A regény második felében a történetfolyam fordulatot vett, s -ahogy fentebb említettem - cseppet eltávolodott a romantikus regény műfajától. Maria múltja, a titok, ami elől korábbi munkahelyét feladva hazamenekült, követte őt. Ki lehet a zaklató? Hisznek-e a rendőrök a nőnek? A folyamatos atrocitások közepette elkezdtem nagyon gyanakvóan szemlélni a szereplőket. Sokáig ugyanis úgy tűnt, nem történik semmi, a hunyónak a már ismert karakterek között kell rejtőznie. Képtelen és ismeretlen helyzetbe kerültem egy olyan író világában, amiben azt gondoltam, némiképp már otthonosan mozgok. Vártam a fordulatot, a meglepetést, de valamiért nem érkezett meg a katarzis. Vagy hát: a megszokott formájában semmiképp. Az író érezhetően valami újszerűvel kísérletezett, az pedig szubjektív, hogy kinek mennyire jön be ez a vonal. Kérdés persze, hogy miért ne tehetné meg egy alkotó, hogy lelép arról a polcról, ahová könyveit eddig tették, és átlép egy másikra. Feltehetően, nagyobb bátorságra van ehhez szükség, mint a komfortzónában való alkotáshoz.

"– Várjunk csak! Azt mondtad, a House of Bluesban lesz a meccs? Az nem egy étterem?

– De, többek között az is. Viszont bőségesen van ott hely. Az amatőr meccsekre nem járnak annyian.

– Hogyhogy? Esküdni mertem volna, hogy senki ki nem hagyná, hogy lássa, amint két felnőtt férfi hülyére veri egymást! Hát mivé lesz így ez a társadalom?"

Nekem az "új Sparks" egyelőre fura és érdekes. Fura. Nem azért, mert nem állja meg a helyét a sztori. Nem azért, mert ne lennének jók a karakterek. Sőt, az író eddigi legjobban kidolgozott mellékszereplőivel találkoztam a regényben. Lily és Evan a tökéletes páros és tökéletes barátok - nagyon megkedveltem őket, talán tényleg ők az eddigi legkedvesebb mellékszereplők számomra az író tollából. Az egyetemi élet bemutatása meglepően érzékletes (a meglepően érzékletes alatt értsd: nagyjából ugyanezen élethelyzeteket és időbeosztásokat tapasztaltam magam is). Érdekes. Merthogy így is működik! A történet, a leírások, elbeszélések mind-mind működnek és jók. Másrészt, nekem valami mégiscsak nagyon hiányzott. Maga Sparks! A megszokott. A csodásan megírt szerelmes levelek - melyekből egyetlen darab sem volt a könyvben. A Gondviselésre, a család értékére való jellemzően visszatérő utalások. Mind-mind elmaradoztak.

"– Te abból indulsz ki, hogy másoknak fontos, hogy jobban megértsenek. Ha így van, majd szólnak, és akkor elmagyarázom nekik.

– És ha nem szólnak?

– Akkor valószínűleg nem is érdekli őket igazán a dolog. Csak valamiféle választ akarnak hallani. Sokszor én is így vagyok vele. Például ha megkérdezem valakitől, hogy mennyi az idő, nem szeretném, hogy elmesélje nekem az órakészítés rövid történetét, fütyülök rá, hogy kitől kapta az óráját, vagy hogy karácsonyi ajándék volt-e. Csak azt szeretném tudni, hogy hány óra van."

...és itt utalnék vissza a bevezető gondolatokra. Arra, hogy vajon befolyásoló lehet-e egy történet, irodalmi alkotás megértésében, értelmezésében a szerző aktuális élethelyzete. A regény eredetileg 2015 őszén került kiadásra, bő fél évvel azután, hogy Sparks útjai elváltak korábbi romantikus történeteinek ihlető múzsájától, Cathy-től, ("aki mindörökké a barátom marad, és mindig kedves lesz a szívemnek") akivel 1989 óta éltek házasságban. Hogy e két tényező összefügg-e egymással, nos, azt nem tudom. Mindenesetre Nicholas Sparks egy egészen új oldalát mutatja meg olvasói számára legújabb, eddigi egyik legterjedelmesebb kötetében: az Engem láss a romantika és a thriller különös ötvözete, a Sparks-kollekció igazán különleges darabja.

Kapcsolódó bejegyzések:

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai
Nicholas Sparks: Eltékozolt évek
Nicholas Sparks: Üzenet a palackban

Nicholas Sparks: Az utolsó dal

Blogturné Klub

A turné állomásai

04.09. - Szembetűnő: Az utolsó dal

04.10. - Deszy könyvajánlója: Engem láss

04.11. - Kelly&Lupi olvas: Az utolsó dal

04.12. - Szembetűnő: Engem láss

04.13. - Deszy könyvajánlója: Az utolsó dal

Nyereményjáték

Mostani játékunk Nicholas Sparks rajongóinak gyerekjáték lesz! Minden állomáson találtok egy-egy képet valamelyik Nicholas Sparks adaptációból. A feladatotok csak annyi, hogy kitaláljátok , melyik filmből származik a jelenetfotó, és beírjátok a KÖNYV címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ugye nem is nehéz?

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A feladvány:

a Rafflecopter giveaway