Az
olvasóvá nevelés kérdésköre – történelmi és jelenkori vetületben is – az egyik
legkedvesebb témáim közé tartozik. Mi vesz rá gyermeket vagy felnőttet, hogy leemeljen
egy könyvet a polcról? Milyen műfajjal vagy témával érdemes próbálkozni? Hogyan
fejleszthet mindenféle egyéb készséget és képességet az olvasás? Avagy: miért
hasznos gyermeknek és szülőnek is egy könyv társaságában eltöltött minőségi
idő?
Martin Hanford: Hová tűnt Vili?
Fordította: Csapody-Szabó Noel
Csillagérték: 10
A
Manó Könyvek gondozásában egy igazán szórakoztató böngészőt vehetünk a
kezünkbe, mely garantáltan leköti a gyerekek és a felnőttek figyelmét, s – ami talán
még izgalmasabb ebben az egészben – a felnőttek semmiféle előnyt nem élveznek a
feladatok teljesítése közben. Bizony!
Martin
Hanford böngészője immár harmincöt éve állítja kisebb-nagyobb kihívások elé a…tulajdonképpen
bármely korosztályból érkező olvasóját. 1987 óta már több, mint harminckét
országban keresik Vilit a strandon, a repülőtéren, a vasútállomáson vagy épp a
vidámparkban. Ugyan a böngésző első (eredeti) kiadása három évvel idősebb
nálam, eddig nem keresztezték egymást az útjaink, mikor megérkezett hozzám, mégis valami hihetetlen
izgalommal szabadítottam ki a hatalmas borítékból a kiadványt – s azzal a
lendülettel vetettem magam a lapok közé, hiszen ugyan meddig tarthat megkeresni
tizenkét szituációban egy csíkos pulcsis, feltűnő alakot?! (Súgok: sokáig!)
A
Hová tűnt Vili? egy, talán még a szokásosnál is valamivel nagyobb alapú,
keményborítós könyv. Lapjai fényesek és strapabírók, terjedelme miatt pedig a
nagy alap ellenére is könnyen mozgatható (azért csak óvatosan a
szaladgálással). A kiadvány összesen tizenkét helyszínen millió és egy
életképet mutat be (igen, megszámoltam). A helyszínek (melyek dupla oldalon tárulnak elénk) a következők:
város, sípályák, vasútállomás, strand, táborhely, repülőtér, stadion, tenger,
áruház, múzeum, szafaripark és vidámpark. Az első terep a város, ez elsősorban Vili
bemutatkozására (és a gyanútlan könyvforgató megtévesztésére) ad lehetőséget. A
kötet főszereplőjétől megtudjuk, hogy világkörüli útra indul, az olvasót pedig
arra invitálja, hogy ennek minden állomásán eredjen a nyomába. Vili persze nem
egyedül utazik, társait is bemutatja. Ráhangolódásként pedig rögtön fel is
kutathatjuk őket a város utcáin. Meglapogatva a vállam a sikeres és gyors
nyomozásom miatt, nyomban tovább is lapozva aztán egy cseppet megilletődtem. Az
előző oldalon kinagyított épületek, utcák és járókelők elillantak és egy sokkal
távolibb képet kapunk. Egyrészt lenyűgözött a strand részletgazdag kidolgozottsága,
aztán közelebbről szemügyre véve a karaktereket, az életképeket, a színes és
százféle formákat, teljesen beszippantott Vili világa. Miközben a csíkos napernyők (nem, nem ez volt a fődíj) és csíkos törölközők között vadul kutattam
a csíkos pulóveres, szemüveges kisfickót, nem tudtam megállni, hogy ne ragadjak
le egy-egy vicces életképen.
