Liz Moore: Az erdő istene

Az utóbbi időszakban viszonylag ritkán választok hosszabb, négyszáz oldalnál hosszabb könyvet – pedig általában mindig azt gondolom, hogy egy jó történetnél teljesen mindegy a terjedelem, de valahogy a kiégés ellen most ezt tartom célravezetőnek. Liz Moore könyvével azért tettem kivételt, mert felkeltette az érdeklődésem a fülszöveg.

Liz Moore: Az erdő istene

21. Század Kiadó, 2025, 512 oldal

Fordította: Gömöri Péter

Csillagérték: 6

A történet az 1970-es évekbe invitált, egy erdei nyári táborba, ahol rejtélyes módon nyoma vész egy tizenhárom éves leányzónak, Barbarának. Ez már önmagában is izgalmasnak tűnt számomra, a csavar azonban abban rejlett, hogy ugyaninnen tűnt el Barbara bátyja, Maci is – bő tíz évvel korábban. Egy rejtélyes, dermesztő nyomozás a nyári kánikulában? Egy próbát megér!

Az elbeszélés egészen lassan indul be, ami némiképp ellentmondásos azzal, hogy szinte azonnal a – látszólagos – bonyodalommal indít a nyitókép: Barbara (akiről egyelőre még nem is tudjuk, kicsoda) ágyát a táborfelügyelő egy reggel üresen találja. A szereplőkről még vajmi keveset tudunk, így olvasóként hosszú oldalakon keresztül valóban a sötétben tapogatózunk, azzal az újra és újra elismételt intelemmel, hogyha eltévedünk az erdőben, üljünk le és kiabáljunk. Úgy tűnik, ezt a jótanácsot mindenki megkapja, de valahogy semmit nem kezd vele. A cselekményfolyam előrehaladtával, ahogy az első részben csak 1975 nyarának hónapjaiban ugrándozunk, szép lassan kiderül, hogy Barbara a Van Laar – igencsak befolyásos – család sarja, aki – első látásra – tipikus kamaszos viselkedésével vívja ki, hogy anyja kicsit megkönnyebbül, mikor a lány beleegyezik, hogy a nyarat egy táborban tölti.

A mozaikok a regény második és harmadik részében kezdenek összetettebbé válni, mikor az elbeszélés időbeli kilengése már tíz-tizenöt évre nyúlik a múltba, s a problémafókusz tulajdonképpen nem is Barbara eltűnésére, hanem a szülei és öccse történetére is rávilágít. Ennek nyomán egy egészen nyomasztó családregény kezd kibontakozni, melyben a hatalom és a vagyon mindennek a mozgatórugója, miközben a gyerekét elvesztő anya nem tudja túltenni magát a traumáin. Mindeközben a Barbara utáni nyomozásba egy nyomozónő is becsatlakozik, aki – abból fakadóan is, hogy az 1970-es évek nem bővelkedett nyomozónőkkel – mindenképp bizonyítani akar. Egyre több szereplő tűnik fel, egyre több mozaikdarab kezd összeállni vagy újabb kérdéseket felvetni. Mindazonáltal maga az elbeszélés és a történetvezetés engem számtalanszor elveszített. Nehezen kerültem bele a tábor életébe – amiről egyébként a nyitóképekben egyáltalán nem érzékelhetjük, hogy milyen jelentősége van, vagy hogy hány gyermek nyári programját biztosítja. Azontúl, hogy az elbeszélő megemlít adatokat, a leírások nem feltétlenül adják át a hangulatot.

Ahogy a bevezetésben is jeleztem, mostanában nehezebben veszem rá magam a hosszabb regényekre, ennélfogva kicsit bosszant, ha túlírtnak érzékelek egy történetet. Az erdő istene számomra túlírt, a lezárása viszont ennek mentén „szőrmenti”. Pedig alapvetően hatásos, vagy akár katartikus lehetett volna Judita és Barbara találkozása, a traumák monotonizálttá válása viszont számomra leszívta a regény energiáit. Összességében azt érzem, hogy a szerző túl sokat szeretett volna belevinni a traumafeltárás és a krimiszál egyvelegébe, amit az én megítélésem szerint nem feltétlenül bírt el a regény, legalábbis ebben a formában.

Blogturné Klub

Liz Moore második könyve magyarul is megjelent! Az erdő istene olyan rangos elismeréseket nyert el, mint a New York Times – Az év thrillere és a New York Times – Az év krimije, így joggal várhatjuk, hogy egy igazán izgalmas és borzongató történet rejlik a 21. Század Kiadó által megjelentetett, lenyűgöző borító mögött. Tarts bloggereinkkel ezen a hosszú és fordulatokban gazdag blogturnén, és vegyél részt a játékban, hogy megnyerhesd a kötet egy példányát!

A turné állomásai

05. 08. Csak olvass!

05. 10. Olvasónapló

05. 12. Könyv és más

05. 14. Booktastic Boglinc

05. 16. Szembetűnő

05. 18. Ambivalentina

05. 20. Kelly és Lupi olvas

Nyereményjáték

A könyv fontos helyszíne az Emerson tábor, ahol a gyerekek minden évben részt vesznek egy túlélőtúrán. Sajnos nem tudtunk egy egész túrát szervezni nektek, viszont egy rövid teszttel készültünk. Minden állomáson találtok egy kérdést néhány lehetséges válasszal, az erdőben való túlélési praktikákkal kapcsolatban. A helyes válasz betűjelét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Melyik növény ehető az alábbiak közül?

A) Farkasalma

B) Cickafark

C) Gyöngyvirág

D) Molyhos szeder

a Rafflecopter giveaway