Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve

2015 szeptemberében jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve című regénye. Mind a kötet borítója, mind pedig fülszövege kellemes, érdekes sztorival kecsegtetett. Nos, nem teljesen azt, és olyan formában kaptam, amire számítottam. S hogy ez jót vagy rosszat jelent?

Brooke Davis: Az elveszett és meglett dolgok könyve
Eredeti megjelenés: 2014.
Hazai megjelenés: 2015. szeptember
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Fordította: Mesterházi Mónika
Műfaj, téma: ifjúsági
Oldalszám: 264 oldal
Csillagérték: 8

Fülszöveg:

A hétéves Millie Bird már huszonhét lényt gyűjtött össze a Halott Dolgok Könyvébe, amikor a papája is Halott Dologgá változik. Nemsokára a mamája is eltűnik: magára hagyja Millie-t az áruházban, az Irdatlan Bugyik között. Agatha Pantha nyolcvankét éves, és a férje halála óta nem tette ki lábát a házából. Ablakából, a függöny és a borostyán rejtekéből kiáltozik a járókelőkre, vadidegenekre ontja a haragját. Amíg egy nap észre nem vesz egy kislányt a szemközti házban. Karl, a gépíró nyolcvanhét éves, mikor a fia csókot nyom a homlokára, és otthagyja egy idősotthonban. Miközben távozó gyermeke után néz, hirtelen megvilágosodik. Elszökik, és valami mást kezd kutatni. Három elveszett ember vár arra, hogy megtalálják. Millie, Agatha és Karl hamarosan áthág minden szabályt, hogy felfedezze, miről is szól az élet. Szívmelengető regény a Nagy és Fontos, no meg a Kicsi és Még Fontosabb Dolgokról.

Millie Bird

Rögtön a közepébe is vágok: nagyon hullámzó volt a viszonyom a könyvvel. Legalábbis: olvasás közben. S csak miután az utolsó lapot is végignyálaztam, és néhány pillanata belekezdtem a bejegyzés írásába, akkor jöttem rá: tulajdonképpen azért éreztem darabosnak a történetet, mert annyira meg akartam találni Millie édesanyját. Mert hát: hova a túróba tűnt az Irdatlan Bugyik osztályáról? Közben pedig kis híján elhitettem magammal, hogy Az elveszett és meglett dolgok könyve egy lapos sztori...holott... Tudsz követni?

"A Mennyben az ember Istennel meg Jimi Henridxszel szórakozik, és akkor eszik fánkot, amikor akar. A Pokolban...hát...a Makarénát kell járni. Örökre. A Grease Megamixre."

Néha hajlamos vagyok arra, hogy párhuzamos történetek vagy elbeszélések esetén rögtön az első megismert karakter (történeté)be beleszeressek, és felháborodva vegyem tudomásul, hogy egy idő után bizony magára hagyjuk kedvencemet, hogy új vizekre evezzünk. S még akkor is neheztelek emiatt, ha tudom, hamarosan az új karakter útjai keresztezik egymást a favoritoméval. Ebben az esetben Millie története volt, ami rögtön a sztori elején magával ragadott. Millie, a hétéves kislány elvesztette apját. Millie ezután nagyon érdeklődővé válik a  halál témaköre iránt. Kérdéseket tesz fel ezzel kapcsolatban, melyre csak elvétve kap számára kielégítő választ; halott dolgokról vezet listát. Valahogy az egész nagyon életszerű, mégis picit szürreális. Azt hiszem, nincs gyerek, akit kiskorának egy szakaszában ne foglalkoztatna a halál. Meddig élünk? Anya, ugye mindig itt leszel mellettem? Aztán egy nap, a bevásárlás közben, Millie anyjának is nyoma vész. A kislány pedig egy ideig reménykedve várja őt, majd keresésére indul...

"A fiúk magukat fogdossák, a lányok meg készülnek, hogy a fiúk őket fogdossák. 

Ez az, ennyi az élet! Ezt le kellene írnod!"

Karl, a gépíró

Ezután ismerkedünk meg a könyv másik két főhősével. A roppant megkapó nevű Agatha Pantha férje halála óta nem mozdul ki házából, és a halálról még csak hallani sem akar. Karl, a gépíró pedig nyolcvan fölött szeretné még egyszer átélni a fiatalságot. Törvényszerűnek tűnik, hogy e három karakternek találkoznia kell. Ez így is lesz. Közösen vágnak neki az útnak, hogy előkerítsék a kis Millie édesanyját. Bár - ahogy fentebb említettem - az elején zsörtölődtem picit, amiért Millie-t látszólag nem csak anyja, de kitalálója is magára hagyta, egy idő után egyre inkább úgy éreztem, Karl és Agatha is Millie világában élnek. Nehéz megmagyarázni, de az elbeszélői nézőpont mintha teljesen a hét és fél éves kislány mellé szegődött volna, s a felnőttes butaságokra maga az elbeszélő is olyan felhúzott szemöldökkel reagálna, mint az épp iskoláskorba lépett leányzó. Emiatt még izgalmasabbnak, még érdekfeszítőbbnek találtam a történetet. És innentől kezdve pedig a másik két főhősre is nagyobb figyelmet fordítottam. Érdekeltek az elvesztett dolgaik, érdekeltek a fájdalmaik, a múltban ragadt tisztázatlan ügyeik. Érdekelt, ők hogyan vesztek el. Imádtam Agatha szarkazmusát, és Karl naivságát. És itt bizony három elveszett lélek - talán nem is teljesen tudatos - útkeresésének lehetünk szemtanúi.

"Mit gondol, miért van itt, Karl?

Letartóztattak.

És miért tartóztatták le, Karl?

Nem tudom. Gary.

Én ezt egyáltalán nem hiszem el, Karl. Szerintem maga nagyon is tudja, miért tartóztatták le. Gary hátradől a széken. Szerintem baromi hülyének kéne lennie, hogy ne tudja biztosan. És én nem hiszem, hogy maga baromi hülye.

Karl vár. Én ebben nem lennék olyan biztos, Gary. Elég gyakran vagyok hülye."

Agatha Pantha

Sokat gondolkoztam rajta, hogy Az elveszett és meglett dolgok könyve vajon gyerekkönyv-e, vagy ifjúsági, esetleg felnőtteknek szól...A nyelvezete, logikája, a világlátása, a rácsodálkozása és a benne tükröződő vélemény valahogy azt sugallhatja, hogy gyerekkönyvvel van dolgunk. A történet, a mondanivaló azonban, azt gondolom, sokkal mélyebb és elgondolkodtatóbb. Az elvesztett dolgainkról, az elvesztegetett pillanatainkról, önmagunk elvesztéséről és aztán mindezek újbóli megtalálásáról, és a felfedezés öröméről mind-mind olvashatunk. Ki-ki mindezt persze saját szájíze szerint értelmezi és vetíti ki életére, és mindenki maga dönti el, mennyiben befolyásolja életét, viselkedését és az élet kiélvezését a halál bármikor bekövetkezhető eshetősége...

"Igaz, hogy van ez a sok szó, ami létezik, de az még nem jelenti azt, hogy használni is lehet őket. De erről nincs könyv, csak valahogy tudni kell mégis. Millie úgy látta, rajta kívül mindenki tudja. Bizonyos szavakat ki szabad mondani, más szavakat meg nem szabad, és az élet ilyen."

A bejegyzésben használt fotók a könyv traileréből származnak, melyet itt nézhettek meg: