A
közoktatásban eltöltött éveink során számos történelmi témájú regénnyel
találkozhatunk a kötelező és ajánlott olvasmányok listáján. Sokat az utókor címkézett
fel ifjúsági kategóriával, de szinte mindnek van egy közös pontja: nagyjából a 20. század elejéig
ölelik fel a történelmi kereteket. Ennek több oka is lehet – az egyik talán,
hogy a hetvenes évek óta nem igazán sikerült alapjaiban átgondolni az „olvasás
megszerettetése” pátoszába burkolt, a fiatalok számára már harminc éve sem túl
vonzó irodalmi lajstromot.
Monica Porter: A budai vár Vagányai
Móra Könyvkiadó, 2024, 144 oldal
Fordította: Péter Zsolt
Illusztrálta: Ritter Ottó
Csillagérték: 9
…hogy
tovább is fűzzem a gondolatmenetet, 1956-ról szerintem még nem is olvastam
ifjúsági regényt. Visszatérhetünk megint az iskolapadba, hiszen akkoriban,
mikor a kötelező olvasmányokat kőbe vésték, ’56-ról még a történelemórákon is
kevés szó esett, ha esett egyáltalán. De hogy miért is kerülgetem ennyire ezt
az iskolai olvasmánylistát témát? Monica Porter regénye erre viszonylag pontos
választ ad.
A
budai vár Vagányaiban egy tinédzser baráti társaságot ismerhetünk meg, akik közül
az egyik Teller Richárd „Riki” a lebombázott budai várban él apjával. Riki családja már generációk óta várgondnoki szolgálatban áll, s bár a vár a II.
világháborút követően még hosszú évekig romokban hever, gondnokra ekkoriban is
szüksége volt. Nem is tudnám tagadni, mennyire tudtam azonosulni azzal az örömmel, mikor Riki a romok között barangolva azt ecseteli, hányszor képzeli el történelmi nagyjainkat az eredeti falak között. Mintha még mindig ott lennének és szellemük körbelengné a teret. Mindemellett ne menjünk el Riki kalandvágyó természete és tinédzser kora mellett sem, hiszen a folyosók és barlangrendszerek tökéletesen
alkalmasak arra, hogy a fiatalok találkozókat szervezzenek. Riki, Feri, Bálint, Jancsi, Petra és a Lóránt nővérek az iskola utáni
megbeszélések, a körülöttük zajló világ megdiskurálása közepette sodródnak 1956
októbere felé…A Vagányok sokszínűek, van közöttük dadogós kamasz, félénk tinédzser, kommunista szülők gyermeke. A találkozók hangulata néhol a Holt Költők Társaságát idézi, de ez talán a tinédzser bunkerezések közös sajátja.
Az
októberi-novemberi eseményeket Riki szemszögéből ismerjük meg. Ő az, aki körbevezeti az
olvasót a vár romjai között, akinek a társaságában átjutunk Pestre a Gábor
családhoz, ahol nagynénje, Klári néni mindig valami finomsággal várja. Klári
néni és Tibi bácsi nagyobbik gyermeke, Ottó által Riki beleláthat az egyetemisták
életébe, mely hamarosan az elsőszámú és legfontosabb információforrások közé emelkedik,
míg Gábor Juli a középiskolások gondtalan életét szeretné élni. Az események
október vége felé felgyorsulnak, az emberek egyre elégedetlenebbek az őket
sakkban tartó politikai rendszerrel, s október 23-án kitör a forradalom. Az
iskolákban nem tartanak órákat, a fiatalok az utcára vonulnak, harcolnak és
tenni akarnak. Riki és barátai sincsenek ezzel másként, miközben a felnőttek
addigi sebei is felszakadni látszanak. Teller Sándor egy nap a nem túl régmúlt
eseményeibe avatja be a fiatalokat, egy olyan árulásba, mely megpecsételte négy barát sorsát.
A
budai vár Vagányai pedig nyomába erednek ennek az árulásnak, hogy igazságot
szolgáltassanak. A kezdeti kíváncsiság, a forradalomban való részvétel iránti vágy az események előrehaladtával egyre komolyabbá válik. Monica Porter
regénye kalandos elbeszélésben, a tinédzserek számára érthető stílusban, egy
hagyományos ifjúsági regényben beszéli el egy csapat fiatal élményeit az
1956-os eseményekről. Nem követi tűpontosan végig a forradalom minden
jelenetét, néhány döntő fordulatról csak egy-egy mellékszereplő által kapunk
információkat, de alapvetően nem is a nagy egész elmesélését tűzi ki maga elé.
Inkább az egyéni megélésé a főszerep. Egy olyan keretet, vagy inkább alapot ad
a 20. század közepének magyar világáról, eseménysoráról, melyre lehet építeni,
mely igyekszik megértetni, mi kényszerít(het) embereket a hazájuk elhagyására,
milyen a megbocsátás, az újrakezdés és a(z újra)találkozás. A történetet remekül egészítik ki Ritter Ottó rajzai. A budai vár
Vagányai tulajdonképpen nem akar sokat, morzsákat szór, jeleneteket tár az
olvasó elé, melyben történelem, barátság és bajtársiasság is megjelenik. A kötet önálló olvasásra alkalmas, viszont jónak tartom, ha
emellett van lehetőség átbeszélni az olvasottakat, a politikai berendezkedést,
a főbb eseményeket, akár olvasóklub, akár tanórai feldolgozás szintjén, hiszen mind a terjedelem, mind a nyelvezet lehetővé teszi, hogy a felsőtagozatosokkal együtt tekintsünk rá a történetre.
Blogturné Klub
A Móra Könyvkiadó újdonságai és kiadványai közül ezúttal a történelmi témájú ifjúsági regények és történeti ismeretterjesztő kiadványok felé evezünk és kirándulást teszünk a 20. században. A Móra történelmi blogturné keretén belül négy bloggerünk mutatja be Menno Metselaar – Piet van Ledden: Ki volt Anne Frank?, Monica Porter: A budai vár Vagányai és Zágoni Balázs: A csillag és a százados című könyveit. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek A budai vár Vagányai című könyvet a kiadó felajánlásában.
A turné állomásai
10.23. Szembetűnő (A budai vár Vagányai)
10.27. Szembetűnő (Ki volt Anne Frank?)
10.29. Csak olvass! (A csillag és a százados)
10.31. Spirit Bliss Sárga könyves út (A csillag és a
százados)
11.02. Zakkant olvas (A csillag és a százados)
11.04. Szembetűnő (A csillag és a százados)
Nyereményjáték
A
történelmi turné kapcsán egy kis történelmi kvízre invitálunk benneteket.
Minden állomáson találtok egy rövid kérdést a 20. század magyar- és
világtörténelméből, melyek természetesen kapcsolódnak a turnéban részt vevő
könyvekhez is. A feladatotok, hogy a helyes választ beírjátok a Rafflecopter
megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Melyik napot
nyilvánították 2001-ben a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjává?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése