David Benedictus: Micimackó visszatér

Milne Micimackója tagadhatatlan klasszikusa az elmúlt száz év mesevilágának. A szinte már márkává növekedő irodalmi művekkel pedig gyakran megesik, hogy az utókor megpróbálkozik ezek újragondolásával, folytatásával. Austen kedvelőként az elmúlt bő egy évtizedben számos hasonló kezdeményezést követtem végig – s ha régi motoros vagy a blogon, te is olvashattál ezekről a kalandjaimról.

A.A. Milne: Micimackó

Móra Könyvkiadó, 2024, 234 oldal

Fordította: Révbíró Tamás

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 7

A Micimackóval kapcsolatban az újragondolások esetében a magam részéről az eddigiekben nem jutottam túlságosan messze. A Disney-adaptációkon túl néhány játékos kiadvány és pár filmélmény kapcsolódik ide, így némi – talán indokolatlanul nagy – elvárással és kíváncsian lapoztam fel David Benedictus mesekönyvét.

A Micimackó visszaér eredetileg húsz évvel ezelőtt, A.A. Milne mesekönyvkiadásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából jelent meg, hazánkban 2009-ben került a könyvesboltok polcaira. A fülszöveg szerint a szerző, David Benedictus elképzelése az lett volna, hogy valamelyest visszaidézze az eredetit történet világát, hangulatát és folytassa kedvenc szereplőink, Micimackó, Malacka, Tigris, Nyuszi, Bagoly, Füles, Kanga és Zsebibaba kalandjait. A projekthez Mark Burgess csatlakozott illusztrátorként, aki szintén az eredeti grafikák mentén kezdett munkába. Utóbbi egyébként szerintem sokkal közelebb volt a megfelelő feladatmegoldáshoz. A korábbi rajzokkal, kiadásokkal ellentétben, ebben a kötetben sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a színek, de hangulatát tekintve viszonylag jól hozta az 1920-as évek koncepcióját mind a karakterek, mind a környezet ábrázolása kapcsán.

Ezzel pedig gyakorlatilag le is lőttem a mesekönyvvel kapcsolatos meglátásaim „poénját”. A már említett Austen-továbbgondolások kapcsán – azt hiszem – az elmúlt években sikerült rátreníroznom magam arra, hogy megpróbáljam a lehető legjobban kiküszöbölni az eredeti alkotóhoz, annak stílusához, történetvezetéséhez való állandó hasonlítgatást, s általában véve inkább a tartalmi megvalósításra az eredeti és kreatív elképzelésekre irányítani a figyelmem. Ennek mentén, a stilisztikai és elbeszélői vetületet szinte azonnal megpróbáltam átugrani, ami egy olyan történetfolyam esetén kifejezetten nehéz, ami eredetileg a nyelvi játékra, játékosságra épít. Persze, tudom: Milne és Karinthy párosa eleve telitalálat és elkényeztetett minket, de az a helyzet, hogy Benedictus és Révbíró esetén a nyelvi megvalósítást kifejezetten sutának tartottam, a poénok egyszerűen nem ülnek. 

A mesekönyv felépítése a milnei világot idézi: összesen tíz fejezetet tartalmaz, mind egy-egy kalandos történetet beszél el a Százholdas Pagony lakóinak életéből attól a pillanattól kezdve, hogy Róbert Gida visszatér Micimackóékhoz, Micimackó mézkeresésén és a krikettezésen át egészen az aratóünnepig. Maguk a mesék – az eredeti nyelvezethez való hűséget leszámítva – egészen olvasmányosak, de se nem kifejezetten kalandosak, se nem kifejezetten az eredeti hangulathoz illeszkedők. Az új szereplő „csapatba érkezését” teljesen feleslegesnek és indokolatlannak éreztem, a szeretetteljes karakterek pedig, hogy is mondjam: nem voltak szeretetteljesek. Az egymás froclizása, verbális és tettekben való piszkálása nem csak a Micimackó-koncepcióhoz, hanem általában véve a mesékhez nem igazán passzolnak. A Micimackó visszatér az én – gyermeki és olvasói – ingerküszöbömet így kevéssé érintette meg. Csalódásként nem éltem meg, aminek az okát fentebb kifejtettem. Tény, hogyha párhuzamot szeretnék vonni az Austen-analógiával, akkor olvastam ennél sokkal gyengébb Austen-továbbgondolást is, de egy picit (vagy talán annál kicsit jobban is) azt éreztem, hogy Benedictusnak valahogy nem sikerült ráhangolódnia Milne világára, a karakterek kedves sutaságára, míg a rajzok esetében Burgess sokkal nagyobb sikerrel járt, így sokszor tényleg inkább a képi megjelenítés emlékeztetett rá, hogy a Százholdas Pagonyban járok, s ez emel valamelyest a könyv értékelésén is.

Blogturné Klub

Idén ünnepli a 100. születésnapját A. A. Milne ikonikus mesekönyve, a Micimackó, melynek történetein generációk nőttek fel. A jeles évforduló alkalmából bloggereink egy maratoni Micimackó-turnéval készültek, melynek során a klasszikus kötet mellett bemutatjuk a Móra Kiadó más, Micimackóról szóló mesekönyveit is. Tartsatok velünk, valamint a Százholdas pagony lakóival, és vegyetek részt a nyereményjátékunkban, amelyben a tiétek lehet a blogturnéban résztvevő kötetek egyike!

A turné állomásai

04.01. Utószó – Micimackó visszatér

04.02. Szembetűnő – Micimackó

04.03. Utószó – Mesék a Százholdas pagonyból

04.04. Csak olvass! – Micimackó visszatér

04.05. Szembetűnő – Micimackó visszatér

04.06. Milyen könyvet olvassak? – Mesék a Százholdas pagonyból

04.07. Ambivalentina – Micimackó visszatér

04.08. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó

04.09. Szembetűnő – Micimackó meg én

04.10. Ambivalentina – Volt egyszer egy mackó

04.11. Szembetűnő – Mesék a Százholdas pagonyból

04.12. Spirit Bliss Sárga Könyves út – Micimackó visszatér

04.13. Ambivalentina – mesék a Százholdas pagonyból

04.14. Szembetűnő – Volt egyszer egy mackó

04.15. Csak olvass! – Mesék a százholdas pagonyból

04.16. Csak olvass! – Micimackó meg én

Nyereményjáték

A Micimackó ünnepi turnéjához egy igazán micimackós játékkal készültünk. Minden állomáson találtok egy rövid idézetet a Micimackóból, amelyből azonban hiányzik egy-egy szereplő neve. A ti dolgotok csupán annyi, hogy kitaláljátok a szereplő nevét, és megírjátok nekünk a Tally formon keresztül.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

– Segítség! – suttogta ….., de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit, miközben a két méterrel alatta terpeszkedő ág felé zuhant.