Na,
ilyen az, mikor a csillogó szemű gyereket szabadjára engeded – és valószínűleg
a legapróbbak hasonlóképp viselkednek majd a könyvet lapozva. Ha van a gyerkőc
mellett egy felnőtt segítő (valószínűleg mellém is elkélt volna), akkor picit
irányítottabban is lehet haladni a nyomozással. Minden helyszínen találunk egy
rövid képeslapot Vilitől, melyben leírja az aktuális helyszínt és hogy – rajta
kívül – még kit kell megtalálnunk. És már kezdődhet is a verseny, vagy az
időtlen kalandozás! A legjobb az egészben, hogy mindenki – legyen felnőtt vagy
gyerek – ugyanolyan (vagy legalábbis hasonló) esélyekkel indul, és – ami még a
legjobbnál is jobb – mindenkit érhet sikerélmény nyomozás közben: legyen az egy
jópofa szituáció, amin elidőzik; egy történet, amit egy jelenet köré kerekít;
egy elrejtett feladat, amire elsőként bukkan rá. A tizenkét helyszín bejárását
követően – ha még mindig van rá kedvünk és kapacitásunk (és miért ne lenne?) –
Vili ad nekünk minden állomáshoz egy check-listet, mely további elrejtett
részletek felkutatására ad lehetőséget. A móka tehát tovább folytatódhat. Az én kedvenc állomásom egyébként a strand volt, a lelassult időben punnyadva szeretek azzal időzni (és tedd a szívedre a kezed, szerintem ezzel nem vagyok egyedül), hogy nézem az embereket, a sok formát (mindig elcsodálkozom, hogy hogy jutott valakinek is eszébe, hogy a konfekcióméret lehet valid), a gyerekek játékát, hogy ki mit olvas – és hogy mások hogy néznek másokat. A tipikus strandjelentek nagyjából mindegyike előkerül a lapokon, ami egy picit felmelegítette a téli napokat, és látjátok, azóta szebb is az idő.
A
Hová tűnt Vili? klassz foglalkoztató böngészőkönyv, melyben mindenki
megtalálhatja a kedvére való kikapcsolódást. A legkisebbek nem feltétlenül
fognak hosszan elidőzni Vili felkutatása mellett, számukra a színes képi világ,
a lapozgatás, a részletgazdag formák közötti kirándulás lesz szórakoztató.
Mindazonáltal szülőként figyelhetjük, hogy milyen jelenetek, alakok ragadják
meg az érdeklődésüket és beszélgethetünk velük, történeteket költhetünk a
kiszemelt illusztrációk köré. Később a történeteket ők maguk mesélhetik el, ekkor
már irányíthatjuk a figyelmüket a feladatok segítségével, elősegítve a
koncentrációt. A jó böngészőkönyv ismérve, hogy évekig használható, forgatható és
a gyerekek fejlődési szintjének megfelelően alkalmazható. Számos területen képes
fejleszteni a gyerekeket (együttműködés, figyelem, koncentráció, emlékezés,
kreativitás, észlelés), mindemellett pedig mélyíti a szülő-gyermek kapcsolatot.
Sőt, ha megfelelő környezetet biztosítunk rá, akár a testvérek vagy
játszótársak között is erősítheti az együttműködést, az idősebbek kitalálhatnak
történeteket egy-egy képrészlet mentén, bemutathatják a nyomkeresés csínját-bínját
a kisebbeknek. Martin Hanford könyve abszolút beleillik a fenti felsorolásba, a
Hová tűnt Vili? olyan böngésző és foglalkoztató-fejlesztő könyv, mely évekig
lehet jó pajtása a gyerekeknek és jó eszköze a közös, nyugodt időtöltésnek.
Blogturné Klub
A
90-es években szinte megkerülhetetlen volt, hogy valaki találkozzon Martin
Handford mókás és formabontó böngészőivel, ahol zsúfolt képeken kellett
megkeresni a piros-fehér csíkos szettet viselő fiút és barátait. A Manó
Könyveknek köszönhetően itt a lehetőség, hogy felüljünk a nosztalgia-vonatra,
vagy éppen megismertessük a legifjabb generációval régi kedvencünket. Tartsatok
velünk a Hová tűnt Vili? blogturné három állomásán keresztül, és nyerjétek meg
a Kiadó által felajánlott példányt!
A turné állomásai
02.02. Könyv és más
02.04. Szembetűnő
02.06. KönyvParfé
Nyereményjáték
Mi
más lenne a feladat mostani nyereményjátékunkban, mint megtalálni Vilit? Minden
állomáson találtok egy-egy olyan szót, ami mögé Vili bújt el, a feladatotok
pedig, hogy ezeket a szavakat beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
De vigyázzatok! Néhány szó alatt nem Vili bújkál, hanem valami egészen más!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése