A skarlát betű mögött. Sokszor
írok arról, hogy mennyi kultúrát és korszakot szeretek felfedezni az
olvasmányaim által. Gyakorta kiemelem a keleti kultúrákat, azoknak a kortárs
szépirodalmát, de ugyanúgy érdekesnek találom az amerikai irodalmat is, mely
egyébként – számomra nagyon érdekes módon – még mindig valahogy idegenként hat,
ha például 19. századi barangolást próbálok benne tenni.
Laurie Lico Albanese: Skarlátszín öltések
Fordította: Gázsity Mila
Csillagérték: 8
A
skarlát betű talán az egyik olyan – amit egyébként pont tíz évvel ezelőtt
olvastam először, s néztem meg ugyanazzal a körrel az adaptációt is –, mely
idegensége ellenére mégis úgy fogalmazott meg (bennem) kérdéseket, melyek
valamiféle általánosságként mégis közelebb hozták az oly távolinak ható 1800-as
évekbeli Amerikát és annak irodalmi ábrázolásmódját. Laurie Lico Albanese pedig
azzal a gondolattal játszott el, hogy vajon mi lehetett Hawthorne regényének keletkezéstörténete.
A
Skarlátszín öltések a fentiek fényében ismeretlen ismerősként ragadta magával a
képzeletem és a szemem, mikor megpillantottam a Libri friss megjelenései
között. Azt hiszem, képtelenség megállni, hogy néhány pillanatig elmerüljünk a
csodálatos borítót nézve. A hímzetthatású rózsák egy titok mögé irányítják a
figyelmünket, illetve a titok megismerésének lehetőségével kecsegtetnek. Bár előzetesen
azt gondoltam, az élfestés is a rózsás tematikát követi, az egyszerűbb lila
megoldás is jó kiegészítésnek tűnik. A színeknek egyébként is fontos szerepet
tulajdoníthatunk, s nem csupán a sokatmondó cím által. A regénybe lapozva
ugyanis a szinesztézia fogalmával ismerkedhetünk meg, mely talán alapvetően nem
is cseng ismeretlenül. Az elbeszélő ugyanakkor ezzel irányítja rá a figyelmet a
főszereplők titkaira, illetve arra a mágiára – nevezhetjük boszorkányságnak
vagy tündérvilágnak is –, mely az egész cselekményt körbefonja.
Maga
az elbeszélés több idősíkon zajlik, a fő cselekmény az 1800-as évek első felébe
kalauzolja az olvasót, a skót hétköznapokba. A történet főszereplője Isobel,
akinek családja különös titkot cipel magával. A lány szintén Isobel nevű
felmenőjét ugyanis boszorkányság vádjával illették, s – úgy tűnik – a fiatal
lány csakugyan örökölt valamit a családi képességekből. Isobel felcseperedve,
anyja segítségével nyer betekintést a hímzés fortélyaiba, ám hamar napvilágot
lát, hogy a lány látja a betűk és a hangok színét. Anyja hosszas korholását
követően óva inti Isobelt, hogy valaha is bárkinek is említést tegyen
képességéről bárkinek is. Így Isobel hímez, csodálatosan – s fiatal nőként
előnyös házasság reményében várja a kérőket. Végül a megnyerő patikus lesz a
férje, aki botrányba keveredve hajóra száll feleségével, hogy az óceán
túlpartján, Salemben próbáljanak szerencsét. A férfi végül hajóexpedícióra
indul, felesége pedig mindeközben megismerkedik egy szintén titkokkal övezett múltú
család sarjával, Nathaniel Hathorne-nal. A regény ennek történetét meséli el
Isobel szemszögéből.
A
bevezető fejezetek, a regénybeli jelen és a múltbeli Skócia és Salem kiemelt
eseményeinek elbeszélése magával ragadó volt. Az alkotás folyamatai, az érzékek
találkozása sokszor olyan elevenen jelent meg a könyv lapjain, mintha én magam
is ott ülhettem volna Isobel mellett, végigkövetve a tű útját. Talán ez volt az
az eleme a történetnek, ami a legkedvesebb volt számomra. Mindazonáltal Isobel
karaktere is könnyűvé tette a történettel való haladást. A fiatalasszony csak mesél és mesél, közvetlen és igaz hangon. A dilemmái, a logikus –
ám balul elsült – férjválasztás, az újvilág társadalmi normáival és a saját
lelkiismerettel való elszámolás ütköztetése, a szabad szív, a belső jó megélése
mind olyan kérdések és témafelvetések, melyek – magától értetődően – Hawthorne regényében
is kiemelt helyet foglalnak el. Mi a bűn? mi a bűnhődés? milyen a bűnhődés?
kinek van joga igazságot szolgáltatni? s egyáltalán: mi az igazság? Ezeket a
kérdéseket fogalmaztam meg annak idején a regény értékelésében, s ugyanezekre
irányulnak a Skarlátszín öltések dilemmái is. A cselekmény előrehaladásával –
melyet persze olykor hullámvölgyek és üresjáratok is tarkítanak – egyre inkább
érdekelt, milyen lezárást szán az elbeszélő a történetnek, melyet végül az
elbeszélő titokzatos nyugvópontra helyezett. A Skarlátszín öltések önmagában is
érthető és értelmezhető elbeszélés, de talán akkor adhat még többet, ha A
skarlát betű történetét is ismerjük. A szerző ezzel egy olyan plusz motivációt
adhat az olvasó kezébe, mellyel a klasszikus irodalom felé terelheti őt.
Blogturné Klub
A
Libri Könyvkiadónak hála a magyar olvasók is kezükben tarthatják Laurie Lico
Albanese könyvét, mely az 1800-as évekbe kalauzolja az olvasóját. A regény arra
keresi a választ, vajon létezhet-e valódi szabadság a nők számára egy férfiak
által uralt világban. A kiadónak köszönhetően pedig csodás, élfestett kiadásban
szerezhetik be a történetet az olvasók. Tartsatok velünk, merüljünk el együtt a
történetben és ha nektek kedvez a szerencse, akkor nyerhettek is egy példányt a
kötetből.
A turné állomásai
04.30.
Csak olvass!
05.02.
Kitablar
05.04.
Spirit Bliss Sárga könyves út
05.07.
Könyv és más
05.08.
Szembetűnő
Nyereményjáték
A
kötet a Libri Kiadó gondozásában jelent meg, így mostani játékunkban az általuk
megjelentetett kötetekre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy idézetek,
nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni,
hogy mi a könyv címe, ahonnan idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
„Apám
azt mondta volna erre, hogy a vallásosság és a magas fokú intelligencia nem
járhat kéz a kézben, de szerintem ez meglehetős leegyszerűsítés. Én úgy vélem,
a vallás mindenekelőtt félelem és remény kérdése, és az intelligens emberek is
félnek. Sőt talán ők igazán.”
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése