Szerelem. Nem is tudom, hogy lehet-e ennél közhelyesebb címet adni egy regénynek. Annyira sokszor és olyan felesleges helyzetekben használjuk a "szeretlek" szót, hogy lassan teljesen hitelét veszti...mindaddig, míg meg nem töltjük tartalommal és érzelemmel, nem is marad más, csak egy szó a sok között. Vagy tán még annál is kevesebb. Merész húzás tehát ezt a címet adni. De, mint mondtam, amint a szó tartalmat és értelmet nyer, másképp áll a dolog...
Eredeti megjelenés: 2009.
Hazai megjelenés: 2011.
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordította: Nagy Marietta, Sipos Kata
Téma, műfaj: romantikus regény
Oldalszám: 474 oldal
Csillagérték: 9
Fülszöveg:
Ella negyvenéves, jómódú, a sorsával tökéletesen elégedett amerikai háziasszony, aki férje és három gyermeke kiszolgálásának szenteli életét, és még azt se nagyon bánja, hogy a férje rendszeresen megcsalja. Egy napon a nagylányával folytatott vita után rádöbben, hogy tulajdonképpen boldogtalan, és nagyon hiányzik a szerelem az életében. Mivel gyermekei már nem igénylik állandó figyelmét, távmunkát vállal egy neves könyvkiadónál. Első feladatául egy ismeretlen szerző könyvének értékelését kapja.
A történet a XIII. századi Anatóliában játszódik, és regényes formában beszéli el Rumi, a híres muszlim hittudós és misztikus költő életét, aki gyökeres átalakuláson megy át, amikor megismerkedik egy furcsa vándordervissel, a különleges képességeket birtokló tebrizi Semsszel. Ella félve közelít a számára idegen regénybeli világhoz, hamarosan azonban magával ragadja a cselekmény, és lenyűgözi a szúfi miszticizmus. Ahogy e-mailben levelezni kezd a szerzővel, és ráébred, hogy kettejük találkozása ugyanolyan sorszerű és elsöprő erejű, mint Rumié és Semszé. Ebből a szerelemből és Rumi verseiből merít erőt, hogy a konvenciók börtönéből kitörve hátat fordítson házasságnak, gyerekeknek, biztonságnak, és testben-lélekben egyaránt nagy utazásra induljon egy különleges férfi oldalán.
Elif Shafak engem már rég meggyőzött. Néhány évvel ezelőtt bukkantam egy török írónő Fekete tej című igen leegyszerűsített, plecsnis borítójú kötetére. Valami vonzott benne. A cím? Az egyszerűség? Nem tudom. Mindenesetre mint (a fogalom legidézőjelesebb formájában vett) "kezdő feminista" megdöbbenéssel fedeztem fel, hogy egy harmincas éveiben járó török nő olyanformán gondolkodik az általam is olvasott könyvekről -és bizonyos társadalmi jelenségekről-, mint én. Olyan volt, mintha egy ismeretlen barátnővel társalognék, aki sokszor előbb találja ki azt, amire gondolok, mint én magam. Itt kezdődött az egész. Aztán jött A város tükrei, mely történetét tekintve kevésbé volt lebilincselő olvasmány számomra. Ennek ellenére így is megtaláltam benne azt a kis pluszt, amit szerettem volna megkapni. A mondatok gyönyörűsége vett le a lábamról - mely nyilván nagyban köszönhető a fordítónak, Nagy Mariettának is. És most itt a Szerelem (melynek fordítói között szintén megtaláljuk Nagy Mariettát).
Elif Shafak |
"Hát nem abban áll az irodalom ereje,
hogy távoli vidékeket és különböző kultúrákat hídként köt össze?"
Számomra a keleti kultúra még mindig elég idegen, viszont egyre kíváncsibbá tesz. Főként a vallási vonal, a szúfizmus, miszticizmus - mely a regény egy fontos alappillére - keltette fel az érdeklődésem. Elsősorban amiatt, mert mindig is érdekelt Isten és az egyén kapcsolata - és az, hogy egyes vallási irányzatok hogy közelítik meg ezt a kérdést. Ennek gyakorlati bemutatását Semsz negyven szabálya biztosította számomra. És lám, bár azt mondom, a történelmi szál vonzott kevésbé, mégis ezt méltatom mondatok óta. De hogy keveredik egy 13. századi keleti regény egy napjainkban játszódó amerikaival?
A könyv eredeti borítója |
Elif Shafak: Szerelem című regényét elsősorban a kultúrák találkozása, a vallási különbözőségek iránt érdeklődőknek ajánlom, akik mindemellett elviselnek egy kis romantikát is, nyitottak az új, és talán meghökkentő lépésekre. És persze: akik kedvelik Shafak zsenijét - egész biztos nem fognak csalódni.
"A szerelem nélkül leélt élet hiábavaló. Ne kérdezd, hogy vajon az isteni, az eszményi, a világi, égi vagy testi szerelmet kell-e keresned! Az ellentétek ellentéteket szülnek. A SZERELEM-nek nincsen szüksége jelzőre vagy definícióra. A szerelem önmagában külön világ. Vagy benne vagy, a középpontjában, vagy kívülállóként csak vágyódsz utána."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése